Gyászfeldolgozást támogató csoport indul Egerben (X)

Dajka Gábor Gyászfeldolgozás Módszer® Specialistát kérdeztük a halálról, a veszteségről, a gyász folyamatáról és a módszerről.

Annak, aki nem ismer, bemutatkoznál röviden?

Dajka Gábornak hívnak, Egerben születtem és itt is élek immár 36 éve. A vállalkozók marketingszakértőként, tanácsadóként ismerhettek meg, és ezt a szakmát űzöm 2010 óta. A marketing erősen támaszkodik a pszichológiára, így az évek alatt nagyon sokat kellett tanulnom a lélektanról, ami egyre jobban megtetszett. Ennek hatására life és business coach papírt szereztem, amire rá tudtam építeni a Gyászfeldolgozás Módszerét®. Bár ennek a módszernek az elsajátításához nem kell sem coach, sem pszichológus végzettség, de viccesen azt szoktam mondani, hogy nem baj az, ha az autószerelőnek van jogosítványa.

Miért döntöttél úgy, hogy gyászfeldolgozó csoportot indítasz Egerben?

Mert én azt látom, hogy nagyon sokan küzdenek ki nem mondott, meg nem oldott problémákkal, amelyek befolyásolják a mindennapi működésüket. Szerintem ennek az egyik alapja a magunkban mélyen eltemetett, fel nem dolgozott veszteségeink. Képesek vagyunk akár 10-20 évig elásni a gyászunkat, ami folyamatosan mar belülről addig, míg a többi konfliktusunkkal együtt, a felszínre nem robban. A robbanást pedig meg lehetne előzni, ha folyamatosan tennénk magunkért. 

Van-e valamilyen gyakori tévhit vagy félreértés a gyászról és a gyászfeldolgozásról, amivel szembe szeretnél nézni? Mit gondolsz a közkeletű hitről, miszerint „az idő meggyógyít minden sebet”?

Rengeteg tévhit kering a köztudatban a gyászról. Az első amit te is említettél az „idő mindent megold”, de ez nem igaz. A magunkon való munka hozza meg a gyógyulás gyümölcsét. Az idő önmagában semmit sem old meg.

Talán a legnagyobb félreértés a gyásszal kapcsolatban az, hogy a barátok, családtagok azt hiszik, hogy racionálisan kell megközelíteni ezt a témát, így gyakran ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzanak el: bírd ki, ne légy szomorú, majd lesz másik, ne sírj, légy hálás, hogy ilyen hosszú ideig köztünk volt, vigasztaljon az, hogy sokáig velünk volt, most erősnek kell lenned, majd túléled valahogy és még sorolhatnám. De a veszteség megélése egy kusza érzelmi kavalkád, sohasem egy matematikai képlet.

A gyász csak az emberi veszteségeinkről szól?

A gyász azoknak a – gyakran merőben ellentétes – érzelmeink összessége, amit egy nagy változás, vagy életünk eddig megszokott rendjének felborulása okoz. Hadd  írjak egy pár példát: költözés, háziállat halála, iskolakezdés, házasságkötés, leszokni káros szenvedélyről, munkahelyváltás stb.

Amikor leszoktam a cigiről, akkor gyászoltam. Korábban említettem, hogy a gyász az érzéseink ellentétes kavalkádja. Egyrészt örültem, hogy sikerült, másrészt pedig szomorú voltam, mert elvesztettem a korábbi rutinjaimat, megszokásaimat. És számomra egyben ez lezárása volt az iskolás éveknek. Eközben pedig örültem, hogy kapok levegőt. Ezt így most egyszerűen mutattam be, de ennek is mélységei lennének.

A szakítás is beindíthatja a gyász folyamatát, még akkor is, ha mi kezdeményezzük a szétválást.

Mi a véleményed a gyászfeldolgozás különböző szakaszairól? Hogyan értelmezed ezeket a fázisokat?

Ezekről a szakaszokról már mindenki hallott (tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás). Sajnos Elisabeth Kübler-Ross leírását félreértették, és rosszul kezdték el használni a mindennapokban. Ő haldoklókkal dolgozott. Továbbá nem egy lineáris szakaszt írt le, amin ha végigmegyünk, akkor kipipálhatjuk a gyászt, csupán ez segített neki beazonosítani a betegek állapotát. A gyászban nem mindenki éli meg ezeket a szakaszokat, és akár egy napon belül is válthatjuk a szakaszokat.

Csak a tagadásra, haragra nézzünk rá egy-egy gondolat erejéig. Például ha a párunkkal rossz a kapcsolatunk, és azt mondja nekünk, hogy szakítani akar, akkor azt valószínűleg nem fogjuk tagadni. Ha elhuny az egyik szerettünk, akkor másnap valószínűleg nem fogunk rá haragudni.

Ha gyászoló személlyel találkozunk, akkor mit mondjunk neki?

Én azzal kezdeném, hogy mit ne mondjunk soha: 

- Tudom, hogy mit érzel – nem tudhatjuk.

- Ez volt Isten akarata – így nem szabad megmagyarázni.

- Hogyan érzed magad? – a válasz úgy is az lesz, hogy „Jól!”.

- Számíthatsz rám! – ne ígérgess – általában felelőtlenül ígérgetünk és évekre eltűnünk.

Ne hasonlítgasd a veszteségét mással – sokan a saját veszteségeikről kezdenek el beszélni, ami a gyászoló veszteségének a kicsinyítése.

Amit mondhatunk neki:

- Mi történt?

- Hogyan tudtad meg?

- El sem tudom képzelni, hogy ez most neked milyen fájdalmas lehet!

- Milyen volt a kapcsolatod vele?

Kérdést csak akkor tegyünk fel, ha képesek vagyunk meghallgatni, és nem magunkról kezdünk el beszélni, illetve ha van is időnk végighallgatni őt. A részvétem kijelentéssel vigyázni kell. Csak akkor mondjuk ki, ha valóban, szívből tudjuk közvetíteni, máskülönben lerázós érzést kell a másik félben az odadobott szó.

Mi az általad képviselt módszer lényege?

A Gyászfeldolgozás Módszere egy jól bevált cselekvésprogram azok számára, akik szeretnék megtanulni az érzelmi veszteségeiket kezelni. Szeretnének egy új módszert elsajátítani a veszteségek feldolgozására és kigyógyulni a gyászból. Úgy gondoljuk, hogy minden veszteség egyéni, minden gyász egyedi, mert minden ember más és minden emberi kapcsolat egyedi. Számba vesszük veszteségeinket és az azokkal kapcsolatos érzéseinket. Végiggondoljuk az elvesztett kapcsolatainkat. Felderítjük feldolgozatlan érzéseinket. Beteljesítjük a lezáratlan kapcsolatainkat.

Mit tanácsolsz azoknak, akik éppen gyászolnak, és úgy érzik, hogy nem tudnak továbblépni?

Kérjenek szakembertől segítséget, vagy jöjjenek el hozzánk. Itt szoktam kiírni a következő induló csoport dátumát: https://www.facebook.com/eger.coach