Elindult a nyomozás a Lenkey-ügyben az adatok visszatartása miatt
A magyar közéletben nagyon ritka az olyan – látszólag – gyors bukás, mint Völner Pálé. A kevésbé ismert kormánytag, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára nem sokkal azután, hogy kiderült, a Polt Péter vezette Ügyészség a politikus mentelmi jogának felfüggesztését indítványozta, lemondott posztjáról. A vád szerint Völner Schadl Györgytől, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar letartóztatott elnökétől hosszabb időn keresztül rendszeresen, alkalmanként 2-5 millió forintot kapott, hogy cserébe elintézzen bizonyos dolgokat.
Ezt természetesen még bizonyítani is kell, mindenesetre Völner tagadja a vádakat.
A közvéleményt meglepetésként érte a kormánytag hirtelen visszavonulója, a háttérben azonban már régóta érett dagadt a botrány: a hírek szerint ugyanis már hónapok óta megfigyelték az érintetteket. Minden jel szerint azonban nagyon gyorsan eszkalálódhatott a helyzet, ugyanis október közepén Orbán Viktor még Völner Pál és néhány fröccs társaságában ígérte meg a nyugdíjprémiumot. A közös szereplés természetesen elképzelhetetlen lett volna akkor, ha a Völner körüli nyomozás már elért volna egy magasabb szintet.
Több jel is arra mutat, hogy az utóbbi hetekben tarthatatlanná vált a helyzet, lépni kellett még a kampányhajrá előtt. Ehhez pedig a legjobb módszer az előremenekülés, vagyis az események felgyorsítása.
A Völner-botrány természetesen óriási hatással lehet a kampányra. A gyors lemondás természetesen azonnal találgatásokat eredményezett. Miért mondott le ilyen gyorsan Völner Pál? Hogy-hogy megvádolt egy kormánytagot a Polt Péter vezette ügyészség? Mi állhat a háttérben?
Több értékelés szerint az államtitkár lemondásának hátterében nem is a kenőpénz állítólagos elfogadása (főleg, hogy a több százmilliárdos és többszörösen túlárazott közbeszerzések országában pitiáner összegekről van szó, feltéve persze, ha bebizonyosodnak a vádak), hanem sokkal inkább a Pegasus-botrányban betöltött szerepe áll. Mint ismert, az ellenzéki politikusok és újságírók megfigyelése kapcsán Varga Judit igazságügy miniszter nemes egyszerűséggel áttolta a felelősséget az államtitkárára, mondván az igazságügyi tárcánál Völner Pál dönt(ött) a megfigyelési engedélyekről (ettől persze még az ellenzéki pártok a miniszter asszony lemondását követelik).
Nem érdeke a Fidesznek, hogy lassítsa a folyamatot
Politikailag kényes ügyről van szó, és épp a kontextus miatt (hazai ügyészségi rendszer megítélése, Pegasus-témakapcsolás, korrupciós vád) ellentmondásosnak is nevezhető. Ez nyilván kijelöli a vád alá vont szereplő mozgásterét (kénytelen volt lemondani az államtitkári posztjáról), valamint megadja az alaphangot az ellenzéki reakciókhoz. Ami az aktuális fejleményeket illeti, a nyomozó hatóság és az igazságszolgáltatás majd teszi a dolgát, ezen a ponton a kormányoldalnak sem áll érdekében, hogy akadályokat gördítsen az eljárás elé. Épp ellenkezőleg: az elmúlt évek botrányai is mutatják, hogy politikailag kifizetődőbb a nehezen védhető, jó eséllyel politikai kárt okozó ügyekben a megvádolt szereplő kezének elengedése
– mondja érdeklődésünkre Kovács János, az Elemző szemével blog és Facebook-oldal szerzője. A politológus szerint emellett a Fidesz ki is jelentheti: az ellenzék visszatérő vádjai ellenére szakszerűen működik az ügyészség, nem falaz a kormányoldali szereplőknek, és az sem igaz, hogy a korrupciógyanús ügyeknek nincs következménye.
Ami az önkéntes távozást illeti, nem elvitatva a személyes integritás alapján meghozott döntés lehetőségét, azt látni kell, hogy egy államtitkárnak – akit a nyilvánosság kvázi kormánytagként kezel – egy ilyen ügyben, politikai értelemben nincs autonóm mérlegelési lehetősége, hiszen döntése az egész kormányzatra rávetül.
Kovács János szerint a Pegasus-ügyben való hatásköri érintettség egy olyan támadási felület, ami – tekintettel arra, hogy a tényfeltáró újságírók és a kormányoldali nyilatkozók számos kérdést félhomályban hagytak – leginkább politikai kommunikációs fegyver az ellenzék kezében, ugyanakkor nem több, mint hipotézis, csúnyább szóval összeesküvés-elmélet. A kormányzaton és a Fideszen belül egyébként sincs szükség büntetőjogi síkra terelt intrikákra ahhoz, hogy egy-egy személy elmozdítható, „beáldozható” legyen.
Kérdésünkre, miszerint mennyire érinti rosszul, vagy éppen hangolja át a kampány jelenlegi tematikáját a Völner-lemondás, Kovács János úgy vélte, hogy „nem igazán lehetnek kétségeink afelől, hogy a kormányellenes vagy kormánykritikus sajtó szorosan nyomon követi, teríti majd a fejleményeket, igyekezve a tematizáció által előnyhöz juttatni az ellenzéket, defenzívába szorítani a kormánypártokat, míg a kormányközeli sajtó diszkrétebben és szemérmesebben tudósít az eseményekről”.
A kormánypárti el sem hiszi, az ellenzékinek meg az ingerküszöbét sem éri el
Az elemző szerint ugyanakkor ügy vesztegetési, korrupciós témakészlethez tartozó főszála aligha fogja új pályára állítani a kampányt, hiszen
az átlagos, kormányoldali hírfogyasztó szkepszissel tekint a vádakra, az átlagos, ellenzéki hírfogyasztó pedig mást sem hall ciklusok óta, mint hogy a Fidesz-kormány antidemokratikus, korrupt és visszaél a hatalmával.
Ebben a tekintetben nincs új a nap alatt – mondta.
Ahogy a Pegasus-ügy, úgy a hivatali visszaélésekről, korrupcióról szóló ügyek is leginkább az eleve elkötelezettebb, a közéleti történéseket szorosabban nyomon követő választókra gyakorolhatnak hatást, őket is leginkább megerősítve korábbi meggyőződésükben. A legerősebb kampánytémák egyszerű üzeneteket tartalmaznak, érzelmekre hatnak, tétet, fenyegetettséget mutatnak fel. Egy több szálon futtatott, összetettebb, pikáns felvételeket felmutatni nem tudó ügy hatása korlátosabb. Ezen legfeljebb az változtathatna, ha előkerülnének fokozatosan adagolható, újabb kínos részletek, amelyek adott esetben a vád alá vont szereplő környezetére is terhelők lehetnek.
Ez bizony előremenekülés, de a kétharmadot óvják
Bár Völner Pál lemondott az államtitkári pozíciójáról, beszédes, hogy az képviselő mandátumáról nem tette, vagyis a Fidesz továbbra is féltve őrzi a kétharmados többségét.
Mindenképpen előremenekülés – mondta Kovács János azon kérdésünkre, hogy mennyire tekinthető beáldozásnak az államtitkár lemondása.
Az államtitkári pozícióról való lemondás részben bizalmi kérdés, részben a politikai felelősség kormánytól való távolítását célzó lépés. Az országgyűlési képviselői mandátum esetében viszont elmondható, hogy egyrészt mentelmi jogi jelentősége van (ilyen esetekben szavaznia is kell az Országgyűlésnek a felfüggesztésről), másrészt a minden pozícióról való lemondás politikai értelemben beismerésként is felfogható volna, ami leginkább tetten érés esetén lehetne indokolt.
A politológus példaként Simonka György esetét hozta fel, akinek képviselői mentelmi jogát is felfüggesztette az Országgyűlés, jogerős ítélet születéséig viszont a politikus hivatkozhat az ártatlanság vélelmére.
És végül a kérdésünkre, miszerint miért most pattant ki és pörgették fel az ügyet, azt felelte: erre a kérdésre külső szemlélőként kétféle választ lehet adni:
Az egyik az, hogy mostanra jutott olyan szakaszba a terhelő információk gyűjtése, amely alkalmas lehet a büntetőeljárás megindítására, a nyomozó hatóság pedig teszi a dolgát. A másik egy politikai narratívából adódó válasz, tehát szükségképpen pártos és feltételes. Ez valahogy úgy szólhat, hogy a legfőbb ügyésznek – akinek az elmozdításáról az elmúlt hónapokban, különösen az előválasztási kampányban számtalanszor értekeztek az ellenzéki jelöltek – érdekében állhat, hogy még a jövő évi választás előtt demonstrálja, hogy az ügyészség pártpolitikai értelemben színvak.
A másik ilyen, népszerű magyarázat, hogy saját politikai közössége „áldozza be” Völner Pált, aki működésével túl sok támadási felületet hagyott, ezzel lehetővé téve, hogy egy lehetséges botrány hullámai többeket is maguk alá temessenek – mondta az Elemző szemével szerzője.
(Via ugytudjuk.hu)
Indexkép forrása: Orbán Viktor / Facebook
