Megérkeztek az elektromos buszok Egerbe, de még nem tudni mikor állhatnak csatasorba
Az egri rockzenei élet a hatvanas-hetvenes években finoman szólva sem volt túlzottan pezsgő: igazi eseménynek számított, ha fellépett például a Gemini, vagy valamelyik középiskola tornatermében diszkót tartott Arató András, az pedig legendává nemesedett, hogy a hetvenes évek derekán egy szabadtéri Omega-koncerten a fékeveszett rajongók felborították a kordont. A helyi erőket a hetvenes évek végén olyan zenekarok képviselték, mint a máig népszerű, népzenét játszó Gajdos rockosabb elődje, a Kaloda, vagy a város későbbi közéletének egyik jellegzetes alakját, Weil Zoltánt is felvonultató Peron, akiktől megtudhattuk például, hogy A pénznek emberszaga van. Mindenképpen kiemelendő egy, a támogatott és a tűrt kategória határán mozgó helyi rockzenekar: a Turcsányi Sándor, azaz Turpi vezette, megyeszerte óriási népszerűségnek örvendő Pótkerék (mások mellett tagok még: Szecskó József és Tóth József, azaz Ricsi). Ők sajnos (egy demón kívül) kézzelfogható hanghordozót nem hagytak ránk, viszont olyan örökbecsű dalokat, mint a Vastüdejű hangya vagy az Ostrom, igen. Ha pedig egyetlen sort idézhetnék tőlük, a következő lenne az: „Kotonnak születtem, határőr vagyok, minden életet meggátolhatok!”
„Jó ebédhez szól a punk” – szólt a QQRIQ egyik slágere, és ezzel toborzót is fújtak a városban, ahol hirtelen több új banda – mint a Heródes vagy a Sziréna – és országos szinten is igen izmosnak mondható punkcsapat termett elő a semmiből. A.riek, akik eddig is becsülettel szörnyülködtek egy-egy popper, ne adj’ Isten, csöves láttán, most aztán végképp foghatták a fejüket, nem is sejtve, mi vár még rájuk
Az igazán kmomoly tartalomért kattintson ide! :)
fotók: beatkorszak.blog.hu
