Megérkezett az idei első hó
Néhány napja már óvatosan beharangoztuk, hogy portálunk arculatának megújulásával párhuzamosan néhány tartalmi újdonsággal is készülünk. Ezek közül az egyik legörömtelibb, hogy a sokáig Egerben élő, majd néhány éve családjával Skóciába vándorolt képzőművész, Fekete Valér (Sior) visszatér. Hamarosan rendszeresen jönnek a Sior-rajzok az Egri Ügyeken, addig bemelegítésképp ajánljuk meleg szívvel és nagy büszkeséggel Valér beköszönőjét, íme:
„Négy év után felkért az Egri Ügyek, hogy újra karikatúrákat rajzoljak nekik. A munka önkéntes lesz, csakúgy mint korábban, mikor még Egerben éltem.
Nagy örömmel vállalom megint. Platform ez, ahol egy kis ember meg tud szólalni, jelenni, hogy elmondhassa véleményét. Van, aki a piacon kiabál, konyhában érvel, szalonnasütésen okoskodik, vagy netes fórumon véleményez, én itt, s így tudok megnyilvánulni.
Négy éve költöztünk Skóciába, Edinburghba. Korábban a Rettenthetetlen című film jelentette alapműveltségem erről az északi államról, s az út előtt, mikor rákerestem jövőbeli életem színhelyére, ijedten csuktam be a gépem, mert a sok felvillanó fotó megmutatta, a helyszín létezik, s hiába nem akarom észrevenni, ez a régi életem, egy hét múlva elporlik hosszú időre, s nem mertem szembe nézni azokkal a tényekkel, hegyekkel, amelyek előttem magasodtak.
Amit az ember otthonról vízionál egy ilyen út előtt, köszönőviszonyban sincs a valósággal. Amikor kilépünk – egy pár, három gyerekkel – az egzisztenciális álomból a nagy semmibe, akkor kiderül, ki mennyi stresszt bír el.
Pár hét alatt a másik irányú közlekedéssel kezdve, a skótok által beszélt érdekes kiejtésű angolon át (amelyet 4 év kemény angol tanulás ellenére sem értettem, részeiben sem...), az egzisztenciális infernóba való csöppenésig minden olyat megjártunk, amit sokan ismernek, akik vállaltak egy hasonló kalandot.
Azóta eltelt négy év, s az élet nagy kanyarokat véve vezetgetett minket egy murvás úton. Szépen beilleszkedtünk, lettek barátaink, szép életünk, élményekkel, országjárással, angoltudással, s azt hiszem, mindenképpen megérte ez a 4 év, akármi is lesz a folytatás. Ezt csak úgy lehetett, hogy a családban mindenki nagyon támogató, s tartjuk egymást a nehezebb időkben.
Nem számoltunk Koviddal, Brexittel, s most kiderül, a történelemtanár saját életében jól döntött-e világpolitikai játszmában, vagy botrányos mattot kap.
A művészi része az útnak igencsak érdekes volt. Volt már négy kiállításom, a képeim ugyanúgy kinn hagyom a városban, csak nem az Érsek utca sarkán, hanem az itteni belvárosban. Sokat festek megrendelésre is. Nagyon szeretem ezt a részét az itteni életnek. Továbbra is csak önfenntartó hobbi a művészet, s talán jobb is így, mert így nem kell megfelelni senki felé, csak alkothatok.
Remélem, hogy amiket innentől kezdve küldök a hazai lapnak, megint megnevettetnek, elgondolkodtatnak valakit, s bár ezek nem alapigazságok, csak az én véleményeim. Figyelem az otthoni híreket, sokat agyalok rajtuk. Ezen gondolatok vonalasított vázlatai a képeim. Teljesen más értelmet nyernek azáltal, hogy 3000 kilométerről, messziről próbálom megfejteni az eldugott poénok kódját, a napi eseményekben, legyen az világpolitika, hazánk, vagy Eger.
Fogadják őket szeretettel.
Fekete Valér”
