Kigyulladt a szarvaskői lovastábor
A gyerekek szándékos szerepeltetése, részvétele vagy valamilyen módon felhasználása a közéletben örök téma. Vannak, akik hevesen tiltakoznak a gyerekek politikai eseményekben való szerepeltetése ellen, akadnak, akiknek ez ugyan nem tetszik, de inkább nem szólalnak meg a kérdésben és vannak, akik szerint mindegy az, a gyerek úgyse tudja még, mindek a részese, hát akkor meg mit kell vele foglalkozni.
És ott van a másik kettősség a témában: a politikusok sokszor és határozottan hangoztatják, hogy a családjukat nem kéne bevonni semmilyen közéleti adok-kapokba. Még akkor sem, ha a feleség nevén van a rejtegetett vagyon, ha a nagymami éppen sertéstelepre kap állami/uniós százmilliókat, vagy ha a kisgyerek mégis olyan cukin virít a politikusi Facebook-oldalon.
Ha gyerekem lenne, még azt is kétszer átgondolnám, hogy a privát oldalamon hogyan, milyen időközönként mutassak róla fotót a nagyvilágnak, vagy egyáltalán közöljek-e valamit. Ha a lájkok doppingolnának, minden bizonnyal rendszeresen tenném, de egyelőre úgy látom, majd a gyerekem eldönti, mikor és hogyan akar velem egy fotón szerepelni a világhálón.
Vannak, akik egyenesen politikai pedofíliának hívják, ha gyerekeket használ fel egy politikus a saját közéleti tevékenysége során önmaga népszerűsítésére. Talán nem szerencsés mindig szélsőségesen fogalmazni, ezért én inkább azt hangsúlyoznám, hogy egy gyerek nem lehet eszköz, de még díszlet sem bármilyen kampány során (és mint tudjuk, manapság már mindig kampány van). Egy gyerek is saját jogokkal rendelkező állampolgár, és legalább addig, amíg maga el nem tudja dönteni, hogy szeretne-e beszállni a cukiságkampányokba, lájkbajnokságba egy-egy politikus oldalán, talán illik békén hagyni.
(Kivétel a fentiek alól, amikor éppen a gyerekek jogaiért szólalnak fel egyesek, vagy olyan általános, tényleg megoldandó problémára hívják fel a figyelmet, amely középpontjában a gyerekek vannak.)
Nos, a fentiek fényében először csak ráncoltam a szemöldököm, amikor Pajtók Gábor kormányhivatali vezető, aki már hivatalosan is Nyitrai Zsolt utódjának szánt országgyűlési képviselőjelölt, úgy érezte, a nemrég született unokáját használja fel egy kis lájkgyűjtésre. Politikusi oldalára töltött fel két fotót, az egyiken ő tartja a picit, a másikon elsősorban a kicsi arca látszik, az nem egyértelmű, kinek a kezében van, talán a politikuséban.
A szándék egyértelmű: megmutatni az új unokát, a lájkokat begyűjteni, netán még egy kis ideológiai üzenetet is sugallani, hogy lám, gyarapszik a család rendesen, rajtuk aztán nem fog múlni a magyarság sorsa. (A baba arcát mi takartuk ki.)
Aztán ami már arra biztatott, hogy megírjam ezt a pár keresetlen sort, az a napokban készült „utánlövés” volt. Pajtók Gábor politikusi Facebook-oldalán néhány gyurcsányozós, karácsonyozós, éljen Orbán Viktor!-bejegyzés között ez tűnt fel szombat reggel:
Igen, újra az unoka, de már egyértelmű közéleti üzenet keretébe helyezve.
Talán ez az a pont, amikor érdemes lenne elgondolkodnia Pajtók Gábornak és kommunikációs csapatának, hogy az unokázás inkább a privát szférában maradhatna. Nem miatta, hanem elsősorban az unokája miatt. És tegyen így minden politikus meggyőződésétől, párttól és nemtől függetlenül!
