Adót emelne az önkormányzat, de az egri óvodások részére már nem jut mikuláscsomagra
Ez az írás egy vélemény és nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. A Vélemények rovatban a szerkesztőség véleményétől eltérő írásokat is közreadunk, azonban azok tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Természetesen szívesen várjuk a válaszreakciókat, amelyeket közre is adunk.
Ebben az évben nem lettünk, ugyanis Veszprém elhappolta előlünk a címet. Ha valaki elolvassa Eger pályázatát és esetleg követi a veszprémi eseményeket, nos, néhány dolog ismerősnek tűnhet. A hétvégén megnyitotta kapuit Európa Kulturális Fővárosa, amely titulust Eger is hordozhatná büszkén, mégsem teszi. A kérdés nem az, hogy miért nem mi nyertünk, hanem az, hogy miért nem csináljuk meg a saját kulturális fővárosunkat?
Joggal mondhatják sokan, hogy Egerben már semmi sincs. A fiatalokat elüldözték, elöregedett a lakosság, a színház visszafoglalhatatlan, csak a boros rendezvények dübörögnek, a műanyag várról meg már azt sem tudjuk melyik évszázadból való. Köszönhetően az előző és a mostani vezetésnek is, a kultúra szó egyenlő lett a túlturizmussal, néhány turistamágnás jólétével, a történelmi belvárosunk elapartmanosításával. Az állandósult rendezvénymutyik, a húgyfoltos Dobó tér és a túlárazott borok ócskapiaca mellett muszáj emlékeznünk arra, hogy a kultúra nem más, mint amit mi magunk formálunk. Értékek, amiket mi teremtünk, amiket mi művelünk.
Ezért felelősünk vagyunk azért is, hogy többé ne így beszéljünk ezekről. Ne mérgezzük egymást tovább a közönnyel.
Csomó fiatal lézeng az utcán, üldögélnek a Vitézek terén, nyüzsögnek a bözsiben, punkoskodnak az Eszperantó sétányon, cigizgetnek a Népkertben. Felteszem akkor a kérdést, hogy mi a jobb? Ezeket látni, vagy az üres tereket, ahol csak a visszhang köszön vissza? Egyrészt mindenki volt fiatal, másrészt mindennek oka van. Ezeknek a suhancoknak nagyjából nincs hova mennie, a politikusok kismilliószor elhúzták előttük a mézesmadzagot, hogy majd jobb lesz. A legszörnyűbb, hogy mi elkezdtük cseszegetni a fiatalokat, hogy fiatalként viselkednek. Ne csodálkozzunk, hogy tizenévesen már a kiutat keresik ebből a városból. Annyi mindenen kellene változtatni, annyi mindenre lehetne építkezni. Ehhez energia és befektetés szükséges. Egy igazi vezetés. A mai magyar politikának azonban nincs erre ideje, undorodik tőle, hiszen mindig választások vannak. Sebtapasz az artériás vérzésre: az igazi problémákat facsemeték ültetésével, ingyen buszozással és koncertekkel takargatjuk.
A Dobó téren kolbászolós, borospohár szorongatós, este 10 órakor bezárós város nem vonzó többé. Törjünk ki végre ebből vár-bor-wellnes szentháromságból!
Persze, amik régen működtek, ma már nem működhetnek úgy, de ez nem lehet egyenlő a feladással. Hiába vagyunk benne a toplistában, a turista idejön, eszik, iszik, pancsol egyet, majd hazamegy. Semmit sem ismert meg, semmi kultúrát nem szívott magába, ami Eger. Ezt a kultúrát pedig a helyieknek kellene nyújtania egy határozott, de annál színesebb palettán. Láttatni, hallatni, éreztetni és éltetni. Ha semmi sincs itt, akkor lehetne is valami akár, nem? El kellene szakadni attól végre, hogy a kultúra csak a Dobó téri rendezvényeket jelenti.
Délibábot kergetünk csupán, hiszen, ha playbackről nem zsibong a hakni, akkor üres a tér, a palettáról hiányoznak az alapszínek.
A felelősség kollektív. Állandó kritikám például az egri mozizással, hogy a kiskirályoknak volt 10 jó évük, egy konjunktúra, amit arra használtak, hogy eltüntessék a palettáról az Uránia mozit, csináltak belőle egy privátdiszkót meg apartmanokat. Ma már megkérdőjelezhetjük, hogy mégis milyen létjogosultsága van a városi moziüzemeltető cégnek, amikor a vezetőjének odaadták a városi rendezvényeket, és most a kiskirályok csodálkoznak, hogy rossz a közvélemény az adventi programokról. Csak azt nem értem, hogy mi ezen a meglepő? Ha valaki világéletében diszkókat szervezett és ingatlanbizniszből élt, akkor miért csinálna mást? Ha csak ennyi a kínálat, akkor persze, hogy csak erre lesz kereslet.
Minden összekuszálódott. Szinte csak a könyvtárról mondható el, hogy jól játssza a szerepét. Jön a tavasz, itt az idő a nagytakarításra, egy hatalmas profiltisztításra. A mozi legyen mozi, az EKMK a közművelődés otthona, a TDM szolgálja ki a turizmust és a gasztronómiai rendezvényeket, legyenek vendégelőadások a színházban, az önkormányzat pedig határozza meg, milyen nagyrendezvényekkel csábítja a városba a nagyérdeműt. Alapvetően meghatározza a kultúránkat, hogy mit üzenünk magunkról.
Ha nekünk karácsonyfadarálós, diszkógömbös, pofátlanul drága kürtőskalácsos advent kell, akkor ezt is fogják rólunk elmesélni. Ha viszont van más, akkor beszéljünk róla, de inkább tegyünk érte.
Jó példa erre a borünnep idején az Egri Csillag színpad (a pavilonnál). Jó zenészek zenélnek egrieknek, árad belőle a hangulat, szinte ordít egy állandó helyért. Néhány lépésnyire tőle a Békafütty, ócska sörpadokkal, műanyag székekkel, de tele egriekkel, egy közösséggel. Pontosan ezekre lenne szükségünk, az egri miliőre, a kulturális ütközőpontokra, a helyi közösségekre, amikbe szerelmes lehet a turista. Hallottunk már olyat, hogy az idelátogató az állandóan épülő vár miatt jön? Na, ugye…
Hogy mit kellene tennie a felelősöknek? Visszaszippantani azokat, akik még tennének mindezért szívvel s lélekkel, nem csupán piaci alapon zsugázzák el az értékeinket. Előre kell engedni azokat, akik hisznek valamiben, hadd csinálják. Ösztönözni, jutalmazni, itt tartani. Jut eszembe, élnek itt idősebbek is, akik szintén vágynak egy kis táncra. Olyan ördögtől való lenne rájuk is gondolni?
Egyre nagyobb a szakadék az egri és a turista közt. Kicsit engedjük el a turistákat, jönni fognak maguktól is. Nem kellenek ehhez eurómilliók, nagypolitikai lobbi, csak egy kis akarat. Ne beszéljünk többet arról, hogy kik és miért zárattak be helyeket, hogyan lopták el a lehetőségeinket, fojtották meg a jövőnket. Csak kezdjük el, hogy a városunkban ne csak az apartmanok szaporodjanak gomba módra, hanem a munkahelyek is.
Egy élhetőbb város koncepciójában ugyanis választ kell adnunk két alapvető kérdésre: milyen itt élni és miből lehet megélni? A kettő kéz a kézben jár.
Beszéljünk szórakozásról, színházról, moziról, élőzenéről, a Feszt!Egerről, más fesztiválokról, vállalkozásokról, kockás abroszos sörkertekről, jégkoripályáról, sportnapokról, underground klubokról, közéleti fórumokról, diákbálokról, iskolaéletről, a jövőnkről!
Csináljuk meg azt, amit Veszprém, amit nekünk kellett volna.
Csináljuk meg jobban, csináljuk meg minden évben!
Csak csináljuk már.
