Adót emelne az önkormányzat, de az egri óvodások részére már nem jut mikuláscsomagra
Aki nem fogadja el kritika nélkül a kormány állításait, az eddig sem gondolhatta komolyan, hogy a nemzeti konzultációk arra szolgálnak, amire a hivatalos magyarázat szerint szolgálniuk kellene. Nem is csak arról van szó, hogy az egésznek a gyakorlati haszna valójában az adatbázis-építés, hanem hogy a sugalmazó kérdések eleve alkalmatlanok a "nép véleményének" felmérésére.
Vegyünk egy példát a legutóbbi konzultációból:
Ön egyetért-e azzal, hogy a járványügyi készültséget mindaddig fenn kell tartani az egészségügyben, amíg fennáll a járvány visszatérésének kockázata?
Hogyha korrekt módon akarták volna feltenni ezt a kérdést – úgy, hogy ne foglalja magában a választ –, akkor valahogy így nézett volna ki:
Ön mit gondol, meddig szükséges fenntartani a járványügyi készültséget az egészségügyben?
Ha így szólt volna, akkor el lehetne mondani, hogy legalább megpróbáltak úgy tenni, mintha tényleg magától kellene eldöntenie az embernek, mit válaszol. Közben pedig a kormánymédia úgyis egyértelművé tette volna, milyen választ várnak.
A hasonlóan komolytalan kérdésekre persze alapesetben lehetne legyinteni is. De míg egy Soros-tervről szóló kérdéssorral leginkább az a baj, hogy nem lehet komolyan venni, a járvánnyal kapcsolatos konzultációknak elég szerencsétlen üzenete van. Vegyük csak a fenti példát: ez gyakorlatilag azt sugallja, hogy a járványügyi készültség fenntartásának az egészségügyben az emberek egyetértésétől kellene függenie. Márpedig ez olyan kérdés, amelynek megvitatása inkább járványügyi szakemberekre, szakpolitikusokra tartozik.
Amikor az állategészségügyi hatóság úgy dönt, hogy a madárinfluenza terjedésének megakadályozása miatt több tízezer szárnyast le kell vágni, abban az esetben sem kérik az emberek beleegyezését. Ez egy olyan helyzet, amelyben a hatóságnak kell döntenie, és ezt el is tudja fogadni az ember.
Persze a koronavírus miatt bevezetett korlátozások annyiból mások, hogy az egész társadalmat érintik, az emberek mindennapi életét. S nagyon sokak számára kifejezetten kellemetlenek (különösen azért, mert nincs megfelelő állami kompenzáció azoknak, akiket rosszul érint ez a helyzet). Természetes, hogy a többség már szeretne megszabadulni tőlük, vagy legalább valamennyit lazítani. Kérdés azonban, hogy jó ötlet-e kvázi "népszerűségi szavazást" tartani a témában – még akkor is, ha a konzultáció eredménye semmire sem kötelezi a kormányt. Hiszen szakértelem híján hogyan dönthet az ember arról, hogy az egyes intézkedések fenntartása szükséges-e? Egyébként is mindenki mindenben szakértőnek gondolja magát nálunk, nem feltétlenül jó dolog, ha még erősítik az emberekben azt a tudatot, hogy a járványügyi védekezést is úgy kellene alakítaniuk, ahogyan ők gondolják. (Arról nem is beszélve, hogy sokkal részletesebb és folyamatosabb adatközlés kellene ahhoz, hogy rendesen fel tudjuk mérni a járvány terjedését.) Van persze olyan kérdés, amiben akár lehet is értelme kikérni az emberek véleményét – például az, hogy járjon-e előnyökkel a vakcinaigazolvány –, de az talán szerencsésebb, ha a járványügy a szakemberekre tartozik.
Míg azonban előzetesen csak az volt a problémám ezzel a „nyitásról szóló” konzultációval, hogy rossz üzenetet közvetít, a kérdéssor ismeretében inkább teljesen értelmetlennek tűnik.
Nézzük, hogyan kérdeznek rá a lazításra:
Vannak, akik szerint – amint a járványügyi helyzet engedi – az első lépések között enyhíteni kell az este 8 óra utáni kijárási tilalmat. Ön egyetért ezzel?
Vannak, akik szerint – amint a járványügyi helyzet engedi – az első lépések között újra kell indítani az éttermeket és a szállodákat is, szigorú biztonsági szabályok betartása mellett. Ön egyetért ezzel?
Vannak, akik szerint – amint a járványügyi helyzet engedi – az első lépések között újra kell indítani a sportlétesítményeket (pl. uszodákat, tornatermeket, konditermeket), szigorú biztonsági szabályok betartása mellett. Ön egyetért ezzel?
Igazán trükkösek ezek a kérdések, hiszen látszólag arról szólnak, hogyan kellene lazítani, de gyakorlatilag inkább azt a célt szolgálják, hogy az emberek rábólintsanak arra: amíg szükséges, maradnak a korlátozások. Az ügyesen közbeszúrt "amint a járványügyi helyzet enged" kitétel ugyanis azt jelenti, hogy egyáltalán nem is lehet változás, amíg a megfelelő hatóságok és a kormány úgy nem dönt, hogy jöhet a lazítás. Ráadásul azt sem lehet egyértelműen közölni a kérdésekre adott válaszunkkal, mikor is történjen ez a járványügyi helyzet megengedte nyitás. Hiszen az "első lépések között" megfogalmazás olyan szabadon értelmezhető, ahogyan a kormány szeretné.
Magyarul: a konzultációs kérdőív kitöltése nem szól másról, mint hogy leokézzuk azt, amit a kormány eddig is hirdetett: amint úgy látják jónak, jöhet a nyitás.
