Véget ért egy fejezet: betemették a szarvaskői exalpolgármester pisztrángos medencéit

Hahó, híreim vannak! A pünkösdi hosszú hétvégén betemetve találtam a szarvaskői Margit-forrás botrányába belebukott egykori alpolgármester, Nahóczki László telkén ásott kerti medencéket, amelyekbe néhány hete a közelben eredő forrás vizét terelte.

Ahogy korábban írtuk, a Bükki Nemzeti Park területén eredő Margit-forrás környezetét az elterelés előtt egri középiskolások tisztították meg, méghozzá önkéntes munkában, az Egererdő szervezésében, amelynél a sztori főszereplője, Nahóczki László vezető pozícióban dolgozott. A helyszínre szállított műanyag csövek egy mintegy 100-150 méteres szakaszon szállították a forrás vizét, a beavatkozás az Eger-patak felé vezető ér vizét elapasztotta, az itteni békák és szalamandrák élőhelye veszélybe került.

A botrány nyomán Nahóczki László lemondott alpolgármesteri címéről (és a helyi képviselőtestület is feloszlatta magát, új választás közeleg), a forrás vizének elvezetése miatt belső vizsgálat indult az Egererdőnél, majd nem sokkal később maga kezdeményezte munkaviszonyának megszüntetését az erdőgazdaságnál, ahol az Egri Erdészet erdészetvezetőjeként dolgozott. A mesterséges tavak leengedése után a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kérésére a medencéket műanyag hálóval fedték be, hogy véletlenül se essen bele egyetlen állat sem.

Részemről nagyjából itt állt meg a szarvaskői forráselterelés ügye, aztán pünkösdvasárnap – az ebédem elfogyasztása után – magányos túrára indultam: a baktai Mátra sörözőből befröccsözve a láptavak, majd Almár érintésével a Les-rétig bandukoltam a piroson, aztán némi tűnődés után úgy döntöttem, hogy a Berva helyett inkább Szarvaskőben térek vissza a civilizációba. A piros négyzettel jelzett turistaút pedig éppen az országos hírűvé vált, egyébként továbbra sem különösebben megkapó Margit-forrásnál dob ki, ami jó apropónak tűnt arra, hogy körbeszimatoljak kicsit.

A helyszínre érve örömmel tapasztaltam, hogy a forrás vize csövek helyett ismét/továbbra is a saját medrében csordogál. A növényzet szép nagyot nőtt a legutóbbi látogatásom óta, egyedül az érbe helyezett műanyag szüretelőkád helye emlékeztet a korábbi állapotokra. Aztán, ahogy kiléptem a fák közül és áthaladtam a síneken, máris felbukkant előttem a Nahóczki-telek, csak épp a híressé vált pisztrángos medencék nélkül, a mesterséges kerti tavakat ugyanis földdel temették be, amit aztán – a jelek szerint – egyenletesen eldolgozott egy (vagy több?) munkagép.

A pünkösdöt követő első munkanapomon szerettem volna kideríteni, hogy nagyjából mikor temethették be a medencéket, de a szarvaskői forrásaim sem tudtak erről nyilatkozni. Cikkeink nyomán viszont az országos médiumok közül nemcsak a Telex, hanem a Magyar Hang is felkereste a helyszínt, az ő riportjuk valamivel később, a lap május 20-án megjelent, 2022/21. számában volt először olvasható.

Ebben pedig így írnak:

A forrás most újra ott halad, ahol eddig is kellett haladnia, Nahóczki dróttal körbevett telkére pedig csak nyaknyújtózgatással lehet benézni, így pedig csak annyi látszik, hogy a kiásott medencék üresek, csak az elszíneződés mutatja a kifeszített fekete zsákokon, hogy meddig állt bennük a víz.

Vagyis május közepén valószínűleg még megvoltak a nejlonnal bélelt medencék, az elmúlt egy-két, esetleg három hétben számolhatták fel végleg a pisztrángos tavakat. A cikkben a szerző, Tompos Ádám egyébként kicsit kesereg, hogy sem szalamandrákat, sem békákat nem lát a forrás közelében, annak viszont örül, hogy cserébe legalább műanyag csöveket sem.

Aki szeretné felidézni, hogy festettek medencék, annak bedobom az egyik korábban közölt képünket:

A szarvaskői Margit-forrással foglalkozó korábbi cikkeinket és képeinket itt találja összegyűjtve.