Megérkezett az idei első hó
A bisztromatika egy módszer az űrutazásra. Alapvetés szerint a világegyetemben a fénynél gyorsabban csak a rossz hírek terjedhetnek, de a rossz hír meghajtású űrhajókat a civilizált világok lakói leszállás előtt megsemmisítik. Így a fénynél gyorsabb utazásnak csupán kétféle módja képzelhető el: a végtelen valószínűtlenség elvén működő valószínűtlenségi hajtómű, illetve a bisztromatikai hajtómű.
A bisztromatika mint a matematika speciális részterületének lényege: az éttermek határain belül számlákra írott számok teljesen más matematikai szabályok szerint viselkednek, mint az Univerzum bármely más pontján bármely más papírra írt számok. Ahogy a bisztromatikai hajtóművel felszerelt űrhajót vezető Szlartibartfaszt összefoglalja - egy számlakönyvben a valóság és a képzelet olyan lényegi szinten ütközik, hogy mind a kettő a másik tulajdonságait veszi fel, és így bizonyos paramétereken belül minden elképzelhető. Azt persze nem lehet megmondani, hogy mik ezek a paraméterek. A bisztromatikai hajtómű a naiv szemlélő Arthur Dent szemében olasz vendéglőre emlékeztet, ahol robotpincérek szolgálnak ki robotvendégeket, de még az abroszt kiégető cigarettavégeknek is pontosan kiszámolt matematikai képlet szerint kell elhelyezkedni.
Az Útikalauzban leírtak szerint a véges valószínűtlenségek generálásának elve már réges-régen ismert volt – elég, ha egy Szupra-mütyür 57 Szubmezon Agy logikai áramköreit egy atomi vektor-plotterhez kapcsoljuk, miközben a plottert erős Brown-mozgás generátorba merítjük (a könyv szerint ilyen egy csésze forró, illatos tea). Kutatók hosszú sora próbált olyan szerkezetet építeni, mellyel végtelen valószínűtlenségi mező lenne generálható. Sorozatos kudarcok után aztán megállapodtak, hogy az ilyen gép megépítése lényegében lehetetlen.
Egy napon aztán egy diák, aki egy különösen rosszul sikerült mulatság után magára maradt a takarítással, azon vette észre magát, hogy így érvel:
– Ha egy ilyen szerkezet megépítése lényegében lehetetlen, szükségszerűen véges a lehetetlensége. Ahhoz tehát, hogy megkonstruálhassak egy ilyen gépet, először ki kell számolnom, mennyire valószínűtlen a megépítése, majd ezt a számot betáplálnom a véges valószínűtlenségi generátorba, egy csésze forró, gőzölgő teát töltenem neki… És be is kapcsolhatom. Így is tett, és meglepetéssel konstatálta, hogy sikerült a semmiből megalkotnia a sokak által régen keresett Végtelen Valószínűtlenség Generátort.
Az MVP akkor lényegében
A működési elv tulajdonképpeni lényege, hogy a hajtóműbe betáplált valószínűségi / valószínűtlenségi szinthez tartozó esemény azonnal megvalósul. Tulajdonképpen minden eseménynek van valamekkora valószínűsége, még annak is, hogy az űrhajó a következő pillanatban a galaxis túlsó felére teleportál. Így e pontosan megadott valószínűségi mutató betáplálásával az esemény bekövetkezik, azaz az űrhajó valóban az adott helyre teleportál.
Az MVP-pajzs a Galaxis útikalauz stopposoknak sorozat harmadik kötetében, Az élet, a világmindenség, meg minden című Douglas Adams regény egyik módszere tárgyak álcázására. Lényege, hogy a tárgyat nem lehet láthatatlanná tenni, sem eltakarni, de ha meggyőzzük a szemlélőt, hogy a tárgy Másvalaki Problémája (MVP), akkor egész egyszerűen nem vesz tudomást a létezéséről. A szeme látja, de az agya nem hajlandó felfogni és értelmezni a látványt, hiszen az nem rá tartozik, nem az ő dolga. A kötetben Szlartibartfaszt bisztromatikai hajtóművel felszerelt űrhajóját védi MVP-pajzs, amikor a Földre látogat.
forrás: wikipedia, fotó: Getty Images
|
Támogasd a hatalomtól független újságírást! Bár a kormánymédia megpróbálja elhitetni, hogy a tőlük független szerkesztőségek úsznak a pénzben ez közel sincs így. Amennyiben neked is fontos, hogy sokáig legyen még a hatalmat ellenőrző hang, akkor támogast adománnyal a mi munkánkat is segítő Nemzeti Újságírók Demokratikus Egyesületét. Adományodat ide utalhatod: 10918001-00000113-44920004. Köszönjük! |
