Megérkezett az idei első hó
Orbán Viktor egészen meglepő dolgot tett aktuális évértékelő beszédében: az elmúlt években bemutatott, általában közmondásokkal képszerűbbé tett világmegfejtései helyett ezúttal kifejezetten sok konkrétumot mondott saját kormánya teljesítményéről, ráadásul közel sem csak a túlnyomórészt kitalált ellenségek legyőzését sorolta fel, hanem megfogható dolgokkal büszkélkedett el.
Úgy tűnik, tényleg kampány van tehát, 2006 óta az első, aminek nem lehet becsukott szemmel megjósolni a győztesét, ilyen helyzetben pedig már nem elég összehozni a szokásos „mi csak csináljuk azt, amit eddig, hamarosan minden fasza lesz” típusú üzenet, úgyhogy tizenkét év kormányzás után pár hónap alatt tulajdonképpen először kezdett el nagyiparban osztogatni a kormány.
Ez az osztogatás adta a beszéd egyik felét: nyilván nem lenne jó miniszterelnök, és ki is kéne rúgnia a beszédíróit, ha nem büszkélkedne el az adóvisszatérítéssel, szja-mentességgel és családtámogatásokkal. Az már sokkal meglepőbb volt, hogy még a benzin, a csirkefarhát (és mellette még öt élelmiszer) hatósági árassá tételét is valamiféle gazdasági csodatételként ismerhettük meg,
miközben a hatósági ár rendeletben való kiszabásához azért tényleg nem kell túl nagy Michael Bloombergnek lenni, jópár nagyhatású kommunistának is eszébe jutott már.
Értelemszerűen évértékelő/kampánynyitó beszédben egyik politikus sem fog soha a büdös életben teljes képpel foglalkozni eredményeit illetően, ezért azt kár lenne Orbán számlájára írni, hogy a teljesítményével való elbüszkélkedés csupa féligazságot tartalmazott: az eredmények mellett azért a valóságban feltűnő, hogy az őrületesen pörgő magyar gazdaság mellett valahogy mégis fel kellett venni idén 4,5 milliárd eurónyi hitelt, amikor pedig kiemelte, hogy Ausztria államadóssága jelenleg magasabb, mint Magyarországé, akkor sem tette hozzá, hogy valahogy a jelenlegi állás szerint mégis magyarok mennek oda dolgozni, az államadósságot nyögő osztrákok pedig ide jönnek elkölteni a röhejesen gyenge forint miatt különösen értékes eurójukat.
Ezeket tényleg naphosszat lehetne elemezni, de felesleges: ha valaki randevúra megy, akkor nem várható el tőle, hogy a most vásárolt lakással menőzés mellé azt is odacsapja, amúgy minden éjjel a vécé mellé szokott pisálni.
Azon sem érdemes nagyon panaszkodni, hogy bár a problémákat felsorolta (infláció, ukrán helyzet), egyedüli megoldási javaslatként a hatósági árak további három hónappal való kitolása hangzott el, egy kampánybeszédtől többet nem érdemes várni. Természtesen azt sem, hogy az év értékelésébe egyáltalán nem fért bele említés szinten sem Völner Pál korrupciós botránya, azon meg már tényleg csak a hülye lepődik meg, hogy a koronavírus elleni sikeres védekezésről tartott büszkélkedéskor véletlenül sem mondta ki, pontosan hány halott embert takar ez a sikeres védekezés.
Sokkal nagyobb probléma az, amikor Orbán Viktor egészen konkrétan hazudik, vagy legalábbis nem mond igazat. Ez a jelenség adta a beszéd másik felét: lehetünk persze jóindulatúak, hiszen
58 évesen nem elvárható sajnos egy átlagos magyar internetezőtől a teljes közösségi médiából ömlő fake news megszűrése, de mivel itt egy miniszterelnökről van szó, azért mégis annak van nagyobb esélye, hogy szándékosan teszi.
Orbán ugyanis beszéde elején, majd visszatérő elemként köpte vissza azoknak az agyonvágott videóknak a tartalmát, amik az eredeti gondolatok jelentését tökéletesen kiforgatva hangoztak el az ellenzéki jelölttől, Márki-Zay Pétertől, bár ellenfele nevét most sem mondta ki a biztonság kedvéért. Volt itt gombázás, alkoholistázás és úgy általában minden, amivel cseszegetik a kormány megmondóemberei, felépítve a mindenkit sértegető ellenzéki politikus imidzsét az ilyenkor a politikai korrektség elleni harcot feladván a leggyámoltalanabb hópihékké változva.
Arról, hogy ezek egyszerűen nem így hangzottak el, érdemes megnézni Osváth Zsolt vlogger ügyes összefoglaló videóját.
Nagyon úgy tűnik, hogy a magyar politika már visszavonhatatlanul is a könnyebb útról szól: egy percig sem kétséges, hogy a sokszor tényleg elszabadult hajóágyúként nyilatkozó Márki-Zay Péteren azért nem lenne olyan őrült nehéz fogást találnia Orbánnak, elég csak felemlegetni, hogy legutóbb Csurgón már arról is beszélt, három meleg fideszes politikust fog lebuktatni egy blog, előkerült itt ugye a híres grazi klinika és a miniszterelnök fia is, szóval van itt muníció bőven. Anélkül is, ha
az jól láthatóan eszébe sem jutott senkinek, hogy mondjuk adórendszerről, egészségügyről vagy oktatásrpolitikáról alkotott elképzelésekben múlja felül riválisát.
De Orbán ezek szerint a saját párttársainak munkásságát sem tartja mérvadónak a saját propagandájához képest: a városházán állítólag működő jutalékos rendszerrel is foglalkozó vizsgálóbizottság épp a fideszes Kovács Péter vezetésével nem jutott semmire ebben az ügyben, Orbán mégis tényként beszélt arról, hogy Bajnai emberei ilyet működtetnek, és akkor még nem is beszéltünk persze a szokásos Soros György által instruált migránsokról, és a a másik mitikus főgonosz, Brüsszel által emelni kívánt rezsiről.
Ha elfogadjuk, márpedig miért ne fogadnánk, hogy egy kampánynyitó beszéd előrevetíti a kampány irányát, akkor most megnyugodhatunk: semmivel sem lesz értelmesebb, mint a 2018-as.
Közben mi, sértett wannabe értelmiségiek persze csak találgathatjuk, milyen viszonya van Orbán Viktornak a saját kimondott féligazságaihoz és terjesztett hazugságaihoz: hogy ez mennyire fontos kérdés, arról javaslom elolvasni Federico Finchelstein 2020-ban kiadott Fasiszta hazugságok című, több magyar példát is elemző könyvét.
A sima populistát ugyanis főleg az különbözteti meg a régisulis fasisztától, hogy ő maga elhiszi-e a saját propagandáját.
Ezt a cikket az Azonnali szállította.
