Elindult a nyomozás a Lenkey-ügyben az adatok visszatartása miatt
Megosztanám az Egri Ügyek Kedves Olvasóival néhány napos kalandomat a koronavírussal, amelyet szerencsére komolyabb orvosi kezelés nélkül, otthon átvészeltem. A vírus lappangási ideje 2-14 nap között változhat, de jellemzően 5-6 nap. Amikor az első jeleket észleltem magamon, akkor még nem gondoltam a koronavírusra, pusztán egy sima fejfájásra, főleg, hogy egyébként is hideg van és fázós a fejem. Tudom, sál, sapka. Szóval március 3-án jött az első jelzés, a fejfájás (1. nap).
Azt követő csütörtök délelőtt (2. nap) hőemelkedés, szédülés, délutánra majdnem teljes szaglásvesztés és olyan erős izomfájdalom döntött le az ágyba, ami pénteken és szombaton (3.-4. nap) is tartott. Lázam nem volt, de tényleg rosszul éreztem magam és szombatra erős tüdőfájdalmaim is keletkeztek. Nagyjából úgy éreztem, mintha egy húszkilós zsákot rátettek volna mellkasomra. Adódik a kérdés, hogy miért nem jeleztem ekkor a háziorvosomnál? Jogos felvetés, csakhogy itt kezdődtek az igazi problémák.
.jpg)
Csütörtökön, a szaglásom elvesztéskor ugrott be nekem, hogy koronavírus-fertőzésem lehet. De sajnos aznap a háziorvosom csak délelőtt fogadta a fertőzésgyanús betegek telefonhívásait, szóval arról lecsúsztam. Pénteken pedig elnéztem a beosztást, ugyanis szintén 8 és 10 óra között volt a koronás ügyelet, én pedig éppen az ágyamban szenvedtem. Mentségemre legyen szólva, hogy öt éve nem voltam háziorvosnál, időközben orvosváltás is volt, így a régi gyakorlatot követtem a rendelési idő tekintetében. Végül péntek délután, vagyis a betegség tüneti jelentkezésének harmadik napján sikerült elérnem a doktort, aki kérte, hogy hétfőn reggel jelentkezzek.
Szombaton, tehát a 4. nap volt a legkutyább, ami egy átizzadt éjszakába fordult úgy, hogy vasárnapra (5. nap) a tüdőfájáson és a szaglás problémán túl elmúlt minden tünet. Nem kellett lázcsillapító, nem kellet az ágyat nyomni, csak egy alapos ágynemű mosást kellet megoldani. Így egész vidáman készültem hétfőre.
Hétfőn (6. nap) megtörtént a telefonos konzultáció a háziorvosommal (kaptam egy kilónyi gyógyszert és antibiotikumot a tüdőfájásomra, ami, mint kiderült, nem a koronavírus műve volt, hanem valami felülfertőzésé), az adataim és a tüneteim felvétele után bekerültem a rendszerbe, elkezdhettem várni a tesztre hívó telefont. Kedden (7. nap) délelőttre kaptam behívóparancsot az egri Szálloda utcában lévő tesztelő központba. Ott két fiatal fogadott, olyan durva védőruhában, ami Csernobilban, de lehet, hogy a Mars felszínén is jól bevált volna.
Elő a kicsit túlságosan hosszú fülpiszkálót, le az orrba, könnyezés, tüsszögés (kellett az a szkafander), majd a gyorsteszt elvégzése. Mire jól kikönnyezem magam, látom, hogy a vizsgálatot végző fiatalember meresztgeti nagyon a szemét és forgatja a fény felé a gyorstesztet. Végül nekem is megmutatja, hogy együtt értelmezzük az eredményt, ami egy olyan haloványnál haloványbb csík, ami tényleg csak a neonfényben irizált, amúgy lehet észre sem vettük volna. De hát ez pozitív, ugyebár. Kaptam egy papírt, amiben leírták, hogy pozitív vagyok, és mondták, hogy azonnal beszéljek a háziorvossal. Hát jó, hívom, mire kiderül, hogy aznap megint korábban volt a korona-rendelés, hívjam szerdán.
Szerdán (8. nap) délután tudtam csak elérni a doktort. Szépen felvettük az új adatokat, de mivel a tesztközpont nem küldte el az én pozitív leletemet az orvosnak, megkért, hogy ugyan szkenneljem már be és küldjem meg neki email-ben. Jó. Ezután mi az eljárásrend, kérdeztem. A válasz szerint ekkortól a kormányhivatal intézkedik, valószínűleg küldenek egy határozatot a karantén elrendeléséről, de előtte hívni fognak és velük is telefonon tudok majd egyeztetni. Ezen a napon hívott a kormányhivatal, és ekkor is szépen elmondtam, hogy mi a helyzet. Elmondtam, hogy a tüdőm nem lángolt ugyan, az antibiotikumok elvégezték a piszkos munkát, de hasmenés gyötört.
Csütörötökön semmi, pénteken (10. nap) délelőtt kaptam meg a karanténhatározatot. 10 óra után pár perccel, vagyis ismét lekéstem a háziorvossal a hivatalos egyeztetést. De mi volt a bajom? Idézem ide a határozat egyik lényegi részét:
A hatósági házi karantén ideje: gyógyulásig (a beteg legalább 3 napja láztalan, légúti tünetei megszűntek, és a tünetek kezdete után legalább 10 nap eltelt vagy tünetmentes fertőzött esetén a fertőzés igazolása, a pozitív SARS-COV2 teszt mintavételének napjától számított 10 nap eltelt). A beteget gyógyulttá a háziorvos nyilvánítja, a gyógyulás tényét a háziorvos igazolja.
Aznap délután csakazértis megpróbáltam elérni a doktort, aki nagy nehezen arra jutott 8 másodpercnyi beszélgetés után, hogy majd ő megmondja, mikor gyógyultam meg, maradjak a seggemen, és a következő héten keressem a hét közepén, majd találjunk egy időpontot, amikor személyesen is megvizsgál…
itt nyeltem egyet, mert jött a hosszú hétvége és a számláló pörgött: szombat, vasárnap hétfő, kedd...
Kedden (14. nap) legalább 10 alkalommal kerestem a háziorvost telefonon, hogy mondjon valamit, egy végső elhatározásból született sms-re válaszként hívott, hogy akkor egyeztessünk. Ekkor már 14 napja voltam otthon, 10 nap után csak a szaglásvesztés maradt, egy tizedfokot nem emelkedett a testhőm, marékszám ettem a C és D vitaminokat meg a calcium tablettákat. És kaptam egy tájékoztatót a favipiravírral kapcsolatban, hogy majd ezt bemutatom a háziorvosnak és kapok ilyen nevű gyógyszert is. Remek, csak éppen a háziorvos nem fogadott személyesen, mire meg fogadott, már nem kellett a gyógyszer...
Végül csütörtökre (16. nap) kaptam időpontot, délutánra. Még meg is lettem nyugtatva, hogy elkezdik a kivezetésemet a rendszerből, de az egy-két nap, mire átfut, ezért még maradjak otthon, mert a rendőrség bármikor meglephet. Csakhogy a részemre kiállított határozatban nem szerepelt az a kitétel, hogy töltsem le azt az applikációt, amivel a rendőrésg tud ellenőrizni, holott másnak volt ilyen előírás, a saját szememmel láttam.
Ez lett volna tehát a szabadulásom nagy napja. De csalatkoznom kellett. Az orvosomat a vizsgálat minden kétséget kizáróan arra a megállapításra juttatta, hogy meggyógyultam, mehetek. Ezért hát adott egy elbocsátó dokumentumot, amit másnapra dátumozott, tehát még egy büntetőnapot kaptam, de ezután jött a szívenszúrás: mivel elkezdi kivezetni a nevem a rendszerből, az további egy-két nap csúszást jelent, ezért a rendőrség miatt maradjak még otthon pénteken, szombaton és vasárnap is. Tehát a 20. napon szabadultam...
Záróakkordként: nem végeztek rajtam újabb tesztet, nem tudom, kellett volna-e, nem tudom pontosan, hogy milyen időponttal kapok védettségi kártyát és azzal mihez kezdhetek… Csupa kérdőjel. Viszont azt tapasztaltam, hogy akikkel érintkeztem (asszisztensek, tesztelők, háziorvos, hivatalnok), mind segítőkészek voltak, de a teljes egészségügyi rendszer úgy le van nyomva a víz alá, hogy kész csoda, hogy egyáltalán még nem dőlt össze.
