Elvesztette az irányítást Eger polgármestere

Addig járt a korsó a kútra, míg el nem tört – tartja a mondás, és most Egerben is bebizonyosodott, hogy a régi tudás még ma is érvényes. Mirkóczki Ádám polgármester addig játszott, csűrte-csavarta az adott, mindenkori helyzetet az egri közgyűlésben, hogy végül nem maradt mozgástere.

Aki az utóbbi időben figyelte, miként alakul a politikai homokozó (értsd: a közgyűlés), az jól kivehető mozgásokat, irányokat vehetett észre. A polgármester a járvány adta lehetőségtől megrészegülve, ráérezve az egyszemélyes vezetés delejére, módszeresen elkezdte a rugalmas elszakadás taktikáját – sajátjaitól. Persze nem lehet azt mondani, hogy csak ő volt a ludas, természetesen kezdeti elvbarátai is öntötték az olajat a tűzre. De a lényeg az, hogy odáig jutott az "oszd meg és uralkodj" elvének alkalmazása közben, hogy ki tudott alakítani egy harmadik erőközpontot a közgyűlésben.

Hogy mit érthetünk ez alatt?

Az Egységben a Városért Egyesület nyerte meg az önkormányzati választásokat, ennek az egyesületnek a jelöltje volt Mirkóczki Ádám. Az első percekben tehát két oldalra lehetett osztani az egri közgyűlést: a nyertes egyesület frakciójára és a bukott fideszes képviselőkből álló másik frakcióra. Ezt a kétosztatúságot kezdte ki lassan a belső feszültség, aminek egyenes következménye volt az, hogy a polgármester egyenesen kijelentette, ő nem tekinti magát az ellenzék részének, majd saját vazallusaival elfoglalták a pulpitust. Innen jön a matematika.

A közgyűlés 18 főből áll, főszabály szerint a döntésekhez többség kell, vagyis 10 fő. Jegyezzük meg a kulcsszót: többség. A polgármester irányítja a várost, ehhez azonban neki meg kell szereznie a döntésekhez a többséget, vagyis legalább 10 főt. Ők vannak tehát négyen (Farkas Attila és Minczér Gábor alpolgármesterekkel, valamint Császár Zoltánnal kiegészülve). Egy-egy témához elég volt megszerezni a jelölő egyesület képviselőit, akik, noha Komlósi és Keresztes kiléptek, virtuálisan még abban a csapatban fociznak, így vannak hatan.Vagy ha az épp nem jött össze, akkor a lehetett fordulni a Fidesz frakcióhoz, ahol szintén hatan ülnek. Természetesen nem szabad megfeledkezni még két képiselőről, a Mi Hazánkos Pápairól és a vele szemben ülő Pócs Alfrédról.

Nos, a csütörtöki közgyűlésig Mirkóczki igen ügyesen lavírozott, addigra azonban elfogyott a szufla. A közgyűlés képviselői rájöttek ugyanis, hogy az őket egymás ellen kijátszó, a polgármesteri hivatalban, a nagyközönség előtt nem látható módon alázó és mindennek elmondó polgármester kordába terelhető. Mi több – és ez a következő lépés lesz, ahogy az elhatalmasodó rémület és pánik jeleit látni vélem a polgármesteren és hívein –, olyan szoros gúzsba köthető, mint a kötözött sonka.

Pár sorral feljebb említettem, hogy a kulcsszó a többség. Hát tessék, itt van a többség! Megfordult a szélirány Egerben, eddig a polgármester fújta a passzátszelet, mától úgy kell ugrálnia, ahogy neki fütyülnek. Érdekes volt látni a pulpituson ülők reakcióit a közgyűlés azon napirendi pontjainál, amikor épp leszavazták Mirkóczkit, vagy egy olyan előterjesztés került elfogadásra, ami őt is érintette.

Egy példa: Mirkóczki Ádám egy korábbi közgyűlésen kijelentette, maga fogja minden egyes közgyűlésen elmondani, hogy az egyes fejlesztések miként és hogyan állnak. Hogy állnak pénzügyileg, kikkel és miről tárgyal stb. A legutóbbi közgyűlésen egy olyan határozatra tettek javaslatot a képviselők, amely azt szorgalmazná, hogy a polgármester beszámoljon arról, hogy miket egyeztet, egyeztetett – hiszen az ígéret szép szó. Erre érkezett a személyeskedés, a magyarázkodás és „a hivatal meg lesz terhelve” című kifogás. Csak épp annak beismerése maradt el, hogy utolérték az ígéretet tevőt.

Nagyjából hasonló eset volt egy korábbi napirendi pont, a közgyűlés működését szabályozó alapokmány módosítása. Azt a nagyhalált, amit a polgármester – erő és hatalom híján – előadott, még sokáig fogjuk emlegetni. Történt ugyanis, hogy egy módosítóját nem fogadta el a közgyűlés többsége, mire azzal kezdett el riogatni, hogy a testület március 1-jétől működésképtelenségbe sodorta az önkormányzatot. Az ember hirtelen elgyengül, ránéz a naptárjára, és kiveri a hideg verejték, hogy mindjárt itt van március első napja. Aztán kiderül, hogy még egy jó kövér hónap van hátra addig, tehát egy átlagos közgyűlés még biztosan lesz tartva. Mi több, a polgármester csendben elszólja magát, hogy majd lesz a jövő héten egy rendkívüli közgyűlés is.

És igen, jogos az attól való félelem, hogy a város érdekeiért dolgozó képviselők esetleg leülnek, és átbeszélik, hogy milyen döntéseket lehetne hozni. Na ez a Mirkóczki Ádám startégiájának vége.

Ám.

Nem kell itt senkinek a nekrológját megírni, hisz nem történt különösebben nagy dolog. A polgármesternek letörték a szarvát, a képviselők pedig megtalálták az elszabadult hajóágyúk rögzítéséhez szükséges szöget és kalapácsot. Amikor azt írtam fentebb, hogy megfordult a szélirány, az alatt azt is értettem, hogy eddig a polgármester diktált, most majd azonban neki kell leülnie, szépen kérnie az adott frakciótól. Az adott frakció meg majd elkéri az árát. Ha emiatt Mirkóczki visszavesz az arcából, már megérte. Ha pedig megmarad az illúziója, hogy ő irányít, az se baj.

Nincs itt semmi látnivaló, kérem. Ez a politika. Igaz, senki sem szereti, ha visszanyal a fagyi.