Elkészült az Állomás tér
2013-ban elmentem Gyurcsány Ferenc fórumára, és írtam is róla egy cikket. Az volt a címe, hogy Gyurcsányról, utoljára. Nyilván nem utoljára írtam Gyurcsányról, hiszen az akkoriban leírt egykori szocialista miniszterelnök időközben megcsinálta az ellenzék legnépszerűbb pártját, és 2020 elején teljesen jogosan érzi úgy, hogy a 2022-es ellenzéki összefogás ügyében ő fújja majd a passzátszelet.
Ez nyilván azért történhetett így, mert Gyurcsány Ferenc volt sokáig az ellenzéki oldal egyetlen igazán tehetséges politikusa, és a Momentumon kívül (ahol nem véletlenül nem emlegetek külön neveket) nem is akadt azóta sok kihívója. Hogy csak a szabad szemmel is látható pártokat nézzük, a Jobbik és az MSZP, bár különböző okokból és mértékben, de gyengül, az LMP vegetál – és akkor még csak pártokról, nem a vezető politikusokról beszéltünk, akik között alig találni egy maréknyi karizmatikus figurát. (Minderről érdekes vita folyik egyébként az Azonnali hasábjain, ahol a volt LMP-társelnök Schiffer András ment neki az ellenzéknek, Techet Péter publicista és mások pedig válaszoltak erre.)
Ez a cikk most nem arról szól, hogy Gyurcsánnyal és pártjával nem szabad összefogni – olyat már sokat írtam az elmúlt évtizedben, teljesen feleslegesen. Az a hajó már elment, ahhoz öt, tíz éve kellett volna értelmes alternatívát állítani az ellenzéki spektrum jobb- és baloldalán, vagy a centrumban, ez azonban végső soron senkinek sem sikerült.
Ez a cikk csupán arról szól: az összefogás szükségességének elismerése mellett, a DK politikai sikereit nem vitatva egyre több intő jel mutat arra, hogy Gyurcsány Ferenc és a DK körül a jellegét – és nem részleteit – tekintve hasonlóan fanatikus tábor épült ki, mint Orbán Viktor és a Fidesz körül. Ez pedig veszélyes lehet.
Mire gondolok? Leginkább arra, hogy az egységsugarú DK-s kommentelőt manapság csak annyi különböztet meg egy fideszestől, hogy nem azt írja, hogy hajrá Viktor!, hanem azt, hogy hajrá, Feri! Ezen kívül a legtöbb esetben – tisztelet a kivételnek – ugyanolyan agresszív, a tényekre és eltérő véleményekre egyáltalán nem nyitott, az ellenzéki politizálásról vagy egyes ügyekről másként gondolkodókat árulónak tartó hozzászólásokat ír, mint egy egységsugarú fideszes.
A fanatikusság nem csak a Fidesz-ellenességre vonatkozik ugyanakkor, hanem a Fidesszel nem, de Gyurcsánnyal sem szimpatizáló figurák felé is megvan. Ennek ellenőrzéséhez elég a DK-sok által ősellenségnek tartott független újságíró, a HVG-s Hont András Facebook-oldalára felnézni néha.
Mondok mást: itt van ez az eset Óbudáról: két helyi DK-s politikus rárontott a munkájukat végző, az eljárásrend szerint eljáró egészségügyisekre, hogy munkájuk elvesztésével fenyegetőzve vegyék rá őket arra, hogy szegjék meg az eljárásrendet. Ha ebben a történetben két fideszes politikus szerepelne, már négy felháborodott cikk született volna a dologról a Nyugati Fényen.
Gyurcsány Ferenc a DK X. tisztújító kongresszusán beszél. Fotó: Máthé Zoltán / MTI
Kevés figyelmet kapott aztán, de Sarkadi Nagy Márton cikket írt arról, mi áll a DK-s facebookos mozgósítás sikere mögött: pontosan olyan adatgyűjtésen alapuló technika, ami a Cambridge Analytica-botrány középpontjában állt, és ami Trumpot, illetve az EU-ellenes brit politikusokat segítette a brexitkampányban. Ezt persze egyrészről számolhatjuk naprakész profizmusnak, másrészt viszont felvéshetjük az etikátlan módszerek közé is.
Ugyanígy jelzésértékű a DK-kongresszus üzenete, amit Szily László foglalt össze legjobban a 444-en: mi vagyunk a Janik az ellenzéki oldalon, fogadjatok szót, álljatok be a sorba, úgyis ledarálunk – pontosan ez az a végkimenetel, amitől az egyébként mindig is Gyurcsány által leghangosabban kívánt ellenzéki összefogást a kezdettől fogva óvatosan kezelő politikusok és újságírók tartottak.
Mi következik ebből? Valószínűleg semmi
Gyurcsánynak tehát (döbbenet, de még mindig) megvan a tehetsége, megvan az egyre erősödő pártja, a fanatikus rajongótábora, illetve megvan már a főleg ezt a tábort kiszolgáló baloldali propagandamédia-hálózat is, ami változó minőséggel, a fake news, a torzítás és alkalmanként a konkrét uszítás eszközeivel építi ugyanazt a közösségi médiára és nyugdíjas olvasókra optimalizált rendszert, ami a Fidesz oldalán már működik.
A neoliberális-kapitalista DK persze szlogenekben és egyes policy-döntésekben azt mutatja magáról, hogy ők a szöges ellentéte a neoliberális-kapitalista-szélsőjobboldali Fidesznek – európai, demokrata, nem korrupt, szociálisan érzékenyebb – és ez nyilván sok szempontból igaz is. A fenti jelek azonban arra mutatnak, hogy mentalitásában, hozzáállásában a DK bizony sok szempontból elfideszesedett, vagy alapból is olyan volt, mint a Fidesz.
Nem kizárt persze, hogy ebben a rendszerben, a magyar társadalom jelenlegi mentális állapotát, politikai cinizmusát, bizalomvesztését és fáradságát tekintve csak ezen az úton lehet érvényesülni a politikában a kormánypártok ellenében, és ehhez csak Gyurcsánynak és a DK-nak van igazán gyomra. Ez azonban ördögi kör, hiszen Gyurcsányt nem véletlenül cserélték az emberek Orbánhoz szaladva, majd orbánt sem véletlenül fogják cserélni Gyurcsányhoz vagy Dobrevhez szaladva. Aztán kezdődik az egész elölről.
Mint írtam: ebből 2020-ban már nem következik az, hogy a DK-val nem szabad összefogni a Fidesz ellen, hiszen ha nincs összefogás, akkor konkrétan zéró esély van a Fidesz esetleges megszorongatására. Ebből legfeljebb annyi következik, hogy a másik még potens, felfelé ívelő ellenzéki pártnak, a Momentumnak nagyon kell figyelnie, hogy az összefogás megtartása mellett ne csak kitűző legyenek Gyurcsány kabátján, ne csak a következő SZDSZ-ként legyenek elhasználva mellette.
Végső soron ez a cikk csupán arra való, hogy amikor a DK esetleg hatalomra kerül, maradék ellenfeleit leszalámizza és a Fidesz által létrehozott centralizált demokráciát nem lebontani, hanem használni kezdi majd, akkor be tudjam linkelni mindenkinek, akit még érdekel.
(Via ugytudjuk.hu)
Mismásolás, megúszás, impotencia: ez a magyar ellenzék egy része 2020-ban
