Milyen  Skóciában élni? Milyen reggel máshol kelni? Öreg fát nehéz átültetni, már értem a mondást. De mit mondhatok én, amikor hetven pluszos ukrán nénikkel találkozom, három szavas angol szókinccsel...?! Nekik milyen lehet felébredni...?

Skóciában, a világon az egyik legnagyobb a vörös hajúak aránya. Vannak napok, mikor a látott emberek 10 százaléka is vörös, itt gingernek mondják. Skóciában, minden héten jár a halárus, hangosan tülköl a sarkon, az emberek kimennek és megveszik a friss fogást. Édes vízi halat nem is lehet venni, kizárólag pontyot a lengyel boltban, rendelés alapján, karácsony előtt. Skócia az ország, ahol a helyi energiaitalt, az INBRUT nem nyomta le a Coca Cola termékcsalád, magabiztosan tartja a pozícióit és az emberek ezzel mérgezik magukat. Megkóstoltam, nem az én világom, de van aki imádja, kb mindenki. Skóciában rengeteg a kutya, mindent elárasztanak és alig látni közülük harapósat. Egyszer megtámadott minket egy hatalmas 50 kilós valami és amikor rátámadtam a dögre a gazdája láthatóan , elmebetegnek tartott, nem értette miért nem rajongunk a kis Buksiért, aki acsarogva csaholt az arcomba. A kutya kultusz űberli az egyiptomi macska kultuszt, csak itt nem végeznek ki, ha nem vagy elkötelezett rajongó.

Skóciában mindenki imádja a rögbit és a focit. Hatalmas a rajongótábor, de érdekes, mikor külföldi tornákra utaznak a skót legények, nagyon népszerűek, mert nem agresszívan szurkolnak, hanem barátságosak. A legutóbbi EB alatt is legendásan buliztak. Amíg az angolok, állat módjára törtek, addig a skótok ( a lakosság 5% elutazott a tornára...) a csupasz seggüket mutogatták a szoknya alatt , de végtelenül népszerűek voltak a kedvességük okán. (hagyományosan, semmit nem viselnek a szoknya alatt a férfiak)

Skóciában az emberek barátságosak, illetve annak mutatják magukat. Egy lengyel barátunk mondta, mindegy hogy komolyan gondolják e hogy rádmosolyog mindenki, vagy köszönt, mindenképpen előnyösebb, mintha orrhuzogatva bambulnánk egymást a népekkel, amit teljesen elfogadok. Azonban a brit kimért udvariaskodás néha már őrjítő. Sokkal jobban szeretem, ha tudom, kivel hányadán állok, mintha bájologni kell. Meglehetősen sok gondom volt azzal, hogy a nyers kelet európai stílusom, sokkolja a helyieket, pedig csak megmondom, amit gondolok, nem játszom el a barátságot ha utálom a másikat és egyenes vagyok. Hozzá kell tenni, kifejezetten halk szavú vagyok egy határig, udvarias, nem tudom egy komolyabb Fradi ultra megjelenése , mit jelentene itt, ha már én is sok vagyok néha.

Skóciában az emberek nem beszélnek idegen nyelveket, csak azok, akik eleve bevándorlók , avagy vegyes családból jönnek, ezért nagyon nehéz empátiát várni tőlük, akcentusunk okán. Ha nem úgy tekered a szavakat, ahogy ők megszokták, nem tudják és meg sem próbálják dekódolni a mondandódat, csak néznek előre. Volt olyan az elején, hogy a kávézóban, a kávét nem jól ejtettem, és nem jött rá a pultos , mit szeretnék...Egy barkácsboltban elfogadom, de egy kávézóban??? Rita egyik kollégája, teljesen kiakadt, mert Spanyolországban senki nem beszélt angolul és nem tudta felfogni, hogy ott más az anyanyelv, személyes sértésnek vette, hülyének hitte a spanyolokat. Ez elképesztően arrogáns hozzáállás, de akiről beszélek, tanár volt és őszintén nem értette , miben van.

Skóciában halnak meg a legtöbben drogtúladagolásban. Párhuzamos világban él a társadalom egy része. Amíg egy izmos rész facsart turmixot iszik, sportol és utazik, addig egy komoly szegmens halál sápadtan kísért a városban. A Trainspotting filmet a lakásunktól, valami 4 kilométerre forgatták, szereplői ma is itt lődörögnek. Nagyon rettenetes , a bandaháború nem egy film,  hanem a realitás a héten is több embert lőttek le a közelünkben. A bandák alig láthatóak, néha elsuhan pár elektromos motoros maszkos fiatal, mi gyakorlatilag nem találkozunk a jelenséggel.

Skóciában a természet olyan elképesztően szép és zöld, hogy többször megszavazták már a világ legszebb országának. Ezeket a szavazásokat nem igazán szeretem, mert az összehasonlítás minden gonoszság forrása, ahogy a Dalai Láma mondta, de mindenképpen elárulnak arról valamit, milyen az óriásposzter a nappali falán. Az északi vad hegységek, tengerpartok, madárkolóniák, rezervátumok, tavak és folyók...Ha becsukod a szemed kinn a hegyekben, ahol napokig mehetsz anélkül, hogy embert látsz, szinte hallod a vad kelták csatazaját, igéző és félelmetes. 

Már majdnem egy éve éltünk itt, döcögve indult be a létezésünk. Rita elkezdett eljárni állásinterjúkra, de amiről már hallottunk beszélni, az úgynevezett üvegplafon, nekünk is megjelent, illetve nem, de rájöttünk, ott van valahol. Mennél fel, de valahogy, azokra a munkákra, amiket kinézel magadnak, mindig mást vesznek fel, aki helyi és ismeri a dörgést, illetve az igazgatóságot. Senki nem mond semmit, mindenki bűbájos, mondják, fantasztikus volta beszélgetés, az interjú, de nem téged vesznek fel. Persze, ha IT vagy vagy esetleg orvos, mérnök, akkor ez nem gond, mert azonnal találsz munkát, de akik olyan lapokkal érkeztek mint mi, sajnos a parkolópálya felé integet a tányérsapkás a leágazóban. 

Egyre többet mentünk kirándulni, mindig nagyobb és nagyobb távokat lőttünk be. Vettünk sátrat, hálózsákot , kicsit furcsa volt kiköltözni a tavak mellé, de senki nem zavart minket, teljesen legális a vadkemping. A romantika addig tart, amíg meg nem érkezik a midzsiz bogarak milliós hada. Olyan kicsik, hogy a szúnyoghálón átrepülnek, és olyan tömegben támadnak, viszekető keléseket okozva, hogy volt olyan, azt hittem eszem vesztem a vakarózás miatt.

Ülni a tűznél, nézni a le nem nyugvó napot az égen. északon van olyan, hogy az éjszaka, sosem ér véget.

Szarvasok legelnek.

Fácán riad, rikkantva, kattogva száll tova.

Róka egerészik, borzvár , hódok, lazac.

Az a meglepő hír jött a suliból, hogy a gyerekek folyékonyan elkezdtek beszélni angolul. Mikor kérdeztük őket erről, a fejüket rázták, huzogatták az orruk, de informátoraink megerősítették, a hír igaz és nem lesz itt semmi gond, a gyerekek meglépték az akadályukat.

Az angolom rémes, felfogadok egy angol srácot, aki az Amazonas mellől ad nekem órákat, skypon. Hallom ahogy az indiánok kakasai kukorákolnak mellette, szürreális.

Dolgozom keményen. 

Egyszer a padozata egy fa terasznak beszakad a létrám alatt, a létra becsúszik a lyukba, magam lebucskázom, de mint valami ninja, talpra esem a magasból.

A tulaj veregeti a hátam. Ad egy üveg vodkát, de megkér, csak otthon igyam meg. Elég furcsán nézhetek rá, mire megjegyzi, ismeri a magam fajtát.

Ja, ha ismeri, az jó!

A múlt hónapban 8 év után találtam meg az üveget a spájzban, elvigyorodtam magam és odaadtam egy piásnak az utcán. Végülis, én nem adtam hozzá lábjegyzetet.

Eger egyik legismertebb korábbi lakója, Fekete Valér - Sior - és családja már régóta Skóciában élnek, mintegy 2500 kilométerre városunktól. Kitelepülésük, az ottani életük kezdeteitől a mai napig összegyűlt történeteit most megosztja olvasóinkkal egy igencsak hosszú net-novella folyamban.

Sior korábbi munkái itt érhetők el az Egri Ügyeken, de ha az újabbakra is kíváncsiak vagytok, akkor az instagramon vagy a facebook felületén is felkereshetitek.