Kikötő
Omega: a Gyöngyhajú lány nem hiába ment világgá
| Barna Krisztián
A Gyöngyhajú lány azok közé a dalok közé tartozik, amelyekről az ember néha azt gondolja: túl jól ismerem.
Ez veszélyes állapot. Ami túl sokszor szól esküvőn, rádióban, nosztalgiaműsorban, családi autóban, az könnyen elveszítheti az arcát. Csupasz dallam lehet belőle. Háttérzaj. Vagy éppen közös magyar zenei tapéta. Aztán egys...
Radnóti: Nem tudhatom, de testközelből már fájt
| Barna Krisztián
A hazáról könnyű túl nagy hangon beszélni. Zászlóval, ünnepi beszéddel, színpaddal, szavalóversenyes levegővel. Ilyenkor a szó gyorsan magasra kerül, és onnan már nehéz visszahozni az ember...
A Pál utcai fiúk: a gyerekregény, amelyhez fel kell nőni
| Barna Krisztián
A Pál utcai fiúkat túl sokáig gyerekregényként kezeltük. Kötelező olvasmány lett belőle. Pad, tolltartó, füzet, szigorú tanári kérdés, pimasz diákfelelet. Minden készen állt hozzá, hogy a g...
Aki mindig siet, nem biztos, hogy tovább él
| Barna Krisztián
A sietség eleinte csak praktikusnak látszik.
Kulcs a kézben, telefon a zsebben, kabát félig felvéve, ajtó már nyitva, fejben a következő három helyszín. Az ember azt mondja: csak gyorsan. ...
Billie Eilish: amikor a popzene a lélekhez suttog
| Barna Krisztián
Barbie világát mi kellemesen puha, rózsaszín műanyagnak gondoljuk. Fényes haj, tökéletes mosoly, túl tiszta nappali, túl szabályos álom. Minden úgy néz ki benne, mintha valaki előre kifésül...