Az alázat hiányáról és az állítólag elcsalt választásról

Ez egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Olvassuk, Fekete-Győr András feltételeket szab, a jelenleg épp momentumos színekben politizáló Hadházy Ákos szerint pedig nem működik a parlamentarizmus és elcsalták a választást.

Ez a két üzenet jól összefoglalja, miért lett ennyire megalázó az ellenzék veresége április 3-án.

Hol marad az alázat?

A brutális választási vereséget követően, az egykor ellenzékváltó erőként felbukkanó Momentum tavaly őszi előválasztáson nyomorultul, megalázóan leszerepelt korábbi elnöke kőkemény feltételeket szab, hogyan hajlandóak részt venni annak az országgyűlésnek a munkájában, aminek egyébként ő és pártja is a tagja, ha úgy tetszik: ez a munkahelyük.

Fekete-Győr András ezúttal sem értette meg a választói üzenetet: az önelégült, kivagyi, agresszív, egyben leereszkedő, a vidéki Magyarországot meg nem értő, vagy sokszor lenéző és eltartott kisujjú politika ennyit ér. 

Az a pofonegyszerű helyzet van ugyanis, hogy választók nem akarták leváltani Orbán Viktort, így nem szavaztak arra az ellenzékre, amelynek egyetlen üzenete, hogy váltsuk le Orbán Viktort.

Ahogyan nem kértek és nem kérnek abból a perverz önpolitizálásból sem, amiben az politikai üzenet annyi, hogy összefogunk, nem fogunk össze, ki és hol indul egyéni körzetben, kit melyik választókerületbe ejtőernyőztetünk, majd miután kikapunk, beülünk-e a parlamentbe, beülünk-e a bizottságba, elosztjuk a helyeket, stokikat és alelnöki pozíciókat.

Végül pedig, ha minden fizető helyet szétosztottunk egymás közt, akkor végtelenül elhasznált poltikai coelhoizmusokat öntünk a maradék követőinkre a Facebookon, mint például „továbbra sem állunk meg", „megyünk tovább az úton", esetleg „harcolunk, és irány a terep".

Ebben a szomorú, hogy sokan már tavaly ősszel elmondtuk, ez bizony halovány kevés lesz. Kevés lett.

2022-ben nagyon kevés lesz azt ismételgetni, hogy összefogás, O1G és bontsuk le a kétharmadot!

Amennyiben az ellenzéki pártok kormánypártok szeretnéndk lenni 2022-től, akkor meg kell találniuk az úgynevezett arcélüket, víziójukat és történetüket. Az összefogás, a kétharmad lebontása és a váltsuk le a rendszert ugyanis nem program, csupán öncél, hogy 2022-től ők legyenek a hatalom.

Ha elcsalják a választást, miért is indultál el?

Végül pedig nem kértek, és nem kérnek abból a politikából, amely azt üzeni: nincs demokrácia, és elcsalták a választást. Ezzel ugyanis - őrület - a saját táborunknak üzenjük, nincs értelme a választásnak, a fideszes szavazóknak pedig azt, hogy ha nem szavaztok ránk, akkor a diktatúrát építitek. Szemetek.

El kéne végre döntenie végre: ha nincs parlamentarizmus, nincs demokrácia, akkor nem indulunk a választáson, hiszen nem azzal legitimáljuk a rendszert, hogy nem veszünk részt a parlamenti nyitóbuliban és nem pezsgőzünk a puha szőnyegen Kövér Lászlóval, hanem azzal, hogy ott szerepel a nevünk a szavazólapon.

Csak hát ebben az esetben nem lesz milliós fizetés, nem lesznek asszisztensek, nem lesznek albérletek, nem lesz irodakeret, csak sok-sok adósság és teljesítetetlen szívesség.

Ez az, amit pontosan jól tud az épp most momentumos (hangsúlyozzuk: még, mert a ciklus végére nem biztos, hogy ott ül még) Hadházy Ákos is, aki jóérzékkel ejtőernyőztette át magát Tolnából a könnyedén nyerhető Zuglóba, ahonnan pedig már sima ujjgyakorlat eljátszani a mindent is tudó Ellenzéki Szakértőt, elvégre az a kerület biztos egzisztenciát jelent egy örök ellenzéki honatyának a következő húsz évben.

Egy megsemmisítő vereség után tehát némi alázatot és még több önreflexiót várna a választó. Az a kevés, amely leszavazott az összefogott pártokra, és az is amelyik nem.