Sztrájk fenyeget a vasútnál, illetve úgy általában a közlekedési vállalatoknál. Mondjuk a vasutasokon nem lehet csodálkozni: miután megtudták, hogy a főnökeik – egy ügyes trükknek köszönhetően, ami pénzügyi szolgáltatót csinált a vasútból – akár 5 milliós fizetést is zsebre vághatnak, miközben sorvasztják el a vasutat, nyilván kinyílt néhány bicska

Lehet persze annak drukkolni, hogy ne kapjanak semmit sem, hiszen a színvonalnak nagyjából ez felelne meg, de azért azt meg kéne nézni, hogy ki a felelős azért, hogy a vasút ma, a rendszerváltás után 25 évvel is egy 19. századi logikával működő bazinagy pénztemetőnek tűnik, az ügyfélre (= utas) való érdemi odafigyelés szikráját is nélkülözve. Valószínűleg nem a mezei bakter, vagy jegyvizsgáló.

De most nézzük meg egy kicsit az utas szempontjából ezt a nagy magyar közlekedési káoszt. Aki egyben adófizető is, azaz minden egyes forintot lényegében ő dob be a kasszába. Mit lát ő? Azt látja, hogy már nem csupán nyugaton, de a keleti országokban is kezdenek rájönni, hogy az utas nem vonatozgatni akar, hanem utazni. Kb. mindegy neki, hogy vonattal, vagy busszal, de el akar jutni A-ból B-be. Mondjuk különösebb nehézségek nélkül. Nem akarja a menetrendet böngészni, nem akar buszról vonatra átszállásnál új jegyet venni, netán órákat várni a csatlakozásra. Nem, kedves vasutas és buszos vezetők és közlekedéspolitikusok: nekünk, utasoknak, közlekedési rendszer kell. Az kell, hogy tudjuk: óra 15-korfelszállunk Alsósenkiföldjén a helyi buszra (netán iránytaxira), akkor húsz percen belül Helyiközpont vasútállomásán vagyunk, ahol 6 perc múlva indul a vonatunk Nagyvárosba, ahonnét 8 perc után tovább tudunk menni Felsősenkiföldjére. És nem kell közben többször is jegyet venni, vagy aggódni azon, hogy nem jön össze a csatlakozás.

Igen, mi szívesen megfizetünk benneteket rendesen, bár azért az 5 milliót mi is bicskanyitogatónak tartjuk. De elvárjuk, hogy cserébe dolgozzatok meg ezért a pénzért. Elvárjuk, hogy ne az legyen a hozzáállás részetekről, hogy ha a minisztérium ki akar húzni egy vonatot a menetrendből, akkor az jó, mert akkor annyival kevesebbet kell dolgozni. Nem. Ti az ügyfélért vagytok, nektek meg kell értetni a politikusokkal, hogy egy ilyen húzáson összességében veszít az ország. Hiszen a vasúti pálya ott van, a szerelvény ott áll, a személyzet üldögél, azaz a költségek nagy része már elszállt a szélbe. Azt a kis üzemanyagot pedig, amit így meg lehet takarítani, azt pár utas menetdíja simán fedezi. Ezt hívják közgazdász-nyelven “magas fix-költséggel dolgozó üzem”-nek. Ahol általában az a legjobb stratégia, ha a lehető legtöbb teljesítményt kisajtoljuk ebből az üzemből.

Igen, ez nem új téma. Én is megírtam már nagyon régen. Akkor még a ma kormányon lévők is egyetértettek velem, hiszen a Kóka-féle járatritkítások idején még ők is látni vélték az azóta elfelejtett gazdasági összefüggéseket. Ebből is látszik, hogy mekkora a szakemberek, a valódi, szívvel dolgozó vasutasok felelőssége: ha ők nem állnak ki egy járatritkításnál, ha ők nem mondják el, hogy az integrált, ütemes menetrend a vasút egyetlen túlélési esélye, akkor ki fogja ezt megtenni?

Úgyhogy kedves vasutasok, kérünk benneteket mi, utasok, hogy ezúttal ne csak magatokért sztrájkoljatok! Értünk is tegyétek, a mi érdekeinket is képviseljétek! Vegyétek fel a követelések közé a működő, összehangolt közlekedési rendszer megteremtését és az ütemes menetrendet is.

Nekünk ez kell. Nektek pedig a magasabb fizetés. Mi, akik fizetünk, úgy vagyunk vele, hogy szívesen tesszük. Egy feltétellel. Ha látjuk, hogy cserébe végre odafigyeltek ránk is, akikből éltek.

Ez a vélemény a reflektor.hu portálon jelent meg, Pongrácz Gergely a szerzője, onnan vettük át.