Éppen nézem az Egri ügyek oldalát, meghökkenve olvasom, hogy eladják a legendás Ifi házat. Természetesen egy szereplős a licit, hopp, kapufáról, becsúszással a Katt egyház szerez újabb gólt, kellenek az ingatlanok. Kérem, ezt nem szeretem, ne legyünk már cinikusak. Az egyház, folyamatos kemény munkája, megköveteli a vagyon halmozást. Telenként a hajléktalanok elszállásolása, az ingyen konyhák üzemeltetése, a hátrányos helyzetű gyerekek újabb és újabb otthonai és a drog , alkohol prevenciós szolgálatok, bizony hellyel járnak, valahol ki kell alakítani ezen intézmények dologi hátterét. Telenként 210 ember lakik az európai szinten is ajánlott, egy , kétágyas panzió szerű lakóotthonokban, 140 gyermeknek biztosítanak modern, minden igényt kielégítő, szakképzett munkaerővel bíró otthont (itt ugye még a korrepetálás, sport lehetőségek is igényelnek helyiségeket), most jelentették be, hogy a lecsúszó családok átmeneti szállása, megint bővül, 25! apartman szerű, két három ágyas  modern otthonnal. Szükség is van ezen háttérre, az egyre inkább adósságspirálba jutó állam és önkormányzatok, sajnos egyre kevésbé tudják ellátni a feladataikat, amelyre végül is, ki lett találva a modern típusú állam. Az egyház azonban, hála feddhetetlen és tettrekész szakember gárdájának (most olvastam egy könyvet arról, hogy az állambiztonsági hálózatok, évtizedeken át, szinte egyetlen egyházi személyt sem tudtak beszervezni soraikba, a könyv az 1948tól 1989 ig tartó időszakot öleli fel és szép példája, hogy a hit, milyen erős tartást ad az embereknek!), most kart karba öltve segíti az elesetteket. Bár a Katt egyház népszerűsége kicsit megkopott sajnos, pár alantas rágalomra alapuló nem bizonyított vád miatt (politikai összefonódások, pedofília, botrányok, visszaélések...), de az utóbbi évek, erkölcsi fellendülése és mutatós reformok miatt, reméljuk a számok hamar visszaállnak a megszokott szintjükre és a kis renegát, sátán pártolta közösségek (Iványi, Krisnások...) vissza süllyednek a jelentéktelenség mocsarába, a megye kettő, B ligába, hogy stílszerűek legyünk...

Ahogy becsukom a szemem, megint repülök. Olyan érdekes, hogy tényleg nagyon sok készségem botrányosan suta és nevetséges, de a memóriám az valami hihetetlen. Nem tudom megjegyezni a kocsink rendszámát évek után sem, és nem tudom szeretteim születésnapját fejből, de ha becsukom a szemem én tényleg utazom. Gyakorlatilag mindenre és mindenkire emlékszem, akik az adott pillanatban érdekesek voltak nekem és ezért van, hogy emberek őszintén meghökkennek, mikor tizen éves beszélgetésekből, szóról szóra idézek. Most hogy az Ifi ház került terítékre, már megint ott vagyok és egyszerre sírok és nevetek. Látom az arcok százait, akik ott egykor voltak és tudom, már semmi nem létezik ebből, mégis fiatalkorom romantikája, megsimogatja az arcomat. Tudom , tudom, mondom neki, már semmi és senki nem létezik , úgy ahogy ott álltunk, de emlékezni ér, s írni is róla.

Nagyon óvatosan kerülöm azon emberek társaságát, akik azon busonganak, hogy régen minden jobb volt, akik csak 20 éves sztorikat mesélnek ugyanazon embereknek, lefittyedt szájjal ócsárolnak új stílusokat vagy hullámokat, mondván, bezzeg a mi generációnk volt az utolsó...Brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr...please! Az öregség, nem életkorral jön el. Nagybátyámnak volt egy idős barátnője, valami 98 éves volt, New Yorkban. Kérdezte tőle a Béla, hogy látja, kicsit egyedül van, miért nem megy emberek közé? A hölgy mondta neki, hogy sajnos alig van már életbe valaki a korosztályából. Béla mondta, hogy esetleg találkozhatna hetvenes, vagy hatvanas emberekkel is, a hölgy, aki hihetetlen életúttal bírt, felháborodottan replikázott!

-Csak nem gondolod, hogy elmegyek azon öregek közé?!

Régen is nagyon sok jó volt és ma is nagyon sok jó van, én ezt vallom, de a rendszerváltás utáni évek, azt hiszem, életem egyik legviccesebb és legvirágzóbb időszakai voltak. Misiék, Naszival kitalálták a Más klubot és annak a székhelye az Ifi ház lett. Olyan zenekarok százai léptek fel itt, majd később a Rácz templom alatti új Más klubban, amikről korábban nem is hallottam. A barátaim hozták a kazettákat és én akartam menni és utazni és hallgatni ezen új impulzusokat. És jöttek az egri zenekarok a KOKORIKUU, Sérültek, Elvonási tünetek, Irgalmatlan nővérek, Kodály módszer, Boston klinika, Forcas, Derszu Uzala, Biztonsági Tanács, , s ezen felül az ország más bandái és külföldről, Trottel, Kutya pofájú Hermansék, Skóciából, az Érseki Kebabbal, szintén innen, ahol most élek. De fellépett a Nefogazz, Billy and the Ex, Hobó, Waszlavik Gazember László, Puf, Leukémia, Hard Core zenekarok tucatjai, punkok, alternatívok, Curosok, gruftik, rockerek, olyan fogalmak amikről a mai generációk, már nem vágják, mik is azok és ezzel sincs semmi baj, mert minden és mindenki változik.

És emlékszem az emberek százaira,és mindenki fiatal és csillogó szemű és eredeti. Mi festettük a cuccainkat, batikoltuk a fehér kínai tornacipőt (990forint volt), hipóztuk a fekete pólókat és nyírtuk a furcsa hajakat és Perge barátunknak volt először raszta haja Egerben. A hard corosok, akik már akkor hozták be nyugatról a stílusokat és laza, gördeszkás cuccokat, nem is tudják elképzelni, mennyire megváltoztatták az én életemet. A pólók, amiken grafffiti írások voltak, ábrák, meg az első graffitik, amiket a Chebronx Dragons csapat rakott fel a falakra, Oca meg Kripek és barátaik..., Biztos emlékszik még valaki, a nagy kék fehér Bronx kiírásra a híd alatt. Napokat töltöttem ott, 16...17 évesen...és néztem és tudtam, ezt akarom csinálni, és ma, 52 évesen, éppen levelet írok egy embernek , árajánlattal, hogy megyek Fifeba graffitit festeni, valami méhészetnek, este meg street artoztam, amit a Népszava közöl...szóval...ennyire megérintett ez a hullám.

És olyan bulik voltak, hogy a galériáról ugráltak a többszáz fős tömegbe az emberek, Krisztián a színpadon ugrált, a Leukémia zenekar nyomja az alapokat és mindenki együtt üvölti

Tudod a szó el száll

de az írás marad

ha van a közeledbe , egy papír darab,

írhatsz rá

vághatod,ide oda hajtható óóó,

ez nem vitás, könnyű vele bánni, 

egyszerűen bomba jóóóó!

Téged vár a papírgyár

téged vár a papírgyár

 a papapapapapapapapa gyár!

És Juhász Misi a 2. emeletről szórja zsákból a papír hulladékot, millió papír konfetti száll alá és valaki felk...ja a strobit, és nekem felrobbant a fejem, annyira jó volt ez!

És  a barátaim, barátaink is zenekaroztak, a próbákon ment el a fél életünk a másik fele fesztiválokon, Debrecenbe, Miskolcon, Pesten, Szigeten, mentünk a Lyukba, hazánk első alternatív klubja volt,  én láthattam és azért, mert volt az Ifi ház! És mentünk potyázva, stoppolva, és buliztunk, nevettünk, dumáltunk és ekkor még nem volt mobil, minden szájhagyomány alapján terjedt, meg plakátokkal, és kallódtunk, de épültünk is, mert mindenből tanulunk és nekem ez is iskola volt, egyetem.

És ott voltak a százak, akik ha becsukom a szemem, itt vannak velem, Csita, Kígyó, Űrhajós, Mogyoró, Szasza, Sziszkó, Bölény, Kamion, Mormogi, Biléta, Tuba, Zeusz, Templom, Víz, Kripek, Oca, Pergő, Dugó, Fritz, Sonka, Szera, Kátrány, Mokka, százak és százak és akkora buli volt...akkora...

Vége van, hova lettek a film szereplői? A film szereplői elszéledtek, múltkor láttam egy képet, az első graffitis bandáról, illetve egy része ennek a csapatnak a képen van, azt hiszem abból a hat emberből, már csak 1 van életben.  És sokan elkallódtak, meghaltak, volt akit a maffia öletett meg, volt aki megcsúszott pia vagy cuccos miatt, vannak akik szélhámosok lettek, levitézlettek, elgyengültek, csakúgy, mint táncházak, bélyeggyűjtő szakkörök, testépítők, skinhead foci ultrák, sportolók, diszkósok, díszállat tenyésztők vagy a hobbikertészek soraiból. mert emberek vagyunk.

Azonban, a többiek, ma is ott sétálnak, a városban, vagy más tájakon, kontinensen, országokban. Olyan hölgyek, akik pajkosságról voltak hírhedtek, ma 4 gyermekes családanyák, vizipipával rohangáló egykori botrányhős, ma komoly üzletember, láncdohányos spangli termelő, ma személyi edző, a Leukémia énekese ma egyetemi tanár az Usában, és a többiek is megvannak. Üzletemberek, ENSZ megbízottak, tanárok, borászok, mütyür árusok régiség vásárban,portások, biztonsági őrök, írók, költők, újságírók, katonák a seregben, idegenvezetők, grafikusok, sportolók, asztalosok, képzőművészek, performerek, egyetemi oktatók, régész professzorok, MTA tagok, filmrendezők, fotósok, rágcsálóirtók, újságírók, Krisna papok, akik naponta százakat etetnek ingyen a Tűzoltó téren, pizzakészítő a strandról, zenészek, stúdiósok, játékkészítő és filmkészítő zsenik, építészek, ékszerészek, liftszerelők, lovászok, az egri közgyűlésben élő képviselők, ex polgármesterek, szakácsok, pincérek,  közalkalmazottak, sofőrök, informatikusok vagy melósok a gyárban, édesanyák és édesapák, haverok.

Szarka lábakkal, pocakkal, ritkuló hajjal, ami már nem színes és nem raszta, ing van rajtuk vagy pulcsi, nem kapucnis felső, rajta Powell peralta felirat, amit mindenki vág, mekkora menőség, aki ott volt a kilencvenesekben, az években...

Elmúlt.

nem baj.

Most más van, és ez is jó. 

Azonban, akik ma elsétálnak az épület előtt, bármit is gondolnak a mai helyzetről, bármiben is hisznek, biztos egy pillanatra megállnak, elvigyorodnak, azért beadtuk , beadtuk azt a bulit!

Évekkel később, kiállításom volt, 12 kortárs jelentős festővel a Kepes intézetben. Beszélgetésen vettem részt Závada Péterrel, irodalmi szalonban alkothattam, kiállításokra jártam, komolyzene, vetítések, mozi, felolvasóest, a büfé legendás szendvicsei, forralt borral, a lányom születése utáni, soha nem mondom el tipusu buli itt ért véget egy görög táncházba...

Mennyi emlék.

És ez csak egy ember.

Egy sztorija.

Néha eszembe jut, ha otthon maradok, és esetleg a Kétfarkú párttal indulok a választáson, esetleg én is a közgyűlésben töltöm az időm, és szavazok. Beleborzongok abba, hogy mi lehetett volna belőlem, hogy ilyen méltatlan történetben, akárcsak úgy is felbukkanna a nevem, mint  aki ellene szavazott...Rien ne va plus, fetvozső.

Sior korábbi munkái itt érhetők el az Egri Ügyeken, de ha az újabbakra is kíváncsiak vagytok, akkor az instagramon vagy a facebook felületén is felkereshetitek.