(Lírai dekódolás)

A nagy "klasszikus" világirodalmi íróóriásoknál is volt az a szint, mikor a szerelem nem egy nagy vallomással kezdődött. Talán egy fakard, vagy kukoricacsuhé baba pont megfelelhetett arra a célra, amit a kortárs irodalmunk Game Boyjal helyettesit. Mesterien. Írta: Barna Krisztián

Simon Márton verse pontosan innen indul. Nem rózsával, nem gyertyafénnyel, nem holdas erkéllyel. Egy kézbe fogható, pixeles kis géppel, amelyen hullanak az L és Z alakú elemek, és valaki közben olyan boldog, hogy a másik embernek ebbe belesajdul a szeretete. Ez már önmagában elég erős helyzet. Mert a vers nem azt kérdezi, szeretjük-e egymást. Azt kérdezi, kibírjuk-e, hogy a másik ember boldogságának vannak olyan szobái, ahová mi nem férünk be.

A vers címe hosszú, szinte pimaszul hosszú: Mióta tudom, hogy sosem tehetlek annyira boldoggá, mint az, amikor tetrisezel. Simon Márton 2024-ben közölte a Jelenkorban, a folyóirat 67. évfolyamának 5. számában. (Lent olvasható) A Jelenkor szerzői oldala Simon Mártont 1984-ben született, Budapesten élő költőként tünteti fel.

Ez a vers azért működik, mert először majdnem viccnek látszik. Egy szerelmes ember féltékeny lesz a Tetrisre. Ez már majdnem kabarétréfa. Aztán pár sor után kiderül, hogy a poén mögött ott dolgozik valami nehezebb. A felismerés, hogy a szeretett ember öröme nem birtokolható. Még akkor sem, ha közel vagy hozzá. Még akkor sem, ha kávét főzöl neki, figyeled, szereted, tűröd, ismered.                                       (A cikk szerzőjének verseskötete:) Barna Krisztián: A vers testté lesz

A Tetris ebben a versben nem játék. Pontosabban: túlságosan is játék. Ez benne a fájdalmas.

A játék tiszta rendszer. Jönnek a formák. Leesnek. El kell őket rendezni. Ha sikerül, eltűnik a sor. Rend lesz. Pontszám lesz. Kicsi, szabályos győzelem. A szerelem ehhez képest zavarosabb anyag. Ott nincs biztos pálya. Nincs előre látható elem. Nincs reset gomb. Ott az ember gyakran csak áll, kezében a saját ügyetlen szívével, és reméli, hogy nem ejti rá valaki lábára.

Simon Márton versének nagy mozdulata az, hogy nem sértődöttséget csinál ebből. A beszélő nem akar győzni a Game Boy ellenében. Nem követel több figyelmet. Nem rendezi át a másik ember örömét saját magára. Ez fontos. A vers elején még ott a finom fájdalom, a furcsa versengés egy géppel, de később ebből elfogadás lesz. Nemesebb szóval: tapintat.

De a tapintaton kívül, megvillan valami egészen más is: "… néhány évembe telt csupán, hogy megemésszem, hogy egyszerűen nincs olyan szervem, amivel azt a fajta boldogságot ki tudnám váltani belőled,…". Igen, jól olvasod. Mi kell ahhoz, hogy egy ilyen sort le tudjunk írni férfiként? Nem igazán találom a megfelelő szavakat…

A kortárs szerelmi költészet egyik csapdája, hogy túl gyakran beszél birtoklásként a közelségről. Mintha a szeretet akkor volna teljes, ha a másik minden figyelme, minden öröme, minden belső ideje hozzánk tartozna. Simon verse ezzel szemben sokkal felnőttebb. Azt mondja: lehet, hogy a másik legfelszabadultabb boldogsága éppen egy olyan pillanatban történik, amikor nem velünk foglalkozik.

Ez kellemetlen. Csúf igazság.                                                                                                                                

(Itt találsz kortárs és "klasszikus" formájú verseket is: https://www.facebook.com/krisztiansversei

A vers egyik legszebb gondolata a „közösen elfecsérelt idő” körül sűrűsödik. Röviden idézve: „mégis ez a legszentebb”. A Jelenkor ajánlója is ezt a részletet emeli ki a versből.

Ez a sor azért üt, mert szembe megy a hasznosságmániával. Ma mindennek célja van. Edzés célból. Olvasás önfejlesztésből. Pihenés regeneráció miatt. Kapcsolat mentálhigiénés stabilitásért. Még a semmittevés is gyanúsan hasznos akar lenni. Simon Márton verse közben azt súgja: van olyan együttlét, amelynek éppen az adja a szentségét, hogy nem akar termelni semmit.

Valaki játszik. A másik hagyja. Ennyi. Ja, és mindkettő boldog.

Ez a vers nem romantikus díszletet épít. Nincs benne nagy szerelmi tabló. Van benne Game Boy, Tetris, kávé, rossz vicc, hétköznapi testközelség, fáradtság, apró gondoskodás. Vagyis élet. Nem a plakátváltozat, ahol mindenki jól világított profilból néz a tenger felé. Inkább az otthoni verzió, ahol valaki cserél elemet a másik játékában, hogy annak a boldogsága megszakítatlan maradhasson.

Ez a gesztus kicsi. Ám, pont ezért nagy. (Ha eddig elolvastad a cikket, jár az ajándék: Versvideók és versdekódolások mentése az e-mail fiókodba)

Mert a szeretet sokszor nem abban látszik, hogy mit mondunk ünnepélyesen. Abban látszik, mit intézünk el csendben. Elemet cserélni egy Game Boyban nevetségesen apró tett. Mégis ott van benne a teljes szerelmi teológia, csak pixeles kijelzővel. Szeretlek, tehát nem szakítom félbe azt, amitől most békéd van.

A Tetris ráadásul jó metafora a kapcsolatainkra. Hullanak a formák, és mi próbáljuk elrendezni őket. Munka, fáradtság, múlt, sérülés, test, vágy, félreértés, macska, kávé, elfelejtett válasz, félbehagyott mondat. Néha összeáll egy sor. Néha lyuk marad. Néha túl gyorsan jön minden. Néha pont az az elem hiányzik, amelyik rendbe hozná a képet.

És mégis játszunk tovább.

A vers nem idealizálja a szerelmet. Inkább lehozza a konyhaasztal magasságába. Oda, ahol a valódi közelség történni szokott. Nem ott, ahol két ember hibátlanul egymás szemébe néz egy reklámfilm naplementéjében, hanem ott, ahol az egyik fáradt, a másik furcsa, a harmadik kávé elfogyott, és valaki mégis gondol arra, hogy legyen elem a gépben.

Ez a kortárs vers legjobb oldala. Nem akarja megmenteni a szerelmet a hétköznapiságtól. Inkább megmutatja, hogy a hétköznapiságban van elrejtve a szerelem maradék csodája. Egy halványzöld kijelzőn. Egy rossz vicc után. Egy fölöslegesnek tűnő percben, amelyet senki nem könyvel el teljesítményként.

A teljes vers a Jelenkor oldalán: itt elolvashatod az egész verset.

Simon Márton verse végül nem a Tetrisről szól. A szerelemnek arról a ritka pillanatáról szól, amikor az ember már nem akar a másik minden boldogságának középpontja lenni. Csak jelen akar lenni mellette. Csendben. Hasznosan. Néha egészen nevetségesen.

És talán ez a legtisztább forma. Mert van szeretet, amelyik nem nagy szavakkal bizonyít.

Csak kicseréli az elemeket. www.barnakrisztian.hu

A Kikötő rovatot a lapostetők szigetelésének specialistája támogatja. www.tritanium.hu

Kép: Wikipédia

< script>window.adsDoNotServeAds = true