Egyre több nyugati nagyvárosban és országban hirdetnek ki klímavészhelyzetet az óriási hőség vagy épp a szélsőséges időjárás miatt. De mi ez pontosan, mivel jár, és be lehet-e vezetni Magyarországon is?

A május és a június a klímavészhelyzetek kihirdetésének hónapja volt - írja cikkében az Azonnali. Megtette ezt az ír, a francia, a katalán, illetve a brit törvényhozás, de rajtuk kívül San Francisco, New York City,  Vancouver, Milánó, Nápoly, Bázel, Zürich, London, Párizs és számos kisebb nyugat-európai város önkormányzata is így döntött. Los Angeles vezetői egy lépést tovább is mentek: ott már egy klímavészhelyzeti mobilizációs osztályt, illetve egy klímavészhelyzet bizottságot is létrehoztak, a világon először. Itthon az LMP követeli ugyanezt a helyi önkormányzatokban.

Ma már ugyanis tudományos tény, hogy a klímaváltozás intenzitását az emberi tevékenységekkel járó széndioxid-kibocsátás növeli. Ezért is van az, hogy olyan invazív fajok jelennek meg Magyarországon, amik eddig soha, olyan betegségekben halnak meg emberek Európában, ami eddig csak Afrikában volt jellemző, egyre gyakoribbak és szélsőségesebbek az időjárásváltozások.

Túl vagyunk már azon, hogy ezt egyszerűen globális felmelegedésnek nevezzük, az erről szóló újságcikkek intenzitása is mutatja, hogy a klímaváltozás a mindennapi életünk része lett. Ráadásul törnek előre a választásokon az ezt tematizáló zöldpártok, több nyugat-európai jobboldali erő is a bezöldüléssel próbálkozik: vagyis a politikának is reagálnia kell erre.

De mégis mit jelent a klímavészhelyzet szó?

Hiába terjedt el a szó a közbeszédben, és hiába számol be a magyarországi sajtó a nyugati példákról, Magyarországon jelenleg nincs olyan jogi fogalmunk, hogy klímavészhelyzet.

A klímavészhelyzet itthoni kihirdetéséért lobbizó Perger András, a Greenpeace Magyarország klíma- és energiakampány felelőse az Azonnalinak elmondta: a legfontosabb kérdés jelenleg az, hogy a klímavészhelyzetet kihirdető parlamentek és önkormányzatok milyen tartalommal fogják megtölteni a kifejezést. Szerinte fontos, hogy ez ne csak egy szimbolikus gesztus és egy kommunikációs eszköz legyen a döntéshozók kezében, hanem valódi cselekvéssel járjon,

és ne csak akkor érezzék magukon a késztetést a törvényhozók, amikor kánikula és hőségriadó van, hanem a politika fókuszában kéne lennie a klímaváltozásnak, mivel már csak 10-12 évünk van arra, hogy megfékezzük a klímakatasztrófát.

Jávor Benedek, a Párbeszéd 2014-2019 közötti EP-képviselője szerint a klímavészhelyzetnek jelenleg ugyan nincs elfogadott jogi vagy tudományos definíciója, azonban a közbeszédben azért jelent meg a kifejezés, mivel sokkal érzékletesebben írja le azt a sürgősséget, hogy a klímaváltozás nem egy jövőben várható esemény, hanem a kellős közepén élünk, és a változások az eddigi elképzeléseinket messze meghaladó sebességgel történnek.

Jogilag csak akkor válik értelmezhetővé a kifejezés, ha ebből konkrét törvények, jogszabályok és kötelezettségek születnek majd, mondta Jávor az Azonnalinak. Abban Perger és Jávor is egyetértett, hogy

A kormány szerint nem sürget az idő, a szakértők szerint de

Vissza Magyarországra. Perger és Jávor úgy látja, jelenleg nincs jogi akadálya annak, hogy ír mintára Magyarországon is kihirdessék a klímavészhelyzetet, szerintük az Alaptörvény vészhelyzetekről szóló rendelkezései ehhez elégségesek, annak ellenére, hogy a 2011-ben elfogadott új alkotmány nem említi a klímaváltozást (Bajorországban most írnák bele), a vészhelyzetekről szóló rendelkezései pedig konkrét természeti vagy ipari szerencsétlenségek, illetve katonai támadások esetére vonatkoznak.

Jávor Benedek az Azonnalinak elmondta, hogy

A volt EP-képviselő szerint Magyarországon elsősorban politikai ellenérvek vannak a klímavészhelyzet kihirdetésével kapcsolatosan. Szerinte a magyar kormány magáévá tette az európai szélsőjobb klímaszkeptikus álláspontját, amit jól mutat Gulyás Gergely kancelláriaminiszter nemrég tett kijelentése, miszerint nem sürget minket semmi, hogy változtassunk, illetve az is, hogy a magyar kormány a lengyelekkel és a csehekkel együtt vétózta meg az EU csúcson a 2050-re hirdetett dekarbonizációs célokat, amely szerint 2030-ra az EU tagállamai vállalták volna, hogy az 1990-es bázisévhez képest 40 százalékkal csökkentik a károsanyag-kibocsátásukat, 2050-re pedig a fosszilis energiahordozók használatát teljesen megszüntetnék. Ehelyett mindössze egy lábjegyzet maradt a célkitűzésből, amiben az áll, hogy „a tagállamok nagy többsége vállalja, hogy eléri a klímasemlegességet 2050-re”.