Hattyúdal a városért

Helyreigazítás:

A 2022. december 15-én "Hattyúdal a városért" címmel megjelent cikkben valótlanul állítottuk, hogy Spisák György, Eger aljegyzője egymillió forintot adott az egri egyetemnek, illetve az állami/egyetemi vagyont einstandoló egyháznak.

Spisák Györgynek és Mirkóczki Ádámnak nincsen közös vállalkozása, és a véleménycikkben az újságíró nem is kívánt ilyet sugallni, városvezetői együttműködésükre utalt csupán.

Ez év elejétől egy elvtelen, de annál kiszolgáltatottabb szövetséget kötött a Fidesz-frakció és a hajdanán szebb reményekkel kecsegtető Egységben a Városért – ma már csak a Városért – frakció. A közgyűlési matekot vizsgálva mondhatnánk, hogy nincs itt semmi látnivaló, a legtöbb döntéshez többségi szavazat kell, a Mirkóczki hajóágyú-adminisztráció ellen – egy új választásig – nincs más megoldás. Akár békében is élhetnénk, látszólag Eger ügyeivel foglalkoznak, a gesztusokat azonban nem adják ingyen.

Ha élünk azzal a feltételezéssel, hogy egy önkormányzati választásnál kevésbé számítanak a pártlogók, akkor a város vezetését ambicionáló aspiránsoknak egyetlen dolga akadhat: szappanoperába illő viszályok és pótcselekvések helyett eredményes munkát kell végezni, Egernek egy szebb jövőt kínálni. Városunkról az elmúlt három évben, mióta az ellenzék maga alá gyűrte a Habis-kollektívát, ez nem mondható el.

A NER világát nem lehet romba dönteni a városháza díszterméből, az építkezésre azonban kiváló lehetőség…lett volna

Az egyik legfélelmetesebb, hogy ezen évek alatt megszületett a Habis-éra romantikája, amelynek balladáját az ellenzék is megírta, belemerült a gondolatba, miszerint még akkor is jobb volt, mint most. Közben mintha elfeledték volna, a város legjava egyszerűen ráunt az aggastyánra, irányváltásra szavaztak. Helyette sikerült széttrancsírozni az ellenzéket, leváltani az alpolgármesterasszonyt, egy volt várigazgatót csúfosan leszerepeltetni az országgyűlési választáson, régi pártfunkcionáriusokat restaurálni a város cégeiben, szabotálni egy reményteli időközi választást, elidegeníteni a szakmáját értő köztisztviselőket, a tenni akaró egrieket és aranytálcán visszakínálni a Nyitrai-kollektívának a várost úgy, hogy 2019 októberében Eger egyharmada szavazott rájuk. 2022 végén nemhogy a néző nem tudja, hogy ki kivel focizik, de már maguk a focisták se tudják, hogy melyik kapura játszanak.

Mindezek ellenére megannyi alkalom lett volna bizonyítani azt, hogy a képviselők igenis tisztában vannak a szerepükkel. Április harmadika óta a legfontosabb is elmaradt: szembenézni a közelmúlt eseményeivel. A folyamatos gyász helyett újra neki kellett volna látni a feladatnak, amire tényleg megválasztották őket: dolgozni a városért. Ezt ismerte fel a polgármester is, amikor mindenféle tartalom nélkül kezdte el mantrázni azt, hogy „Eger érdeke”, persze csak az, amit ő kitalál, belekiabál a sajtóba és Eger ellensége az, aki nem úgy táncol, ahogy ő fütyül. Ebből született meg az M1G-koalíció, amelynek valamennyi tagja minden fajsúlyos dologról dafke az ellenkezőjét gondolja, a pulpitus koalícióval szemben pedig bármit meg tudnak szavazni úgy, hogy szinte semmi kézzel fogható eredménye nincs az egri lakosok számára.

A beharangozott ígéreteket még csak napirenden sem tartják, a kérdésekre nem kínálnak válaszokat, a valós problémáktól elfordulnak és a valamirevaló kezdeményezések a fiók alján porosodnak. A kontraszelektált elit magára zárja az ajtót, csak a mindennapi cirkusz marad azoknak, akiket még valamennyire érdekel a város sorsa. Ez a vízzáró réteg az oka annak, hogy Eger ma egy jövő nélküli kisváros, ahonnan menekülnek a fiatalok.

Nem erre az előadásra váltottak jegyet

Hasonló cicaharcok történtek számos ellenzéki vezetésű városban is, amelyek lám, a legerősebb Fidesz-kétharmadhoz vezettek, illetve a mai napig sorra bukják el az időközi választásokat. Pécs, Jászberény, Dunaújváros, Göd, sorolhatnám. Tatabányán például bíróságig fajult az az eset, amikor Hoffer Dávid volt DK-s képviselő kilépett a pártjából, ugyanis már nem bírta felvállalni a szintén DK-s polgármesterasszonnyal való közös munkát. Demokrata szavakba öltöztetett diktatórikus módszerekről, alkalmatlanságról beszélt, erre Szücsné Posztovics Ilona polgármesterasszony feljelentést tett rágalmazásért, amit elsőfokon el is vesztett. Hoffer Dávid politikust Schiffer András ügyvéd (az LMP alapítója, volt társelnöke) képviselte, aki így foglalta össze a történteket:

„Nem csak az a közügy, hogyan veszíti el egy polgármester a többségét a képviselő-testületben, hanem az is, ami a polgármesteri hivatalokban zajlik.”

Ez az, ami a legtöbb egri számára érzékelhető lenne: a hajó megfelelő kormányzása. azaz ismerjük, hogy működik a városunk, hogyan akarják azt működtetni, hogy ki miért felel, működnek-e a közszolgáltatások, megfelelő a köztájékoztatás etcetera. A város cégei, a közellátás, a közös kasszából finanszírozott intézmények, az általunk megválasztott képviselők munkái mindaddig közügyek, ameddig a köz vagyona felett rendelkeznek. Talán nem a pozíciókért kellene harcolni, az önkormányzatot ugródeszkának tekinteni, egymást marcangolni vagy a város cégeiben, a pályázati projektekben a mézesbödön felett a szájuk szélét nyalogatni. A társulat ígért egy előadást, csak kiderült, hogy nem erre váltottunk jegyet. Számomra érthetetlen, hogy ha már eljátszották a nézők bizalmát, akkor miért várják őket vissza a következő előadásra.

És mi történik a polgármesteri hivatalban?

Az elmúlt három év ügyeiről beszélgethetnénk karácsonyig, egyszer azonban szembe kell nézni azoknak, akik így vagy úgy, de sunyin asszisztáltak hozzájuk. Ezek az ügyek semmivel sem különbek, mint amiket a Fidesz csinál évek óta. A legjobb séf sem tud minőségtelen (vagy már régen romlott) alapanyagokból isteni fogást készíteni, de azért kóstoljunk bele egy kicsit.

A város valamennyi cégén keresztül, a közpénzen felépített egerinfo.com a polgármesteri iroda irányítása alatt állt mindaddig, amíg azt a polgármester képes volt finanszírozni. Törvényes? Sajnos, igen. A helyi Momentum is azt ígérte, hogy bemutatja az igazságot, ehelyett az egyetlen képviselőjük az elkerülő út társadalmasításáért vesz fel külön zsebpénzt, a párt helyi elnöke pedig az EVAT igazgatóságában dolgozik.

Ugyanez ismétlődik meg egy újabb hírportállal, amit már a néhai jobbikos újságíró Balogh Gábor nevével jegyeznek. Újabban ő Mirkóczki Ádám médiamenedzsere, aki még korábban a momentumos vezetésű, de nemrégiben a DK által einstandolt Újpest kerületi lapjánál volt főszerkesztő. A polgármesteri hivatalban lassan több médiamunkás dolgozik a polgármesternek, mint amennyi összesen a város médiacégénél.

2019 vége felé az Agriafilm Kft. 10 éves szerződést kötött egy olyan céggel, amit egy belsőépítész képvisel, aki történetesen az Uránia mozi első emeletét hat szobás apartmanná varázsolta. Ugyanez a cég bérli ezt az apartmant az Agriafilm Kft-től havonta 300 ezer forintért, és akár egy jó évben az ötszörösét is megkeresheti rajta. Törvényes? Sajnos, igen. A moziüzemeltető cég az elmúlt években többször fordult a hivatalhoz többtízmilliós támogatásokért, amiket zokszó nélkül meg is kapott.

A hivatal legújabb beruházása egy társasjáték, amire 10 millió forintot adott a két alpolgármester és egy képviselő a körzeteikre szánt feladatok költségvetéséből még ez év elején A társasjáték kiadójának vezetője a Vona-féle Jobbik izraeli zászlóégető országgyűlési képviselője volt. Törvényes? Persze.

Apró fűszerezések. A hivatal adott ötmillió forintot a Mi Hazánk színeiben tetszelgő Fekete Lászlónak nemzetközi erőemelőversenyre, amit Fekete László fia nyert meg. A város notórius fideszes propagandistáját az Agria Film Kft-be helyezte el a Fidesz, amiről csak hónapokkal később szereztek tudomást a képviselők. Közel 10 millióból bővítik az érsekkerti játszóteret, de ez a játszótér-ügy volt tavaly a legszánalmasabb politikai balhé, amiben még Pajtók is részt vett és kardot rántott Orojánék ellen. Leburkolják az Ostoros-Novaj összekötő utat is, ami részben az elkerülő út lenne, közben meg arról megy a felesleges hangulatkeltés egész évben. A járványhelyzet alatt meghozott polgármesteri határozatok visszáságát meg már senki sem vizsgálja.

Konkrétan ömlik ki a pénz a hivatalból, de néhány hónappal ezelőtt intézményeket akartak bezárni, mert nincs pénz rezsire. Az aljegyző nemrég egymillió forintot adott az egri egyetmenek, illetve annak az egyháznak, ami einstandolta az állami/egyetemi vagyont. Az az aljegyző, a polgármesteri kabinet vezetője, akinek kinevezését annak idején még a teljes EVE-frakció is ellenezte. Komlósi Csaba és Keresztes Zoltán az EVE-frakcióból való kilépésének végső indokaként jelölte meg Spisák György integrálását az egri közéletbe.

"Úgy érzem magam, mintha egy szétomló tutajon hajóznék a száguldó folyóban" – jellemezte korábban az egyik képviselő. A kabinet vezetőjének különösen fájhat, hogy a legtöbb pályázati projektet az M1G-koalíció kitépte a kezei közül, ugyanis eddig a polgármesteri iroda felelt a milliárdos beruházásokért, de miután az ellenük létrejött koalíció felélesztette a Városfejlesztési Kft-ét, majd élére egy volt szocialistát ültetett, keserűek lettek a mindennapok. Ezért roadshowzik a polgármester lakossági fórumokon, hogy mindenki számára legyen tiszta: tőle ellopták a legkövérebb mutyizsákot. Csak ameddig ő az aljegyzővel a közös vállalkozásuk útját egyengették, közben lemondtak egy napelempark beruházásáról, ami mostanra a legnagyobb szégyene lehet ennek a nómenklatúrának.

A legtöbben nem tudják, hogy mi történik a városban. Minden héten balhé, de felelősök nem léteznek. A legnagyobb szerencsénk, hogy eddig nem történt katasztrófa. Még.

Hamar munka ritkán jó

Joggal érezhetik sokan, hogy ez a város egyre kevesebb. Az egri összefogás példája megmutathatta volna, hogy lehet más a politika, de a lehetőség elbaltázói a mai napig a kollektívájuk átmentéséért küzdenek, gondolataikat a 2024-es önkormányzati választások kötik le. Éppen önmaguk legnagyobb ellenségei akkor, amikor a közügyekről nem beszélnek, a választóikkal nem kommunikálnak, semmilyen viszonyuk nincs a világgal, és semmilyen önkritikát nem gyakorolnak. Ami hiányzik, az a tényleges munka, a hitelesség, a közjavak ápolása, a város jövőjének biztosítása, de mondhatnám azt is, hogy a tét az önkormányzatiság megmaradása.

Donáth Anna szerint – aki sorra publikálta a leghitelesebb önreflexiókat az ellenzéki vereség okairól– radikálisan őszintének kell lenni, akkor is, ha fáj. Tény és való, a szellemi megújulás nélkül az ellenzéki pártok nem fognak választást nyerni. Ráadásul nem kell feltalálni a spanyolviaszt, bőven akad példa az irányváltásra is, megannyi jógyakorlat létezik, hogyan lehetne tisztességesen és botránymentesen egy várost vezetni. A helyi politika nyertesi hosszútávon azok, akik értik a szerepüket, tudják a helyüket. Schiffer András hírhedt interjújából idézve, ami a legrövidebb használati útmutató is egyben: „…a fideszes oldalon is azok a polgármesterek sikeresek, akik olykor ütköznek a kormánnyal, kiállnak a településük érdekeiért, tehát nem országos politikát csinálnak városvezetés helyett. Ilyen Cser-Palkovics András, Balaicz Zoltán vagy Borbély Lénárd. Ellenzéki oldalon pedig azok, akik nem az adott önkormányzatból akarják megdönteni Orbán Viktort, és nem kultúrharcos missziónak tekintik a városvezetést. Ilyen Őrsi Gergely, Nemény András, Botka László, Szaniszló Sándor és persze Tóth József.”

Hogy egyeseknek ez miért olyan nagy wasistdas, sosem fogom megérteni. Lehetett volna alternatívát kínálni a posta-ügyben, ahogy azt Őrsi tette a II. kerületben, ehelyett a polgármester a postát támadta, Mirkóczki Zita meg egy naív levelet küldött Pajtóknak, mintha az bármit is számítana. Lehetett volna egy másik színházat csinálni, ehelyett a polgármester visszaültette a székébe Blaskót, akit már szintén kirúgna, és csodálkozik, hogy ennek egyetlen akadálya a saját tehetségtelensége. Lehetett volna normális kultúrát és szórakozást kínálni, ehelyett állandó vurstlit varázsoltak a Dobó térből. Sőt, a polgármestert is le lehetett volna váltani, a városfejlesztés vezetésének céljairól is lehetne mesélni, és az aljegyző tevékenységeiről is számot lehet adni. Megjegyzem, a helyi Fidesz ugyanolyan válságban szenved, Orosz Lászlóné Ibolyán kívül a kutya nem akar a polgármesterjelöltjük lenni, és az ellenzék most arra készül, hogy egy méterről az üres kapu előtt mellé rúgja a labdát.

Legyünk akkor radikálisan őszinték: talán szerencsés lenne kitapintani Eger városának pulzusát és nem azon morfondírozni, hogy 2024-ben kik és milyen gúnyában állnak a rajtvonalhoz. A politikai szamárlétrát meg kell mászni. Első fokánál – ha már újra megpróbálja valaki - az önkritika elkerülhetetlen, a szerepekkel tisztában kell lenni. A tartalmatlan szófosás, a műanyag intézkedések, a válaszok elkerülése, a problémák szőnyeg alá söprése, az állandó acsarkodás végeredménye egy 4/5-ös Fidesz, egy 15% körüli Mi Hazánk és a délibáb önkormányzatiság. Néha le kellene menni az utcára, beszélgetni emberekkel, kapcsolatba lépni a valósággal. Sokszor ennyi is elég. Útravalónak pedig:

„Az önkormányzati szintet a politikában az egyik legnemesebb feladatnak tartom. Kézzel fogható eredménye van annak, ha valaki épít, csinál, de leginkább, ha segít. Önkormányzati politikusként, polgármesterként tudom, hogy nem szeretnék országos politikus lenni.”

 – mondta Őrsi Gergely, akinek kerületében nemrég egy időközi választáson, majdnem megismételve a 2019-es önkormányzati választások sikerszámait az ellenzék jelöltje magabiztosan nyert.