Kigyulladt a szarvaskői lovastábor
Liptai Kálmán keddi „coming out”-ja után (erről bővebben korábbi cikkünkben, IDE KATTINTVA tájékozódhat) olvasgatva a hozzászólásokat és hallva a városi közbeszédben előbukkanó véleményeket, minden bizonnyal többen kezdik egy kicsit félreérteni és más síkra helyezni az EKF rektorának szavait. Ugyanis amikor visszafogottan kiosztotta a főiskolának már többször kárt okozó fideszes honatyát, akkor nem arra utalt, hogy a Fideszből van elege – vagyis ha ez így van, azt felelős rektorként nyilvánosan biztosan nem mondaná ki –, hanem abból a pontpontpont bandából, amely élén Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő állhat. Az a Nyitrai, akit látszólag egyáltalán nem érdekelhet az egri főiskola, az ott dolgozó mintegy 700 ember és az a 6-7 ezer jelenlegi hallgató, akik nagy ívben tesznek az ilyen Nyitrai-félékre egészen addig, amíg nem látják: itt egyesek nem azért dolgoznak, hogy a városnak és az EKF-nek jobb legyen. Mert félreértés ne essék, az egri főiskola erősödése nem csak az intézménynek jó, hanem Egernek, a régiónak és a kört lehetne még tovább bővíteni.
Liptai Kálmán nem lesz az ellenzék bástyája, nem áll ki és istápolja majd az Orbán-kormányban csalódottakat sem. Polgármesterjelölt sem lesz, bár ezek után lenne esélye egy választáson. Liptai Kálmán „csak” védi azt, amit egy intelligens és láthatóan megfontolt, talpig úriember ebben a pozícióban védhet: az általa vezetett Eszterházy Károly Főiskolát. Mindez nem túl hálás feladat ebben az időszakban, de ennél józanabbul és – ha igazán belegondolunk – megalázóbban egri közéleti szereplő az utóbbi években még nem osztott ki politikust.
Sajnos ott tartunk, hogy Liptai Kálmánnak éppen attól és azoktól kell megvédenie az Eszterházy Károly Főiskolát, akiktől normális esetben a segítséget várhatná. Mert mi az, ha nem számítás és valamilyen furcsa szándék, hogy Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő azért is kilincselhet a kormány egyes nagyságainál, hogy az általa kitalált menetrend és stratégia szerint alakíthassa a folyamatokat! Mi az, ha nem számítás, ármány és kicsinyes bosszú, hogy az egri főiskolai közösség – valljuk be, vannak néhány tíz-, sőt százezren – és az alapító évszázados álmát a porba tiporva kiáll, és azt mondja: jobb egy erős főiskola mint egy gyenge egyetem!
Nyitrai Zsolt és képviselőtársa, Horváth László bolondot csinált magából azzal, hogy felvetették, az egri és a gyöngyösi főiskolának egyesülnie kellene. Ha ezt tényleg így is gondolják, mi jogon álltak ki és mondták a választóik szemébe úgy, hogy az intézmények vezetőivel erről nem egyeztettek? Mi jogon döntenének összesen ezernél is több dolgozó és ennél sokkal több hallgató életéről anélkül, hogy megkérdeznék: Liptai Úr, ön mit gondol erről? A szándékuk nehezen érthető, de nem kibogozhatatlan: meglehet – bár talán mi most csak a rossz következtetések trágyaszagú műhelye vagyunk –, az összevonás elsőszámú célja az, hogy így távolítsák el Liptai Kálmánt.
Liptai Kálmán keddi sajtótájékoztatóján így fejezte be mondandóját: „Úgy gondolom, hogy egyenes derékkal szabad csak élni, én a következőkben is így szeretnék.” Vagyis, a rektor nem nyal be és hunyászkodik meg politikusoknak csakis azért, hogy mindenki boldog legyen azzal, amit kivehet a közösből. Félreértés ne essék, kiveszik ők enélkül is, de vannak még Egerben és az országban olyan vezető beosztásban dolgozó emberek, akiknek az emberi tartás és a lelkiismeret többet jelent az érdekek kiszolgálásánál és saját pillanatnyi boldogulásuknál.
A politikusok február eleji sajtótájékoztatóján elhangzott: „Inkább legyen egy erős főiskolánk, mint egy gyenge lábakon álló egyetemünk”. Többen inkább úgy gondolhatják: inkább legyen egy erős főiskolánk (és talán egyszer egy egyetemünk) erős vezetővel, mint néhány gyenge jellemű országgyűlési képviselőnk. Ebben a küzdelemben talán egy kicsit majd megereszkedik Liptai Kálmán válla, be kell szereznie egy kis hajnövesztőt is, de mindez semmi ahhoz képest, hogy a gerince egyenes marad. Ehhez kívánunk neki sok erőt, és egyes közéleti szereplőknek pedig önmérsékletet és józanságot.
És végül: valamiért erről az abszurd helyzetről az alábbi klasszikus jutott eszünkbe. Egy pohár bor mellett érdemes lehet meghallgatni.
