A baloldal egri jelöltje, Pál György mellett sorakozott fel Dobrev, Komjáthi és Vadai
A Fidesz legkésőbb 2010 óta totális háborút folytat a tőle független újságírással. A sorban érkező veszteségek közül elég csak az Origót (2014), a Népszabadságot (2016), a Magyar Nemzetet (2018), a Heti Választ (2018) megemlíteni, de ugyanígy ide számolhatjuk az ígéretesen induló VS.hu eltűnését is – és akkor még nem is beszéltünk a vidéki nyilvánosságról, ami az elmúlt tíz évben majdnem teljesen leépült.
Ez utóbbi mozzanat persze már része a párhuzamos folyamatnak is, amelyben a Fidesz kiépített egy majdnem teljesen központilag irányított propagandagépezetet, ahol megbízható káderek és szorgos tartalomipari fehérgallérosok közvetítik a kormánypárt üzeneteit rengeteg sajtóterméknek álcázott kiadványon keresztül. Lehet mindezt persze a rendszerváltás után hamar elkezdődő médiaháború legutóbbi fázisaként is értelmezni, ha elég hosszú a memóriánk, az Index eltűnésével azonban mindenképpen új fejezet nyílik a magyar nyilvánosság történetében.
Mi történt az újságírással?
Az újságírás és az újságírók általános megítélése a 21. század elejére valahová a béka segge alá süllyedt – ez egy történelmi folyamat, amely szerte a világon megtörtént, és amit csak súlyosbított az utóbbi évtizedben a közösségi média megjelenése.
Mind szakmai, mind gazdasági oldalról egyre nehezebbé vált valódi újságírást folytatni, hiszen minden politikus és gazdasági szereplő tudja, hogy a jól működő nyilvánosság azt jelenti, hogy a dolgok nem maradnak titokban, és ha a nyilvánosságra kerülő dolgok megfelelő mennyiségű embert érnek el, abból nagybetűs Ügy lesz.
A nagybetűs Ügyekbe pedig bele lehet bukni, erre a mai napig remek példák akadnak szerte a világon, de még itthon is, hiszen Győr polgármesterét ma nem Borkai Zsoltnak hívják. Szóval tulajdonképpen mindenkinek, aki politikai, vagy gazdasági hatalommal rendelkezik, az az érdeke, hogy ne legyen független nyilvánosság, ne legyenek független, jó tollú, felkészült újságírók és jól működő szerkesztőségek, amelyek közélettel foglalkoznak.
Ezt pedig – bár változó mértékben, de – sok helyen sikerült elérni. Magyarország még így is kirívó példa: az Index kiesésével gyakorlatilag nagyobb, kormánypártoktól nagyrészt független általános online közéleti portál alig maradt (24.hu, hvg.hu, 444, a Népszava online felülete), vidéken nagyítóval kell keresni a független lapokat, nyomtatott hetilapokat pedig csak egy szűk réteg olvas.
De miért volt fontos az Index?
Nekem szakmailag sok problémám volt az Indexszel, de ez mit sem változtat azon, amit az Azonnali.hu szerkesztőségi állásfoglalásában Techet Péter és Bukovics Martin ír: a közszolgálat Fidesz-propagandává silányításával minden hibájával együtt az Index lett a közszolgálati médium Magyarországon, amit nem csak ellenzékiek, nem csak budapestiek, de országszerte mindenki olvasott, aki a friss hírekre volt kíváncsi.
(Fotó: Media1)
Ha egy kisebb portál, például az Ugytudjuk.hu feltárt valamit, és azt az Index szemlézte, akkor nem csak a szombathelyiek, sárváriak, kőszegiek és a győriek, de az egész ország olvashatta az ügyet, beleértve azokat a szombathelyieket, sárváriakat, kőszegieket és győrieket, akik a helyi lapokat nem követték, de az Indexet azért alkalmanként megnyitották. A maradék vidéki nyilvánosság működésének egyik fontos csatornája volt az, hogy mit sikerül eljuttatni helyi lapoknak, civileknek és politikusoknak az országos színtérre, ebben pedig például az RTL Klub mellett fontos láncszem volt az Index.
Emellett az Index megalapozta az online magyar sajtó hangvételét, amit a mai napig próbálnak kormánypárti formában másolni olyan oldalak, mint a 888, vagy a Pesti Srácok. A lap létrehozásában, működésében résztvevők pedig az elmúlt több mint húsz évben számos fontos médiavállalkozást indítottak: Bodoky Tamás a tényfeltárással foglalkozó Átlátszót, Uj Péter a 444-et, a mostani történetben szerintem kissé alaptalanul főellenséggé váló Gerényi Gábor pedig a Mandinert vagy az Azonnali.hu-t, hogy csak párat említsünk.
Az Index mostani szerkesztősége pedig azzal, hogy egy emberként állt ki főszerkesztője mellett – legyen ez az egész történet bármilyen zavaros –, az Origo, illetve a bedarálás után Magyar Hangként, illetve Válaszonline-ként újrakezdő Magyar Nemzet és Heti Válasz stábja után ismét remek példát mutatott arra, hogy az újságírás egy olyan szakma, amelyben nem érdemes megalkudni.
Mi lesz most?
Az indexesek gyaníthatóan csinálnak valamiféle lapot, ahogy azt a korábban említett szerkesztőségek is tették előző lapuk halála után, ez pedig jó dolog. Magyarországon ugyanis továbbra is létezik valódi újságírás, ami független a mindent bekebelező kormánypárti hatalomtól, ebben a sorban szeretettel várjuk az Index most nagy áldozatot vállaló munkatársait.
Index tényleg nincs másik, és a maga után hagyott űr nagy, de vannak még bástyái, váracskái a független magyar nyilvánosságnak, amit a Fidesz továbbra is támadni, ellehetetleníteni fog, és amelyeknek szüksége van az olvasók támogatására, miközben fojtogatja őket egyik oldalról a Fidesz által leuralt reklámpiac, másik oldalról a közösségi média világszerte mindent felzabáló szörnyetege.
Különösen hátrányos helyzetben van a vidéki nyilvánosság, amely – egy-két kivétellel – mára majdnem teljesen a kormánypárt emberei által Budapestről irányított napilapokra, azok online felületeire, illetve a szintén lezüllesztett önkormányzati lapokra támaszkodhat, amelyek gyakran az alapvető funkcióikat sem tudják ellátni, mára pedig értékes és helyben járatos, legalább a politikától mentesebb ügyeket eddig jól ismertető, tapasztalt helyi újságíróikat is elvesztették.
Aki tehát teheti, olvassa, és ami ugyanilyen fontos: támogassa azokat a független lapokat, amelyeknek szereti a tartalmait, és amelyek buzdítják erre olvasóikat. A kormánypártoktól független sajtó – nevezzük nevén: a sajtó – rendkívül sokszínű, bárki találhat kedvére valót. Tartsuk életben együtt ezeket a műhelyeket, hogy könnyebben megérthessük a körülöttünk lévő világot!
(Via ugytudjuk.hu)
A 24.hu tulajdonosa azt mondja, az Index után ők kerültek célkeresztbe
A felmondott Index-újságírók azt kérik, egyelőre ne gyűjtsenek nekik pénzt új lapra
