Sior: levelek haza - 5.

Eger egyik legismertebb korábbi lakója, Fekete Valér - Sior - és családja már régóta Skóciában élnek, mintegy 2500 kilométerre városunktól. Kitelepülésük, az ottani életük kezdeteitől a mai napig összegyűlt történeteit most megosztja olvasóinkkal egy igencsak hosszú net-novella folyamban.
Annyira izzadok, mintha gejzírben fürdenék, nem alszom, jönnek a Többiek hamarosan, csikar a hasam. Remek!
Biztos sokkal jobb odakinn, mennyire ügyes vagy, mekkora fizetések vannak ott! Én nem féltelek téged Valér, mondja nekem Attila rokonom, olyan vagy mint a macska haver, mindig a talpadra esel, biztos minden jó lesz!
Számolom a napokat, próbálok ide oda kapni, de igazából nem változtatok a napjaimon. Alkalmi munkákból élek, a pénz nem fogy, ennek örülök. Reggel futok, minden nap főzök magamnak és lakótársaimnak, akik dolgoznak, mint taxisofőrök és takarítók.Járom módszeresen a várost bicajomon, olyan mint amikor Párizsban éltem, kiterítettem a térképet és minden nap más területét kalandoztam be a szerelem városának. Edinburgh gyönyörű. Az évszázadok füstje és korma érdekesen rusztikus köntössel vonja be a falait. A korábbi kelta vár helyére épült erőd centrum uralja a várost. Mindenhol sikátorok, otthon nem ismert építészeti megoldások. Közök, szobrok és parkok mindenfelé. Mindenhol apró galériák, egy csatorna, rajta lakóhajók, pár irodaház, de alapvetően régi stílusú város, valami fél millió lakóval. Ezer féle nép , színes ruhájában, akcentussal van jelen, boltok, piacok, bárok, emeletes buszok, angol taxi, olasz pizzéria, sushi bár, Nemzeti Múzeum, hotelek, sirályok rikácsolnak, mókusok százai kúsznak a borostyános falakon, kőfalak, mezők ahol tehenek és birkák legelésznek, rendesen benn a városban is, templomok (az egyikben lámpa bolt, másikban egy hostel működik!), katedrális, skót dudások a sarkon a turistáknak, fegyvertelen rendőrök, luxuskocsik, kikötők, hajók, hadihajók, tengerpart homokkal, a külvárosban szürke melegítős szerencsétlenek, már reggel piáznak a sarkon, kutyák százezrei, öreg stílusú temetők, mint lenyomatai régi korok lakóinak. Leírni nem lehet.
Végülis az a terv, hogy van egy lakás, ahova beköltözhetünk egy hónapra, erre jutottunk a szervezkedésben. Valahogy abban bízom, ha Rita mellettem van, lépést tudok váltani, igazából nem szégyenkezem, nem merültem el a fertőben, megengedhetem a luxust, hogy van akklimatizációs időm, nem jártam úgy, mint honfitársak ezrei, akik kijöttek , 250 fonttal, s másnap, már a legtrógerebb munkát is azonnal csinálniuk kellett, minimálbérért! Papírjaim megvannak, mentálisan minden ok, ettől nem lehet semmi fontosabb.
Utolsó nap, két cigi között tekerem a harmadikat, összepakolva a cuccaim, a taxisofőr barátom idegesen pakolászik, mindenki izgul, délután landol a Családom gépe. Bepakolunk, kimegyünk a repülőtérre, felszedjük a többieket és elmegyünk egy lakásba, ami le van dumálva, aztán meglátjuk, ez a terv. Néztem több lakást is, de az egyik elég romos, de nem ez a gond vele. Akkora verekedés van a szomszédos lépcsőházban, délelőtt, hogy azonnal elvetem, hogy én idehozzam a csapatom. Maga a környék is rumlis, köszönöm nem!
Beszállunk a kocsiba, időben vagyunk, megállunk, gép leszáll, nyílik a fotocellás, ölelem Őket. A gyerekek nagyon meg vannak szeppenve, magam is, nem tudok betelni az illatukkal, Ritával megöleljük egymást, eltelt másfél hónap, nagyon régen nem éltünk ilyen sokáig elszeparálva, suta minden mozdulatunk.
Csomagjaink beférnek a kocsiba, kicsit felengedünk, mutogatom a tájat, itt fogunk élni, vannak fókák is a parton, bíztatom Őket, gyerekek lelkesek igencsak! Rita megilletődött, néha egymásra villan a szemünk, kutatjuk a másik arcán, ugye minden rendben lesz?!
Cigim otthagytam a barátaim pecójában, de nem is hiányzik, azt gondoltam ott, akkor ezt befejeztem, sajnos nem számoltam a függőséggel, ami már alaposan kialakult!
Megérkezünk a lakásba, lepakolás, rengeteg ember köröttünk, pakolászunk, csivitelés, gyerekek vegyülnek, magam bajsejtelemmel forgolódom, valahogy a szövegkörnyezetből azt veszem ki, hogy nem is biztos, hogy én jól emlékszem. Lehet nem is lehetünk itt egy hónapig?
Valahogy én úgy emlékszem, hogy mást beszéltünk meg, olyan mintha egy víz alatti szemetesben ülnék, fulladozom, meg sem merek szólalni, Rita érdeklődve vizslat, Ő aztán tényleg nem erre számított.
Végül elül a zsivaj, vendéglátóink diszkréten magunkra hagynak minket, a gyerekek egymáson alszanak egy kis szobában, mi egy franciaágy szélén kuporgunk.
- Valér, te ugye megértetted , hogy itt nem lehetünk egy hónapot!!??
- Igen, de nem értem...valamit nagyon félreértettem, nem is tudom mit mondjak.
- Hol fogunk lakni? Hol leszünk? Mire jöttem ki Valér? Gyerekekkel mi lesz? Miért nincs lakás ahogy megbeszéltük? Miért nincs munka? Valér, mi van iTT?????????????????
Annyira szédülök, hogy beszélni is képtelen vagyok. Nézzük egymást, romantikáról szó sem lehet, a félelem beköltözött lelkünk házának alagsorába, ráz a hideg. Nézzük a plafont, valahogy elalszunk, de rettenetes a hangulat.
Tényleg lépést váltunk, miután realizáltuk, bajban vagyunk. Felvetődik, hogy akkor menjünk haza, gyerekekkel nem lehet az utcára kerülni, mindenhol sötét démonokat látok, ijedten nézem, az eddig elbűvölő várost, minden sötét! Rossz buszra szállunk, elvisz valahova, gyalog érünk haza, üvöltözöm a félelmeim miatt, Rita mondja, ennyire gázul még nem viselkedtem, mióta ismer, legszívesebben szétvernék egy buszmegállót. A gyerekek sorolnak mellettünk, Andor törött lábbal, egy évesen a hátunkon utazik, még az utazás előtt, leesett egy szalmabáláról Timi tanyáján, ahova feltette Rita, amíg Lida lovagolt a fekete hátason. Le kell ülnünk beszélni, mert ennek nem lesz jó vége!
Hosszú a lista. Lakást kell szerezni, a gyerekeket be kell íratni a suliba, Andort oviba ha lehet. Be kell jutni az egészségügyi rendszerbe, körzeti orvost választani. Kórházba el kell jutni, Andor lábával kontroll kell, ez is elengedhetetlen! Munkát kell szereznem, bármi áron. De a lakás a legfontosabb. Barátnőnk kezébe veszi a dolgokat, bevág minket a kocsiba, egy ingatlanos irodában szuggerálom a titkárnőt. a hölgy kérdez, Edina válaszol helyettem, leírja a szituációt, a nő töpreng. Egy darab ház van kiadó a környéken, ahol maradni szeretnénk, de így hogy nincs még munkám, nem örülnek a megjelenésünknek. Felhív valami 5 számot, iktatnak, nyomtatnak, aláírok (csaktudnámmitugye...?), megint hív valakit. Végül közlik, hogy akkor egy hónapra 800 font a lakás, de az első hónapon felül, még 3 hónapot be kell fizetnem, nem vagyunk megbízható lakók, a munka miatt ugye. Azonnal leemelnek 3500 fontot, bánatosan nézem a bankszámlám, amit reggel csináltunk a TSB bankban. Pár napja vannak itt a többiek, de a pénz egy nagyon jelentős része már köddé vált!
Vissza kocsikázunk az ideiglenes lakásba, pakolás, kulcsok megvannak, berobbanunk a házba, házunkba. Egy egykori farm épület emeletén kialakított lakás, két szoba nappali, két fürdőszobával, világos, modern, akkorát sóhajtok, hogy még a Holdról is látszik. Első este fekszünk a padlószőnyegen, nézzük a plafont, semmi bútor nincs a házban, hálózsákokban és pár pokrócban alszunk.
Mindenki szuszog mellettem, harapom az ajkam, úgy alszunk itt, mint a kutyák, mire hoztam ide a Családom, édes jó istenem. Nem vagyok jól!
Két napon belül, már sikerült a gyerekekre való tekintettel bejutni a roppant zsúfolt, helyi orvosi prakszisba, megmutatom Andor lábát, elmondom a sérülés részleteit, feljegyeznek mindent, mondják, majd keresnek! Az iskola a következő hegycsúcs, ahova fel kellene kapaszkodni, bemegyünk, intézünk, iktatnak, aláírunk (csaktudnámugyemit?), hívnak, faxolnak, e mailek, mondják, hétfőn meg lehet jelenni a Lidával, Ilka a szomszédos oviba fog menni, kisfiúnak nincs hely, csak ha idősebb lesz, max magánóvodába mehet, de amikor meghalljuk mennyibe is kerül, majdnem elájulok.
Hétfőn csapataink felsorakoznak. A gyerekek a korábban megkapott egyenruhában feszítenek, nagyon szokatlan a magyar iskolarendszer után, de itt ez van, nem okoskodom, annyira félek, hogy többször megyek a mellékhelyiségre. Kilencre megyünk az iskolába. Lida szorítja a kezem, harmadik osztályba kerül, annyit tud angolul, hogy yes.
- Apa...ne hagyj itt kérlek!
- Kislányom, itt kell maradnod, ez van, de jövök!
Apa, én semmit nem értek amit ezek az emberek beszélnek!
- Kislányom, én sem értek semmit...
- Apa, ne hagyj itt kérlek, én...én félek!
- Kislányom, én is nagyon félek!
- Apa, de én otthon oviba jártam, én nem értek semmit, nem tudok olvasni, angolul, és már harmadikba raktak be, apa, apa...apa...ne hagyj itt...apa...!!!!
- Kislányom, nézd csak az órát. Ha a mutató így fog állni, itt vagyok érted! Bízz bennem, jövök érted, kérlek bízz bennem!
- Apa...apa...
Egy bűbájos tanár beszél valamit nekünk, egy kislány odajön, kézen fogja a kislányom, s bevezeti. Mutogatja neki a falakat, többieket, Lida rémülten néz vissza, olyan mint egy felnőtt, teljesen felnőtt a problémához, remegnek a beleim. Kezd görbülni a szája, gyorsan intek Neki.
Az iskola sarkánál összekuporodva sírok a falnál, Rita a kerítésnél néz engem, üveges szemmel. Olyan gyomrosokat ad az élet, hogy a fal adja a másikat!
Ilkával átsétálunk az ovihoz, mikor kezdjük pátyolgatni, int, ne, hagyjatok, bemegyek egyedül, s ez a pici, fehér szőke kislány, három évesen fejét felszegve , bemasírozik a csoportjába, egy dadus terelgeti, nem mer megfordulni, gondolom Őt is a sírás fojtogatja!
Hazamegyünk, Rita kap egy telefont, hallgatja a mondatfolyamot, hümmög. Én semmit nem értek, csak látom a testbeszédét, egyre zártabbak a vállai, penge a szája.
- Valér, mit mondtál te az orvosnál, basszus?
-Mit? Semmit, mondtam, hogy a fiam leesett a lóról, mert a szalmabála nem jutott eszembe, aztán mondtam, hogy a lóról esett le, miért? Kinn volt a balatoni tanyán, mit számít ez?
- Az, hogy ránk küldték a gyermekvédelmi szolgálatot, gyermekbántalmazás okán, mert a te és az én vallomásom nem klappol. Én azt mondtam, hogy a báláról pottyant le, te a lovat mondtad...holnap jön egy gyermekvédelmi szakember, hogy biztonságban vannak e a gyerekeink?! Valér, mi a frászt csináltál??????????????????????? Egy nyomozó jön ide!
Ilyenkor van, mikor az ember leül a földre, és azt gondolja, na , ettől mi rosszabb jöhet még egy nap alatt?
Sior korábbi munkái itt érhetők el az Egri Ügyeken, de ha az újabbakra is kíváncsiak vagytok, akkor az instagramon vagy a facebook felületén is felkereshetitek.