2026. november 4-én nyilvánosságra kerülnek - 36 év késéssel - az ügynökakták. Elsőként háromféle nyilvántartást tesznek közzé. A 6-os kartonok az ügynökök személyazonosító adatait és tevékenységük legfontosabb információit tartalmazzák, a B-naplók a beszervezési dossziékhoz kapcsolódó neveket sorolják fel, míg a H-adattárban az 1970-es évektől mágnesszalagokon rögzített hálózati adatok és fedőnevek találhatók.

A részletesebb, úgynevezett B-dossziék közzététele később várható, legkésőbb 2027. február 25-éig. Ezekből több mint kilencezer kerülhet fel az oldalra. A dokumentumok jellemzően 20–50 oldalasak, de akadnak több száz oldalas iratok is. Ezek az ügynökök tevékenységét elsősorban az őket irányító tartótisztek szemszögéből mutatják be.

Egy 2008-ban készült esetanulmány egy, a 80-as évek elehén az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán, a mai Eszterházy Károly Katolikus Egyetem elődjén lezajlott állambiztonsági akciót tárja fel. Szerkesztőségünk úgy gondolta, hogy a szerdai naphoz jól illeszkedik egy ilyen eset bemutatása. 

„Vannak ám furcsa esetek ’házon’ kívül is – mondja ismerősöm. Nem tudom, hallottál-e a Ho Si Minh Tanárképző [Főiskola] rajz tanszékén történtekről? Ott állítólag annyira él már a modern művészet, hogy már égetik is magukat a hallgatók. Erről mesélj már valamit! – kérdem. Nagyon érdekes, csodálom, hogy nem hallottad, pedig sokan beszélik a városban. Egyszóval az történt, hogy volt egy ’hülye’ gyerek, aki egyébként is mindig beleélte magát ebbe az abszolút, szinte emberidegen modernségbe, hogy egy ilyen modern művészeti körön, amelyet állítólag Sarkadi Péter grafikus vezet, felgyújtotta a haját. Ő volt a mű. Micsoda szövegek mennek egy-egy ilyen körön! És ezt tetézi, hogy ez egy szocialista nevelési létesítmény. Mondanom sem kell, hogy ez nem vet jó fényt a rajztanári oktatásra és az is természetes, hogy a srácot kivágták egy évre, hogy gondolkozzon. …”

„Adácsi” fn. tmb. sk.1

„Adácsi Jenő” fedőnevű állambiztonsági hálózati személy maliciózus hangvételű jelentésében egy performansz 2 előadásra utal, amelyre 1982. március 4-én került sor az egri tanárképző főiskolán (akkori hivatalos nevén: Ho Si Minh Tanárképző Főiskola). Az esemény kapcsán – alig több mint egy hónap múlva – a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. Belső Reakció Elhárító Osztályán „Dekadens” fedőnéven bizalmas nyomozás vette kezdetét.3  Az állambiztonsági akció várható volt, hiszen a főiskolások tettükkel két kiemelt állambiztonsági területet is érintettek, ahol – az akkori retorika szerint – a nyugati ellenséges fellazító politika miatt fokozott éberségre volt szükség: ez pedig az ifjúság és a kultúra területe volt. A célszemély Mészáros István II. évfolyamos földrajz-rajz szakos főiskolai hallgató volt, aki ugyan nem főszereplője, de aktív közreműködője volt a művészi akciónak, s ezzel – korábbi „bűnlajstromát” megtetézve –, a helyi politikai rendőrség célkeresztjébe került.

A Kádár-rendszer állambiztonsági munkája a ’60-as évek második felétől – kül- és belpolitikai okokra visszavezethetően – lényeges átalakuláson ment keresztül. Ennek egyik fontos dokumentuma a Belügyminisztérium tevékenységével foglalkozó 1969. november 28-ai MSZMP KB határozat volt, amely kimondta, hogy az elkövetkezőkben az állambiztonsági munka fő hangsúlyát a tömegkapcsolatok fejlesztésére és a megelőzésre kell helyezni. A ’70-es évek elején sorra születtek meg azok a belügyminiszteri titkos belső utasítások és parancsok, amelyek a társadalom különböző területeinek sajátos állambiztonsági feladataival4, illetve a sajátos állambiztonsági eszközök, erők és módszerek alkalmazásával foglalkoztak.

Mint ahogy Révész Béla kiváló tanulmányában rámutat: a korábbi represszív-kriminalizáló jellegű állambiztonsági munkát fokozatosan felváltotta a preventív-operatív tevékenység. Az operatív úton végrehajtott megelőző és bomlasztó intézkedések politikailag értékesebbekké váltak, mint az időben alkalmazott differenciáltan megoldott adminisztratív megtorlások. E stratégiaváltás szerint az államellenes bűncselekmények tipikusan olyan magatartások, amelyek ellen a jogi eszközöket megelőzően sajátos állambiztonsági módszerekkel kell felvenni a harcot.5 „Ettől kezdve az állambiztonsági munka súlypontja a büntetést vagy intézkedést eredményező büntetőeljárás szabályozási kereteiből egy szublegális szintre helyeződött át. A ’jog alattiság’ nem csupán eljárásjogilag értendő, vagyis hogy az ’alapos gyanú’ hiánya miatt még a nyomozati szakba sem jut el az ügy … Lényegesebb vonása azonban a szublegalitásnak a jogi normativitás teljes hiánya, amellyel a szabályozás teljes egészében – és éppen ezért ellenőrizhetetlenül – az állambiztonsági szervek önmagukra vonatkozóan alkotott, alacsony, belső és titkos parancsainak szintjére került. A bűncselekményre utaló tevékenység valószínűségének, tehát a gyanú legalacsonyabb szintjének kialakulása már indokolttá tehette a felderítő-szűrő kutatómunkát, az előzetes ellenőrzést, illetve a bizalmas nyomozás megkezdését.”6

A belügyminiszter 0010. számú parancsa „az állambiztonsági szervek előzetes ellenőrző és bizalmas nyomozó munkájának szabályozásáról” (hatályba lépésének ideje: 1974. január 1.)7 kimondta, hogy az elhárító tevékenység legfontosabb szakasza az előzetes ellenőrzés és a bizalmas nyomozás. „A bizalmas nyomozás a bűncselekményre utaló magatartás bizonyítására, illetve cáfolására alkalmas adatok megszerzésével biztosítja a bűncselekmény megelőzését, akadályozását, korlátozását, operatív megszakítását, büntetőeljárás kezdeményezését, vagy – kizáró okok esetén – a bizalmas nyomozás megszüntetését.”8 A bizalmas nyomozás során valamennyi operatív erő, eszköz és módszer alkalmazható volt, többek közt: a BM hivatásos (nyílt és titkos) állománya, a hivatalos és társadalmi kapcsolatok9, a hálózat10, környezettanulmány11, „K”-ellenőrzés12, operatív technikai eszközök, operatív figyelés. Bizalmas nyomozás csak az engedélyezésre jogosult parancsnok által jóváhagyott terv alapján folyhatott, melynek tartalmaznia kellett – többek között – a feladatok végrehajtásához szükséges operatív erőket, eszközöket és módszereket, a határidőket és felelősöket. A nyomozásról félévente jelentést kellett készíteni, időtartama egy év lehetett, amely 6 hónappal meghosszabbítható volt.

A belügyminiszteri parancs harmadik fejezete foglalkozik a bizalmas nyomozás adatai alapján alkalmazható – büntetőeljáráson kívüli – megelőző, akadályozó, korlátozó, operatív megszakító célú intézkedésekkel. Az állambiztonsági szerv által végrehajthatók közé tartozott a dezintegrációs akció, a szignalizáció13, a nevelő jellegű beszélgetés, a rendőrhatósági figyelmeztetés, titkos vagy leplezett előállítás, rendőrhatósági felügyelet vagy kitiltás, kiutazásból történő kizárás stb. Az állambiztonsági szerv kezdeményezésére az érintett állami és társadalmi szervek – többek közt – fegyelmi eljárást, szabálysértési eljárást, kiszorítást14 hajthattak végre. Ha bűncselekmény alapos gyanúja merült fel, akkor az érintett ellen büntetőeljárást kellett kezdeményezni. A bizalmas nyomozás befejezésekor dönteni kellett a bizalmas nyomozás alá vont személy alap vagy kutató nyilvántartásba15 helyezéséről.

1982. április 8-án a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság állambiztonsági osztályán Nagy Károly rendőr százados osztályvezető javaslata alapján Bányai Gábor operatív tiszt (rendőrfőhadnagy, osztályvezető-helyettes)16 „Dekadens” fedőnéven bizalmas nyomozás elrendelését kérte Mészáros István főiskolai hallgató ellen, amelyhez Csivincsik János rendőr alezredes17, a megyei rendőrfőkapitány állambiztonsági helyettese az engedélyt megadta. Ebben az időszakban a megyében még két bizalmas nyomozást folytattak. Az egyiket „Műpártoló” fedőnéven Somogyi Miklósné üzletvezető, a másikat „Tanítvány” fedőnéven Füzi László tanár ellen, valamint „Anonymus” fedőnéven kémkedés gyanújával folyt előzetes ellenőrzés.18 Egy feljegyzés szerint Heves megyében 1979. január 1-e és 1981. június 30-a közt 4 bizalmas nyomozást és 45 előzetes ellenőrzést rendeltek el.19 Ugyanebben a jelentésben adatot találunk a Heves megyei hálózat létszámát illetően is: 1981. június 30-án 156 főből állt, melynek megoszlása: 3 titkos munkatárs, 148 titkos megbízott és 5 ügynök.

1982. április 10-én elkészült a bizalmas nyomozás operatív intézkedési terve, melyben megfogalmazódik, hogy Mészáros István „… személyére vonatkozó információink szerint alaposan gyanúsítható azzal, hogy hallgatótársai körében a nyugati fellazítási politika céljait szolgáló, ellenséges, ellenzéki tevékenységet fejt ki. Az intézmény ifjúsági klubjában fórumot igyekszik biztosítani Budapesten élő ismert ellenzéki személyeknek.”20

Mészáros István nem az ominózus performansz előadás kapcsán került először az állambiztonság látókörébe, s nem is csupán ezzel az egy üggyel. Az operatív intézkedési tervből kiderül, hogy már a katonaságnál felfigyeltek ellenzékieskedő, politikai szempontból kifogásolható magatartására. Ez nem volt más, minthogy az alegységnél társai előtt kritikával illette a magyar oktatásügyet, amellyel – a magyarázat szerint – támadó propagandát fejtett ki az oktatáspolitikára. A katonai elhárító tiszt „beajánlásának” köszönhetően Egerben azonnal preventív ellenőrzés alá vették. 1981 novemberében R. S. társadalmi, valamint K. M. hivatalos kapcsolattól kapták az első figyelemfelkeltő információkat Mészáros egri ténykedésével kapcsolatban. A jelzések szerint hangadója volt annak a hallgatói közösségnek, amely célul tűzte, hogy a KISZ alternatívájaként létrehoznak a főiskolán egy ún. „Másodlagos közösséget”. A társadalmi kapcsolat burzsoá ideológiai nézetű, szélsőséges pluralista megnyilvánulásnak minősítette az esetet. A másik összetűzés a főiskolai KISZ bizottság „Ablak” című lapja körül robbant ki. A lap szerkesztésébe egyre nagyobb mértékben kapcsolódtak be rajz és népművelés szakos főiskolai hallgatók, többek között Mészáros István is. Munkájukat a neveléstudományi tanszéktől Tóth Béla és Seifert Tibor tanárok segítették, támogatták. A vád szerint a lapot igyekeztek „úgy átformálni, hogy abban zavaros, ellenzékieskedő, az avantgarde művészeti irányzatot népszerűsítő írásokat rendszeresen megjelentethessenek.”21 Az új hangvételű lapszámot a KISZ-bizottság titkára22 nem engedte megjelentetni, melyet a szerkesztők éles hangon kifogásoltak. Végül a főiskola főigazgatójához23 is eljutott az ügy, aki támogatta a KISZ-bizottság döntését, így fegyelmi eljárás terhe mellett megtiltották az írások bárminemű sokszorosítását, terjesztését.

Mészáros ellen súlyos vádként szerepelt, hogy kapcsolatban állt Beke László fővárosi művészettörténésszel, akit a fővárosi állambiztonsági szervek „Stúdiós” fedőnéven ellenséges tevékenység miatt bizalmas nyomozás24 alatt tartottak. Kapcsolatukról az információk K-ellenőrzés során keletkeztek, azaz Beke László postaküldeményeinek felbontásával. Így tudták meg, hogy Mészáros szeretné meghívni Beke Lászlót előadást tartani az egri főiskolára, segítségét kérte írásai megjelentetéséhez, valamint innen szereztek tudomást, hogy nyáron Varkoly Lászlóval Franciaországba szándékozik utazni, többek között, hogy találkozzon a párizsi Magyar Műhelyt szerkesztő magyar emigránsokkal.25

1982. március 4-én Mészáros és néhány barátja (többek közt: Varkoly László, Párkányi László) a klubvezető engedélyével fotókiállítást rendezett a pinceklubban. A kiállított fotókat előzetesen a rajz tanszékkel – annak rendje és módja szerint – zsűriztették. A kiállítás megnyitóján azonban bemutatták Varkoly László „Esemény tér vonzatában” című diafilmsorozatát is, amely nem volt engedélyeztetve, s ráadásul botrányos tartalommal bírt. A képek performansz akciókat rögzítettek, amelyeket korábban az egri Fiatal Alkotók Klubjában (FIAK) vettek föl. M. G. főiskolai hallgató, aki technikusként segédkezett a klubban, az állambiztonság kérésére a következőképp emlékezett vissza: „… a képeken meztelen férfiak voltak különböző pózokban. … Szokatlan, meghökkentő felvételek voltak. … Az egyik képen Varkolynak égett a haja, a másikon spray-ből lángot fújtak egymásra, a harmadikon Varkoly pizsamában, kórházi környezetben, bekötött fejjel volt látható, a negyediken lemeztelenített alak feküdt a padlón, aki köré festéknek látszó anyagot öntöttek.”26 A képekhez hanganyag is csatlakozott, amelyben Varkoly művészetelméleti nézeteit fejtette ki. A kiállítás-megnyitót követő napon a rajz tanszék vezetője27 felháborodottan közölte a főigazgatóval, hogy olyan anyagok is nyilvánosságra kerültek, amelyek nem voltak zsűriztetve. Megfogalmazása szerint „ízléstelen, szexuális, kábítószeres diák levetítésére került sor, melyeknek semmi köze a művészethez. A bemutatott képek több mint pornográf jellegűek voltak.”28

Úgy tűnik, hogy a performansz előadás engedély nélküli bemutatása volt az utolsó momentum, hogy a helyi állambiztonsági erők akcióba lépjenek Mészáros ellen. Személyének „társadalomra veszélyességét fokozza, hogy leendő pedagógusok, fiatal értelmiségiek befolyásolása a célja, illetve, hogy ’Stúdiós’ reagálásától függően megindíthat egy olyan folyamatot, mely eredményezheti a főiskolán fővárosi ellenzéki, ellenséges személyek tömegbázis szélesítési célkitűzéseinek megvalósulását. … A bizalmas nyomozás elsődleges célja – amennyiben a bűncselekményt bizonyító további adatokat szerzünk be – Mészáros István tevékenységének akadályozása, korlátozása – lehetőségeinek csökkentésével, visszaszorításával –, megszakítása.”29

A bizalmas nyomozás intézkedési tervében több mint tucatnyi végrehajtandó operatív feladat szerepel, a feladat végrehajtásához szükséges operatív erők, eszközök és módszerek megjelölésével, határidő és felelős személy megnevezésével (ez utóbbi legtöbb esetben Bányai Gábor). A bizalmas nyomozásról a rendőrség operatív állományán kívül természetszerűleg senkinek nem lehetett tudomása.

Elsődleges feladatként kezelték, hogy Mészárosról, valamint tevékenységével összefüggésben látókörükbe került személyekről, főiskolai kapcsolatairól folyamatosan gyűjtsék az információkat. Mivel Mészáros állandó lakóhelye Miskolcon volt, a szomszédos megye állambiztonsági szervétől környezettanulmányt kértek, valamint kezdeményezték levélellenőrzésének elrendelését 240 napra. Egyúttal kilátásba helyezték Mészáros és Varkoly útlevél figyelőztetését, mivel disszidálási szándékra utaló információk jutottak a birtokukba.

Tervbe vették, hogy a főiskolán foglalkoztatott valamennyi hálózati személyt30 eligazítják Mészáros tevékenységének, baráti körének, kapcsolatainak felderítésére, a főiskola ifjúsági klubjában általa szervezett programok operatív biztosítására. A lehetőségek szerint be kívánták vonni a felderítő munkába a kulturális elhárítás területén foglalkoztatott „Adácsi Jenő” és „Kövesdi” fedőnevű titkos megbízottakat. M. J., R. S., H. T., valamint T. F. társadalmi kapcsolatok bevonását tervezték a klubrendezvények operatív biztosítása érdekében. Környezetében tippkutatást31 helyeztek kilátásba, hogy operatív meghallgatásra, esetleg beszervezésre alkalmas személyeket találjanak. Fel kívánták gyorsítani „Művész” fedőnevű jelöltjük tanulmányozását és intézkedést tettek H. I. rajztanár tanulmányozására.

„Kihasználva azt, hogy a filmvetítés megosztotta a rajz tanszék oktatói és hallgatói közösségét is, a kategóriákban is kutatást végzünk operatív célra felhasználható személyek felderítésére. A filmvetítés miatt általunk kezdeményezett és a közeljövőben induló fegyelmi eljárás adta esetleges lehetőségek kihasználására ugyancsak intézkedést teszünk.”32

Hálózati úton, hivatalos és társadalmi kapcsolatok felhasználásával, illetve operatív eszközök, hálózat bevezetésével mélyebb felderítést helyeztek kilátásba a FIAK tevékenységével kapcsolatban.

„Amennyiben a feldolgozás során olyan információkat szerzünk be, amelyek alátámasztják az ellenséges tevékenység gyanúját, s az adatok kijátszása operatív érdekeket nem sért, azokról folyamatosan tájékoztatást adunk a főiskola főigazgatójának és MSZMP titkárának33. Igényeljük segítségüket támadólagos operatív intézkedések megtételében.”34

Végül az intézkedési tervben szerepel, hogy a bizalmas nyomozás során együttműködnek a Belügyminisztérium III/III-4. Osztályával (Belső Reakció Elhárító Csoportfőnökség kulturális elhárítással foglalkozó osztálya) Mészáros fővárosi ellenzéki személyekkel való kapcsolattartása miatt.

A kilátásba helyezett fegyelmi eljárásra április 26-án került sor a főiskolán. Varkoly László korábban megkezdett fegyelmijét felgyorsították, és okirat-hamisítás miatt négy félévre felfüggesztették hallgatói jogviszonyát. Mind mellette, mind Mészárosék mellett a rajz szakos diákok látványosan kiálltak, s még a KISZ-bizottságon belül is megoszlottak a vélemények a lefolytatandó eljárással kapcsolatban. A saját fegyelmi tárgyalásukat Mészárosék – többek közt Tóth Béla tanár segítségével – úgy irányították, hogy akciójukat ne minősítsék sem pornográfnak, sem ízlésrombolónak, tehát a szakmai vitát elkerüljék. Így a vádpont csupán az maradt, hogy a diaképek zsűriztetését tudatosan elkerülték. Végül a fegyelmi bizottság Mészáros Istvánt és Somogyi Zsoltot megrovásban, Sarkadi Péter (I. évfolyamos földrajz-biológia szakos) főiskolai hallgatót pedig figyelmeztetésben részesítette.35

Megjegyzendő, hogy a fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyvének másodpéldánya az állambiztonsági dossziéban megtalálható, mint ahogy M. T. társadalmi kapcsolat részletes beszámolója is az ott történtekről. Érdemes megemlíteni, hogy Mészárosék védelmében dr. Aknai Tamás művészettörténész kandidátus, tudományos főmunkatárs Pécsről levelet írt a tanárképző főiskola főigazgatójához, hogy egy modern művészeti kiállításhoz anyagot gyűjt, s ehhez szeretné megszerezni Varkolyék „identifikációs” ciklusát. Nyilván ezzel művészi rangra kívánta emelni a diakép-sorozatot, s ily módon védelmet nyújtani a fiataloknak. A Heves megyei állambiztonsági szerv válaszlépésként információkat kért Aknairól a Baranya Megyei Rendőrkapitányságtól.

A történtek talán legsúlyosabb következménye volt, hogy Tóth Béla tanárt, aki a fegyelmi tárgyaláson vehemensen megvédte a fiatalokat, valamint Seifert Tibor és Sarkadi Péter tanárokat, akik élesen kritizálták a főiskola prominens személyeinek konzervativizmusát, az állambiztonság szignalizálta a főiskola vezetése felé. Ennek írásbeli nyoma nincs, ezek az instrukciók nyilván a főiskolára bejáratos operatív tiszt(ek) és a hivatalos kapcsolatok személyes találkozóin hangzottak el. A bizalmas nyomozás iratai között viszont nem csupán az egyértelmű utalást találjuk meg e módszer alkalmazására, de nyomon tudjuk követni a kiszorítás folyamatát is.

M. L.-né társadalmi kapcsolat egyik jelentésében elmondja, hogy Seifert Tibor munkaszerződését a következő tanévre nem hosszabbítják meg. A kérdésből nem akartak politikai ügyet csinálni, ezért a főigazgatói hivatal vezetője egy felmérést készíttetett a neveléstudományi tanszék oktatóinak óraszámáról, leterheltségéről. Ezt az alkalmat ragadták meg arra, hogy minősítsék az oktatók munkáját, s ekkor – többek közt a KISZ-bizottság titkárának negatív kritikája miatt – döntöttek úgy, hogy nem hosszabbítják meg Seifert munkaszerződését. Hasonló módszerekkel próbálták elérni Tóth Béla tanársegéd leépítését is, de ez bonyolultabb feladatnak tűnt, mivel határozatlan ideig szóló szerződéssel volt alkalmazva. A fegyelmi tárgyaláson tanúsított magatartása miatt rá annyira megharagudott a főigazgató (állítólag azt mondta, hogy látni sem akarja), hogy a tanszékvezetőn keresztül üzent neki: keressen magának másik munkahelyet. (A tanszékvezető, dr. Nagy Andor ehhez felajánlotta a segítségét.) A jelentéshez Bányai Gábor operatív tiszt a következő megjegyzést fűzte: „A társadalmi kapcsolat által elmondottak operatív szempontból értékesek. Arra utalnak, hogy szignalizációnkat a főiskola vezetése komolyan veszi, s igyekszik határozott intézkedéseket tenni az egyes tanszékeken oktató, politikai szempontból nem kívánatos magatartást tanúsító személyekkel szemben. … Tóth Béla helyzetének alakulását … figyelemmel kísérjük, operatív pozícióink felhasználásával igyekszünk gyorsítani azt a folyamatot, melynek eredményeként az intézményből elkerülhet.”36 A bizalmas nyomozás 1983. április 6-ai összefoglaló jelentésében már az szerepel, hogy a főiskola szakmai és pártvezetése felé többször szignalizált három ellenzéki beállítottságú tanársegéd kiszorítása sikerrel járt, kettő már nem dolgozik az intézményben (Seifert Tibor és Tóth Béla), Sarkadi Péter eltanácsolása pedig folyamatban van.37

A bizalmas nyomozás másik említésre méltó szála, mely jelzi egy állambiztonsági akció kiterjedtségét, s ezzel a szinte véletlenszerűen „hálóba akadt” emberek kiszolgáltatottságát, a Heves Megyei Művelődési Központ égisze alatt működő Fiatal Alkotók Klubjához vezet, ahol az ominózus performansz felvételek készültek, s amellyel az egy csapásra gyanús, „ellenzékieskedő” hellyé változott. A klubról, vezetőjéről és tagjairól (öt frissen érettségizett leányzóról, akik rajz felvételire készültek) hivatalos kapcsolatként az intézmény vezetője, S. J., illetve „Kövesdi” fedőnevű titkos megbízott jelentett, igaz sok mindent már nem lehetett, mert időközben a mostoha körülmények és az érdeklődés hiánya miatt a klub megszűnt. Ellenben a klubtagok közül két személyt operatív szempontból értékesnek talált a nyomozás vezetője. T. É. tevékenységének tisztázására „Vendég” fedőnéven előzetes ellenőrzést rendeltek el, mely során adatokat kívántak szerezni T. É. operatív célra történő felhasználhatóságáról. Felhasználását egyrészt FIAK-tagsága, másrészt budapesti „Hare Krisna”38 közösségbe járó barátnője indokolta, harmadrészt, hogy felvételi kérelmet adott be a tanárképző főiskola földrajz-rajz szakára. T. É. barátnőjének, V. J.-nek operatív célú meghallgatását is kilátásba helyezték. A meghallgatás előtt mindkét személyről részletes információt kívántak beszerezni. V. J.-ről és családjáról (szüleiről, testvéreiről) a házfelügyelő jelentett. V. J. operatív meghallgatása során elmondta, hogy barátnőjével néhányszor elmentek a FIAK foglalkozásaira, hogy fejlesszék rajztudásukat a felvételire. Az ott tapasztaltakkal azonban nem voltak megelégedve (pl. télen fűtetlen volt a heyiség), így felkészülésüket egy magántanárnál folytatták. Mivel új információk nem merültek fel, a meghallgatást az operatív tiszt eredménytelennek tartotta, így a lány operatív alkalmazását elvetette. Az iratok tanúsága szerint T. É. személyével, esetleges beszervezésével nem foglalkoztak érdemben. (Megjegyzendő, hogy az intézkedési tervben több tippkutatás, illetve beszervezési javaslat merült fel, amelyek végrehajtásáról nincs adat, utalás a dossziéban.)

Bányai Gábor szeptember 8-ai jelentésében megemlíti, hogy Mészáros István tudtukon kívül – augusztus legelején – kiutazott Franciaországba. Bár az intézkedési tervben elrendelték útlevél figyelőztetését, s erről értesítették is a Borsod Megyei Rendőr-főkapitányságot – mint kiderült, kicsit késve –, Mészáros megkapta az útlevelet. Kinti tevékenységéről, kapcsolatairól levélellenőrzés révén szereztek információkat. Tudták pl., hogy találkozott a párizsi Magyar Műhely két alkotójával, Nagy Pállal és Papp Tiborral. Arról viszont már az állambiztonsági szervektől szereztek tudomást, hogy hazafelé jövet a vonaton vámellenőrzés során elkoboztak tőle 10 db ellenséges tartalmú magyar nyelvű anyagot: ezek zömében „Magyar Műhely” kiadványok voltak, illetve két „Magyar Füzetek” (az egyik 1956-tal, a másik Bibó Istvánnal foglalkozott).

Az új tanév legelején (1982. szeptemberében) az operatív kapcsolatok jelentenek a bizalmas nyomozás során látótérbe került renitens személyekről. T. F. társadalmi kapcsolat tájékoztatása szerint Mészáros korábbi albérletében lakik, s ez ideig még nem aktivizálta magát; Somogyi Zsolt óvatosabb lett, megválogatja albérlőtársait; Varkoly László Budapestre került, állítólag bejutott a Képzőművészeti Főiskolára (ezt később módosítják Fiatal Művészek Stúdiójára); Seifert Tibor tanítványai szerint „felfelé bukott”, mert a Történettudományi Intézetben dolgozik kutatóként. Megjegyzendő, hogy mind Varkolyt, mind Seifertet jelzik a területileg illetékes állambiztonsági szervek felé, hogy kísérjék figyelemmel tevékenységüket. „Csongrádi Attila” fedőnevű titkos megbízott Mészárosról jelenti, hogy visszahúzódóbb lett, különösebben nem barátkozik senkivel, s említésre méltónak tartja, hogy egy földrajz órán gépelt papírról verseket – feltételezhetően a sajátjait, melyek Párizsról szóltak – olvasgatott.

1982. október 15-én féléves értékelő jelentés készült a bizalmas nyomozás állásáról, amelyben megállapítják, hogy a célszemély ellenséges tevékenységét még mindig valószínűsíteni lehet, mivel „művészi koncepciójának érvényesítése, népszerűsítése érdekében újabb lehetőségeket keres”39 (pl. felajánlotta volt középiskolájának, hogy különböző művészeti előadásokat szervez, tart), valamint az is gyanús volt, hogy neves fővárosi támogatójával továbbra is tartja a kapcsolatot. Így a bizalmas nyomozás folytatása mellett döntöttek, amellyel a BM III/III-4. Osztálya is egyetértett.

A bizalmas nyomozás ugyan tovább folytatódott, de érdemleges eseményről már nem kaptak információt. „Rózsa” fedőnevű titkos megbízott jelenti, hogy október 27-én a főiskola pinceklubjában egy „Sympozion”-t akartak tartani „Nem félünk a farkastól” címmel. „18 órakor 8 fő jelent meg, 3 fiú és 5 lány. Várták az előadókat (egy Zoli nevűt és Főző Sándort), de mivel nem jöttek, az előadás elmaradt. Egy Mariann nevű, fekete hosszú hajú lány közölte a többiekkel, hogy az előadásokkal vigyázzanak, mert a rendőrség figyeli őket. A beszélgetésükben utaltak a Hapening-mozgalomra [sic!] és a …cizmusra [sic!]. Az előadást egy héttel elhalasztották.”40

A bizalmas nyomozás összefoglaló jelentését – az egy éves határidő előtt két nappal – 1983. április 6-án készítette el Bányai Gábor, a nyomozás vezetője. A jelentés a célszemély környezettanulmányával kezdődik, majd az állambiztonság által kezdeményezett intézkedéseket veszi sorra. Ezek: fegyelmi eljárás a főiskolások ellen, a Mozgó Világ újságírójának akadályoztatása, hogy a fegyelmi tárgyalásról tudósítást készítsen, három főiskolai tanár szignalizáció utáni kiszorítása. A jelentés szerint az intézkedések nyomán Mészáros tevékenysége ugyan visszafogottabbá vált, de továbbra is szoros kapcsolatot tart fenn Beke László művészettörténésszel. Ezt követően a jelentés kitér Mészáros párizsi útjára, ottani kapcsolataira, illetve az elkobzott kiadványokra.

„A fentieket értékelve olyan következtetést vontunk le, hogy a célszemély főiskolán kifejtett tevékenységét sikerült visszaszorítanunk, de továbbra is fennáll annak veszélye, hogy neves támogatóival meglévő kapcsolattartásából eredő ’művészi’ koncepciójának érvényesítése, népszerűsítése érdekében újabb lehetőségeket keres, ezért ellenőrzését folytattuk. Intézkedési tervkiegészítést készítettünk, melyben az ellenséges anyagok elkobzásának tényét kihasználva esetleges operatív célú felhasználásának perspektíváját szem előtt tartva kezdeményeztük elszámoltatását. Ezt végrehajtottuk és a tapasztalatok alapján alkalmasnak látszik arra, hogy felhasználjuk.”41 Javasolják a bizalmas nyomozás lezárását, Mészáros István nevének kutató nyilvántartásba vételét, illetve operatív célú felhasználás miatt személyének további tanulmányozását.42 A nyomozást lezáró határozat még aznap megszületik, melyet a Belügyminisztérium felé a következőképp jelentenek: „…’Dekadens’ fn. bizalmas nyomozást lezártuk. A feldolgozó munka során megelőző intézkedéseket tettünk a célszemély elszigetelésére, elképzelései megvalósításának megakadályozására, melyek sikerrel jártak.”43

Az állambiztonsági akció esettanulmánya természetesen továbbgondolkodásra készteti az elemzőt. Egyrészt az egyéni életutakat illetően: információim szerint a „renitens” személyek – Sarkadi Péter rajztanár kivételével – a toleránsabb szemléletű és nagyobb

lehetőségeket kínáló Budapestre költöztek, s itt folytatták, illetve kezdték el (Mészáros István44, Varkoly László45) szakmai, művészi karrierüket.

Elgondolkodtató, hogy az 1989-es rendszerváltás előtt alig több mint fél évtizeddel a regnáló hatalom szinte paranoiás módon (avagy irracionális bürokratikus „túlműködéssel”) üldözte és próbálta meg csírájában elfojtani a hivatalos nézettől eltérő gondolatokat, magatartásmódokat, amelyhez úgy tűnik, hogy az állambiztonság nem kevés társadalmi segítséget kapott az operatív kapcsolatok (hálózati személyek, társadalmi-, alkalmi- és hivatalos kapcsolatok) révén.

1 Részlet „Adácsi Jenő” fedőnevű titkos megbízott 1982. április 8-i jelentéséből. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 3.1.5. O-18475, 61. p. „Adácsi Jenő” jelentéseiben következetesen betartotta azt a belső utasítást, hogy a hálózati személy jelentését harmadik személyben fogalmazza meg.

2 „Performansznak a hatvanas évek óta olyan képzőművészek és táncosok munkáit nevezzük, akik kísérleti kifejezésformákkal foglalkoznak, közönség előtt vagy közönség nélkül. E munkák célja elsődlegesen nem egy műtárgy előállítása, hanem egy folyamat bemutatása, amely túllép a művészetelméletileg megalapozott műfajok határain és azok esztétikai rendszerezésén  Az előadó művész(ek) testével a performansz alatt véresen komoly dolgoknak kell történnie, hogy a műalkotás "igazsága", pátosza érzékelhetővé legyen, hogy a közönség rádöbbenjen: többet lát puszta szórakoztató produkciónál. … A magyar performansz művészet legmarkánsabb és legnagyobb hatású képviselője Hajas Tibor volt.” Forrás: http://www.artpool.hu/performance/tartalom.html. A Kádár-rezsimben a legtöbb kísérleti, avantgarde művészeti irányzat a tűrt és a tiltott határmezsgyéjén mozgott. Különösen igaz volt ez, ha e tevékenységet szűklátókörű, konzervatív intézményvezetők felügyelték.

3 Az üggyel kapcsolatos operatív személyi dosszié jelzete: ÁBTL 3.1.5. O-18475, terjedelme: 153 oldal.

4 Témánk szempontjából lényeges az 1970. szeptember 25-én kiadott 0022. számú belügyminiszteri parancs „a kulturális területen folyó ellenséges tevékenység elleni operatív munka feladatai”-ról, valamint a belügyminiszter 016. számú 1973. július 4-ei utasítása „a BM állambiztonsági szerveinek az ifjúság védelmével kapcsolatos feladatai”-ról. ÁBTL 4.2. Parancsgyűjtemény

5 Erről részletesen ld. Révész Béla: Állambiztonság és pszichológia c. tanulmányát. Forrás: http://beszelo.c3.hu/cikkek/allambiztonsag-es-pszichologia

6 uo.

7 ÁBTL 4. 2. Parancsgyűjtemény, 0010/1973. sz. BM parancs

8 uo. 11. p.

9 Társadalmi kapcsolat: az a szocializmushoz hű személy, aki felkérésre vagy önként folyamatosan segítette, tájékoztatatta az állambiztonsági szerveket. A hivatalos kapcsolat az adott objektumban betöltött vezetői munkakörénél fogva segítette az állambiztonsági szervek munkáját. Forrás itt és a további fogalom meghatározásoknál: Állambiztonsági értelmező kéziszótár. BM Könyvkiadó, 1980. A társadalmi és hivatalos kapcsolatok konspirációban nem vettek részt, a beszélgetésekről csak a tiszt készített jelentést, amelyben a kapcsolat monogramját tüntette fel. Feltételezhetően valamilyen nyilvántartást róluk is vezettek, de ezek jelenleg – legalábbis a mi kutatási területünket illetően – nem lelhetőek fel.

10 A parancs a bizalmas nyomozás végrehajtásában kiemelkedő szerepet tulajdonított a hálózat munkájának; az ellenséges körökhöz tartozó, mély felderítési lehetőségekkel rendelkező személyek(ek) beszervezésének, a hálózati feladatok ellátására alkalmas személy(ek) bevezetésének. A hálózat tagjait az állambiztonsági szervekhez fűződő munkakapcsolatuk alapján minősítették. Tmt., azaz titkos munkatárs volt a hálózat legmegbízhatóbb tagja, aki elvi meggyőződésből és nagy áldozatkészséggel vett részt a munkában; tmb., vagyis titkos megbízott volt, aki elvi meggyőződésből, hazafias alapon vett részt a titkos együttműködésben; az ügynök az a hálózati személy volt, aki az állambiztonsági szerv birtokában lévő terhelő vagy kompromittáló adatok hatására, illetve anyagi érdekeltségből működött együtt a titkosszolgálattal.

11 Környezettanulmány: összefoglaló jelentés, amely az állambiztonsági szervek érdeklődési körébe került személyek életkörülményeire, politikai és általános emberi magatartására, személyi tulajdonságaira vagy más kapcsolódó operatív értékű adatokra vonatkozó megállapításokat tartalmaznak.

12 K-ellenőrzés: postai küldemények operatív ellenőrzése, melynek során az állambiztonsági szervek a bizalmas nyomozás alatt álló személy postai küldeményeit felbontották, illetve esetenként elkobozták.

13 Szignalizáció: a megelőzés és a büntetőeljáráson kívüli differenciált felelősségre vonás módszere. A társadalomellenes tevékenységről jelzésadás az illetékes párt, állami, társadalmi, gazdasági szervnek.

14 Kiszorítás: büntetőeljáráson kívüli adminisztratív intézkedés ellenséges, megbízhatatlan személyeknek meghatározott munkaterületről, objektumból való távoltartására.

15 Alapnyilvántartás: országos méretekben kimutatta az állam elleni és más politikai bűncselekményekért elítélt, ilyenért eljárás alatt állt személyeket. Az ebben elhelyezett terhelő, kompromittáló adatok priusz tárgyát képezték. Kutató-nyilvántartás: országos méretekben kimutatta az állam elleni – politikai – bűncselekményekért elítélt, ilyenért eljárás alatt állt, de már amnesztia alá esett, elévült vagy a kellően nem bizonyított bűncselekmények tetteseit. Az adatok csak tájékoztató jellegűek voltak.

16 Bányai Gábor (1947- ): eredeti foglalkozása rádióműszerész. 1974-től a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság állambiztonsági részlegén dolgozik, kezdetben kulturális, majd ifjúságvédelmi vonalon. Elvégzi a Rendőrtiszti Főiskolát és annak vezetőképző tanfolyamát állambiztonsági szakon, valamint a Marxista-Leninista Esti Egyetem Szakosító Tagozatán középfokú politikai képesítést szerez. 1980. május 1-től főoperatív tisztté, 1981. július 1-től a III/III. osztályvezető helyettesévé, majd 1984. július 1-től a III/II. (kémelhárítás) osztályvezetőjévé nevezik ki. Legmagasabb rendfokozata: rendőr őrnagy, 1987-ben megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Töretlennek ígérkező szakmai karrierjét a rendszerváltás szakítja félbe, 1990. január 31-én átszervezés miatt elbocsátják a rendőrség kötelékéből. ÁBTL 2.8.1. BM Heves megyei fogyaték 1194.

17 Csivincsik János (1934- ) iskolai végzettségei: mezőgazdasági technikumi érettségi, Korvin Ottó Belügyi Iskola és főtiszti vizsga, Marxista-Leninista Esti Egyetem Szakosító Tagozata. 1957-től párttag. Belügyi szolgálatát 1953-ban kezdte el: 1962-ig a Gyöngyösi Városi és Járási Rendőrkapitányságon nyomozói, 1963-1973 között a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságon nyomozói és fegyelmi főelőadói beosztásban dolgozik, 1973-1980 közt a Hevesi Járási Rendőrkapitányság vezetője, majd 1980-tól az MSZMP Heves Megyei Rendőr-főkapitányság Pártbizottságának a titkára. 1981. november 1-től a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság állambiztonsági helyettes vezetője. 1980-ban megkapja a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, 1985-ben pedig a rendőrezredesi rangot. 1989. október 31-én küldik – végleges hatállyal – nyugdíjba. ÁBTL 2.8.1. BM Heves megyei fogyaték 14454.

18 ÁBTL 2.7.1. Napi operatív információs jelentések (NOIJ) Heves

19 ÁBTL 2.7.1. NOIJ Heves 1985-1989. „Zöld dosszié”

20 ÁBTL 3.1.5. O-18475, 21. p.

21 ÁBTL 3.1.5. O-18475, 22. p.

22 A KISZ-bizottság titkára Kocsis Mariann volt. Forrás itt és a többi főiskolai alkalmazottnál: A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola évkönyve, 1979-1982. /szerk. biz. Fekete Péter … et al./ [Eger], [Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola], [1983].

23 A főigazgató dr. Szűcs László volt.

24 Az állambiztonsági levéltár dolgozóinak közlése szerint a „Stúdiós” fedőnevű bizalmas nyomozás dossziéja nem lelhető föl.

25 1962 májusában jelent meg Párizsban a Magyar Műhely című irodalmi, kritikai és művészeti folyóirat első száma. A lapot 1956 után nyugatra kényszerült fiatal művészek alapították az egyetemes magyar kultúra szolgálatában. Céljuk az volt, hogy a korabeli magyar irodalom értékskáláját korrigálják: olyan szerzőket karoltak fel, akik irodalompolitikai okokból marginalizálódtak. A folyóirat mellett könyvkiadóként is működött és évente-kétévente találkozókat rendezett. Szerkesztői: az egri kötődésű Nagy Pál, Papp Tibor, Bujdosó Alpár.

26 ÁBTL 3.1.5. O-18475, 12-13. p.

27 A rajz tanszék vezetője Nagy Ernő volt.

28 ÁBTL 3.1.5. O-18475, 37. p.

29 ÁBTL 3.1.5. O-18475, 22-24. p.

30 Egy főiskolás hálózati személyre derül fény az iratokból, illetve egy olyanról, aki rendszeresen részt vehetett a főiskola rendezvényein.

31 Tippkutatás: a hálózatépítés első fázisa, amikor egy meghatározott hálózati funkcióra kerestek különböző személyeket.

32 ÁBTL 3.1.5. O-18475, 26. p.

33 A főiskolai pártszervezet titkára Gallovits László volt.

34 ÁBTL 3.1.5. O-18475, 27. p.

35 Sarkadi Péter I. évfolyamos földrajz-biológia szakos hallgatóról van szó, nem tévesztendő össze a hasonló nevű grafikussal, rajztanárral.

36 ÁBTL 3.1.5. O-18475, 110. p.

37 ÁBTL 3.1.5. O-18475, 148. p.

38 A Hare Krisna mozgalom abban az időben illegális vallási szektának minősült.

39 ÁBTL 3.1.5. O-18475, 132. p.

40 ÁBTL 3.1.5. O-18475, 142. p.

41 ÁBTL 3.1.5. O-18475, 151. p. Ez azt jelentette, hogy terhelő adatok alapján kísérletet tettek ügynöki beszervezésére. Ezt a tényt Mészáros István (művésznevén: Més-záros István) közelmúltban tett személyes közlésében megerősítette, s egyúttal elmondta, hogy a beszervezés nem járt eredménnyel, amelyet alátámaszt, hogy az ÁBTL hálózati nyilvántartásában nincs adat róla.

42 Az ÁBTL-ben egyéb személyi anyag Mészáros Istvánnal kapcsolatban – jelen ismereteink szerint – nem lelhető föl.

43 ÁBTL 2.7.1. NOIJ Heves 28/1983.

44 Més-záros István festőművész, költő 1984-től él Budapesten. 1986-1988 között a Fiatal Művészek Klubjának művészeti vezetője, majd a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának munkatársa (1989-1991). A ’90-es évek első felében a reklámszakmában dolgozik (a Young & Rubicam Hungary művészeti vezetője, a NovoFilm és a NuOVO Reklám kreatív igazgatója), amelynek aztán hátat fordít. Jelenleg az 1997-ben alapított Gyűjtők és Gyűjtemények időszaki magazin, valamint a Hanga Kiadó főszerkesztője. Több egyéni és csoportos kiállítását jegyzik, eddig megjelent verseskötetei: Mox Nox (Párizs, 1996, Magyar Műhely.), Nihilvill (Budapest, 2006, Orpheusz Kiadó.).

45 Varkoly László 1980-től a képzőművészet experimentális problémáival foglalkozik; festészeti munkái mellett hosszabb ideig performanszokat, képzőművészeti akciókat is rendez, a ’90-es évektől szobrászattal is foglalkozik. Az utóbbi években papír és polikróm márványszobrokat készít. Számos hazai és külföldi tárlaton mutatták be munkáit. Alkotásai megtalálhatók olyan jelentős közgyűjteményekben, mint a Magyar Nemzeti Galéria, Szombathelyi Modern Képtár, Tragor Ignác Múzeum, Vác hiperrealista gyűjteménye stb.

indexkép: Egri Magazin