Vágner Ákos (Fidesz) polgármester úr egy Facebook-posztban jelezte, hogy a bérlakás rendszer meglehetősen kaotikus, és ez így nem mehet tovább. A bérleti díjak ötletszerűek, de betegesen alacsonyak, míg a bérlők skálája a jómódúaktól a nincstelenekig terjed. Posztolását tett követte, és a minap benyújtotta azt a rendeletet, ami szabályozza az egri önkormányzati lakásokhoz jutást. Sikerült igazi fideszes választ adnia. Egy valós problémát úgy tesz, mintha kezelne, de közben a politikusok hatalmát, befolyását erősíti vele. Most azt találta ki a fideszes többség, hogy ezentúl a Fidesz-politikusai osztogathatják a lakásokat. Mindezt persze szigorúan „szakmai” alapon, hiszen a „..a pályázatok bírálatát a Köznevelési, Szociális és Sport Bizottság hatáskörébe adjuk.” Csakhogy ez egy politikai bizottság, tagjai a törvény erejénél fogva többségében politikusok. Egerben a Fideszes politikusok.

Miért baj ez?

A képviseleti demokráciákban a képviselők a civil élet legkülönbözőbb helyeiről érkeznek. Orvosok, ügyvédek, munkások, kalandorok, kollégiumi szobatársak, politikai haszonlesők, idealisták, kőfaragók, balett-táncosok stb. Egy közös bennük, hogy politikusok lesznek, akik a polisz, a város ügyeinek intézésére ajánlkoznak és jó esetben kapnak bizalmat a közösségtől.

A civil életbeli tudásukat ilyenkor persze szívesen kamatoztatnák a megfelelő szakterületeken, kvázi „szakemberként”. Egy normális demokráciában azonban tudják, hogy nem ágazati lobbistának választották őket, hanem az egész közösség képviselőjének. Például nem egészséges, ha a honvédelmi miniszter katona, a belügyminiszter rendőr, az egészségügyi miniszter orvos stb., mert ők nem szakemberként kell hogy viselkedjenek, hanem a szakemberek érveit és még megannyi társadalmi csoport érdekeit mérlegelni képes döntéshozóként. Például jól hangzott volna, hogy mondjuk Jimmy Carter, aki egyébként nukleáris mérnök volt, vezesse az amerikai atomenergia-ügynökséget, ám ez a marhaság fel sem merült, mint ahogy a japán császárok (Hirohitó és Akihitó) valóban világhírű tenger- és halbiológusok voltak, mégsem ők lettek a tengerészeti miniszterek, de még rektorok se. 

Egyszóval, bármilyen fura, a civil képzettség egyszerre előny, mert segít megérteni bizonyos problémákat és ugyanakkor hátrány is, mert ágazati szemléletet, illetve csőlátást kölcsönöz egy politikusnak. Komoly személyiség és integritás kell ahhoz, hogy valaki belássa, hogy nem helyes, ha magát „szakértőként” pozícionálva érvel politikustársainak és a közösségnek a saját „szakmai” igazáról.

Politikusi korrupció

A politikus nemcsak úgy lehet korrupt, hogy pénzt vagy egyéb ellenszolgáltatást fogad el, hogy hatalmával visszaélve előnyöket biztosítson. Ez is mindennapi, és a börtönök éppen most telnek meg ilyesmi okok miatt az Orbán-rendszer politikusaival. A leggyakoribb eset mégis az, amikor egy politikus megpróbálja a választóit korrumpálni. Itt nem arról van szó, hogy „intéz” nekik utat, fát, fekvőrendőrt, hanem amikor bérleményt, lakást oszt ki, vagy pl.  felmentést intéz a rendezési terv alól stb.  Ezeknek a célja, hogy a közösség pénzét, erőforrásait a saját politikai hatalmának megerősítésére használja, korrumpálja a szavazóit, vagy a szavazóit befolyásolni képes kulcsfigurákat.

Hogy ezt elkerüljék a fejlettebb demokráciákban a politikusoknak nincsenek direkt pénz- és vagyonosztó funkciói, azokat szigorúan szabályozott intézmények végzik, amelyek felett a politikusok csupán ellenőrzést gyakorolnak. Lényegében nálunk is ez lenne a helyzet, hiszen nem a politikusok vesznek fel szociális otthonba időseket, adnak ki rokkant parkolási engedélyeket stb. Ugyanakkor időről időre éreznek magukban annyi tettrekészséget, hogy magukhoz ragadjanak intézményi kompetenciákat. Elkezdenek rendezvényt szervezni, sporttámogatásokat osztogatni, vagy éppen most lakásokat kiutalni.

Személyre szabott kompetencia-jogalkotás

Szép példa a személyre szabott kompetencia-jogalkotásra az egri önkormányzat lakásrendelete. A szociális bizottság elnöke Hadnagy József, aki kétségtelenül tanít a katolikus egyetemen és publikál szociálpedagógiai kérdésekben. A fentiek miatt azonban világos, hogy teljesen alkalmatlan ő és a bizottsága arra, hogy a beérkező bérlakásigényeket elbírálhassa, mert ahhoz valódi terepismeretre, és olyan komoly képzettségre és tudásra lenne szükség, ami alapján a szűkös lakásvagyont képes patikamérlegen mért indokok mentén elosztani.  Ez a tudás az intézményrendszerben van meg jó esetben és semmiképpen nem a politikusoknál.

Igaz, hogy Hadnagy képviselő úr érintőlegesen kapcsolódik a szociális ágazathoz civil munkája során, de képzeljük el, ha a következő szociális bizottság elnöke egy cipőfelsőrész-készítő kisiparos lesz, alelnöke pedig a gyepmester. Mindketten kitűnő politikusok, makulátlanul tisztességes emberek lesznek majd, csak éppen nem értik, hogy a fenébe találták magukat Pusoma Alonzó lakáskiutalási ügyének tárgyalásán.

A politikai csapda

Nyilván jólesik bizonyos politikusoknak fürdőzni a hatalomban, hogy lakások, pénzek, emberi sorsok felett dönthetnek. De a politikus legfőbb árucikke mégis a bizalom, és nem a „szereztem neked lakást, támogatást” mondás. Jó példa erre Hadnagy József elnök úr megítélése az egyik egri cigány szegregátumban, ahol aktívan jelen van közpénzekből támogatott projektjeivel. Élnek itt olyanok, akik úgy érzik, hogy sokat köszönhetnek neki, de vannak, akik úgy érzik, hogy nem tud elszámolni a szegényeknek szánt pénzekkel. És ebben a helyzetben, amikor a hitelesség, a bizalom  döntő, akkor nagyon nehéz egy politikustól úgy lakást kérni, hogy az utcán a graffiti azt kérdezi: „HOL A 180 MILLIÓ HADNAGY JÓZSI?”.

Bizonyára megvan a 180 millió, a képviselő úr el tud vele számolni, de ez a bekiabálás jól mutatja, hogy mennyire ingatag a közbizalom, és inkább az intézményrendszert kellene megerősíteni és nem a jövő-menő politikusoknak adni végrehajtó hatalmat.

A rendeletet ellenszavazat nélkül fogadták el a jelenlévő képviselők.