(Láthatatlan iránytű) Puszi, Kitty

Mielőtt tovább mennél egy ajándék, neked kedves Kikötő olvasó. Egy vers, ami igaz, egy vers, ami talán mégis lehet szép. Címe: Búcsúcsók. Előadja: Hederman Stella 

Hát persze. Sorozatok, amelyek csak azért kattannak nagyot, mert a Netflix kitolja őket eléd. Tessék, csak tessék fogyasztani. Ám vannak sorozatok, amelyek azért érdekesek, mert valami olyasmit mondanak ki könnyű kézzel, amit a felnőttek már régóta körbemagyaráznak. Az XO, Kitty első látásra színes, gyors, kedves káosz. Külföldi suli, szerelmi zűrök, jó arcok, csillogó kamaszenergia. Csakhogy a közepe nem ott van, ahol elsőre hinnéd. Nem a szerelemben. Hanem az identitásban. A sorozat hivatalos leírása szerint Kitty a szöuli Korean Independent School of Seoulban próbál újra helyet találni magának, miközben az előző félév végén szakított Dae-jel, ráébredt Yuri iránti érzéseire, és visszatérve azt tervezi, hogy most végre kevesebb lesz a dráma. Nyilván nem lesz. Írta: www.barnakrisztian.hu

És pont ez benne az érdekes. Régebben a romantikus történetek nagy kérdése az volt, hogy ki kit szeret. Az XO, Kitty már nem itt tart. Itt a szerelem inkább tesztlabor. Kitty nem csak abban bizonytalan, hogy kihez húz, hanem abban is, hogy ki ő, amikor már nem működnek a régi címkék. A Tudum anyaga ezt nem is rejti el. Kitty visszatérve már úgy lép be az új félévbe, hogy nemcsak a korábbi kapcsolatát kell újraértenie, hanem a saját vágyait is. Ez már nem az a régi, tiszta romantikus séma, ahol a végén mindenki megtalálja a párját és elcsendesedik. Itt a kapcsolat nem megérkezés, hanem önvizsgálat. És ettől a sorozat sokkal maiabb, mint amilyennek a színei alapján látszik.

A mai ember szerelmi élete egyre gyakrabban nem arról szól, hogy kit választ, hanem arról, hogy melyik változata kerül elő egy másik ember mellett. Kitty egyik kapcsolatban bátrabb, a másikban zavartabb, az egyik térben gyerekes, a másikban hirtelen felnőttebb. Ez a sorozat nagy, rejtett tudása. Hogy nem kineveti ezt a bizonytalanságot, hanem természetes közegként mutatja meg. És ettől jó, de persze fárasztó is. Mert ahol minden érzés egyben önazonossági kérdéssé is válik, ott a szerelem már nem egyszerű menedék. Inkább tükörszoba. Belépsz, és rögtön több arc néz vissza rá.

Éppen ezért az XO, Kitty nem csak tizenéveseknek érdekes. A díszlet ugyan fiatal, de a zavar ismerős. Hány felnőtt él úgy, hogy már nem a másik embert keresi, hanem azt az állapotot, amelyben önmagát végre elviselhetőbbnek érzi. Hány kapcsolatot terhel meg az, hogy nemcsak szeretetet várunk tőle, hanem megerősítést is. Hogy mondja meg, kik vagyunk, mennyit érünk, merre áll az életünk tengelye. A sorozat ezt könnyedre sminkelve mutatja, de a lényege komoly. A szerelem itt már nem pusztán érzelem, hanem önmeghatározási eszköz. És ez egyszerre izgalmas és kimerítő.

A cikk szerzőjének verseskötete itt érhető el.

A Netflix nyilván pontosan tudja, mit csinál. Az XO, Kitty a hivatalos anyagok szerint is a chaos queen energiájára épül. Új arcok, új vonzalmak, új titkok, új fordulatok. De ez a káosz nem csak dramaturgiai cukormáz. Ez a mai érzelmi közeg normál üzemi állapota. Folytonos újrakalibrálás. Folytonos önellenőrzés. Folytonos kérdés, hogy amit érzek, az valódi-e, végleges-e, vállalható-e. A sorozat azért működik, mert ezt nem filozófiai előadásként, hanem gyors, szellemes, néha kifejezetten szerethető jelenetekben mutatja meg. A mélye ettől még mély marad. Csak nem prédikál.

Talán itt van a legfontosabb pont? Az XO, Kitty nem azt mondja, hogy a szerelem értéktelenebb lett. Inkább azt, hogy túlterheltebb lett. Régen elég volt szeretni valakit. Ma már közben önmagunkkal is tárgyalunk. Ki vagyok én ebben. Mit jelent rólam. Mit nyit ki bennem. Mit borít fel bennem. Mit lehet ebből felvállalni mások előtt. A sorozat ezért nem csak romkom, hanem korjelenség. Kamasz arccal mondja ki azt, amit sok felnőtt is csak kerülget. Hogy ma a szerelem egyre ritkábban puszta érzés. Egyre gyakrabban identitáskísérlet. És néha nem is a másik embertől félünk legjobban, hanem attól, amit mellette meglátunk magunkból.

Kikötő hírlevél: Versvideók és versdekódolások mentése az e-mail fiókodba

Az Puszi, Kitty ezért jó hétvégi levezetés is. Könnyűnek látszik, de nem buta. Nevet, de közben figyel. És miközben úgy tesz, mintha csak szerelmi zűrökről beszélne, valójában arról kérdez, amire nincs kényelmes válasz: amikor már nem tudod, hogy a másik hiányzik, vagy az a verziód, aki mellette voltál.

Kép: Netflix