Egerben hosszú éveken át megkérdőjelezhetetlennek tűnt a jobboldali politikai fölény. Bár a helyi Fidesz stabil szervezetnek látszott, erős országos háttérrel, jól bejáratott szereplőkkel és fegyelmezett szavazótáborral egy történelmi „kétfejűség” folyamatosan fennállt. Mostanra azonban egyre több jel utal arra, hogy a korábban beolajozott gépezet recseg-ropog és korhadtan szakad össze.

A helyi közéletet figyelők szerint a problémák már jó ideje gyülekeztek a felszín alatt, csak sokáig mindenki úgy tett, mintha Egerben továbbra is minden a legnagyobb rendben lenne.

A korábbi belső konfliktusok, személyes ellentétek és szervezeti törések nyomai máig érződnek. A helyi Fidesz éveken át próbálta fenntartani az egység látszatát, miközben a háttérben egyre több lett a feszültség. Az országos sajtó is beszámolt arról, hogy komoly belharcok alakultak ki az egri jobboldalon. Végül Pajtók Gábor lett a választókerületi elnök és aztán az országgyűlési képviselő is a környéken. Meg is kezdődött az uralma alá hajtása. Ennek legfőbb bizonyítéka Vágner Ákos polgármestersége – még hangfelvétel is bizonyítja, hogy milyen célból kellett az új városvezető. Aki tökéletes ritmusérzékkel kötötte magát a süllyedő gályához magát és a várost egyaránt.

Sokan úgy gondolták, hogy Vágner Ákos polgármesterré választásával végre lezárulhat a káosz – az Oroján Sándor és Nyitrai Zsolt kavarásával terhelt időszak. Hogy majd új lendület, új stílus és új politikai kultúra érkezik a Mirkóczki időszakhoz képest. Ehelyett az látszik, hogy a városvezetés mögül nemhogy az addig is csak odaképzelt többség párolgott el, de parlamenti bekötés, az országgyűlési képviselők és a Fidesz kormány is eltűntek, mint szürke szamár a ködben.

Közben „papíron” Pajtók Gábor próbálja egyben tartani a helyi jobboldalt, de a feladat egyre nehezebbnek tűnik. A korábbi magabiztosság helyét fokozatosan átvette a „semmi” üzemmód. Nincsenek helyi vagány csávók, akik fel tudnának szólalni ráadásul temérdek fideszes embernek kellene munkát adni: váltás a kormányhivatalban és a megye, mint önkormányzati intézmény felszámolása jól tejelő kifizetőhely volt a sok „szakembernek”. Most majd lehet követni, hogy mennyi új állás kerül kialakításra az egri önkormányzatnál vagy az önkormányzati cégeknél illetve ennek a nyomásnak mennyire tud majd ellenállni a polgármester.

A helyi Fidesz ugyanabba a folyamatba csúszik bele, amely országosan is egyre látványosabb.

A 2026-os országgyűlési választás történelmi fordulatot hozott: a Fidesz elveszítette a kormányzást, miközben a Tisza Párt kétharmados többséget szerzett. Az országos politikai földrengés hullámai pedig Egerben is érezhetőek. A városban sok régi jobboldali szavazó ma már nem lelkesedést, hanem inkább bizonytalanságot lát. Az egykor rendíthetetlennek hitt politikai közösség ma sokszor úgy fest, mint egy megfáradt társasházi közgyűlés: mindenki sértődött valamiért, senki nem ért semmivel egyet, de azért mindenki ragaszkodik a saját székéhez.

Közben a kommunikáció is megváltozott. Konkrétan: nincs. Jó, hogy nincs, ha hullanak ki a csontvázak a szekrényből: elég csak Kömlőre és a NAV-razziára gondolni ami után még Szécsi Zoltánt sem tudták megmenteni és az Egri Vizilabda Klub éléről is távoznia kellett, nemhogy a képviselőségből…

A legnagyobb probléma talán nem is az, hogy csökkent a támogatottság. Hanem az, hogy mintha elfogyott volna a lendület illetve a pénz. Az a politikai energia (értsd: pénz), amely korábban képes volt mozgósítani, közösséget építeni és jövőképet adni.

Egerben ma már sok régi fideszes már csak a túlélésről beszél. Mert itt hullani fognak ki azok a csontvázak és ha hinni lehet az ígéreteknek