Adót emelne az önkormányzat, de az egri óvodások részére már nem jut mikuláscsomagra
Magyarországon sok helyen átláthatatlan helyzetet teremtettek már – nem csak átvitt értelemben – az inváziós növényfajok. Az ezek okozta károkra hívja fel a figyelmet a thevip.hu-nak nyilatkozó Gálhidy László biológus, a WWF Magyarország erdővédelmi programjának vezetője. A szekember részletesen bemutatta azokat a fajokat, amelyek őshonos növényeinket, természeti és épített örökségünket a leginkább veszélyeztetik.
A hazánkba az 1700-as évektől betelepített, Észak-Amerikából származó fehér akác például nitrogént juttat a talajba, megváltoztatva annak kémiai tulajdonságait. Ez gátolja a csírázást, más növények ugyanis alig bírjűk el a rengeteg nitrogént, szinte csak a bodza a ragadós galaj és a csalán kivétel.
Az őshonos fajok kiszorulnak. A magyarországi erdők 27 százaléka valójában nem is erdő, hanem akácültetvény
– fogalmaz Gálhidy László. Márpedig a klímaváltozás elleni küzdelemben és a biodiverzitás szempontjából az ültetvények és az igazi erdők nem egyenértékűek, így hiába mutatósak a statisztikák, amelyek szerint az elmúlt száz évben megdupláztuk az erdőink területét. Lehetne az akácosok helyén igazi erdő is, de gazdasági szempontok miatt ez nem valósul meg.
Védett területeken európai források felhasználásával próbálják kiszorítani, vegyszerezés és mechanikai irtás kombinációjával, hosszú távú nyomon követéssel, ami nagyon költséges. A nem védett területeken viszont az ország az uniós forrásokból az akác telepítését támogatja. Ráadásul 2014-ben hungarikummá nyilvánították, és a szakember szerint erős politikai nyomással próbálták a telepítésére vonatkozó jogszabályi korlátozásokat megszüntetni. Mint mondta:
Az Európai Unió összes többi országában együtt sincs annyi akácos, mint Magyarországon.
A WWF Magyarország is vezetett olyan ártéri természetvédelmi projektet, amely nagy tömegben jelen lévő inváziós növények visszaszorítására irányult. Elsősorban a gyalogakác kezelésére, amely négy-öt méter magasra megnövő cserje, ami a Tisza árterét már szinte teljesen elborította – erre is felhívta a figyelmüet Gálhidy László. A szakember elmondta, hogy a borsodi Tiszatarjánban már elindult egy kezdeményezés: falusi közmunka keretében takarítják be a növényt. Ez munkát ad a helyieknek és a fűtésben is segítséget jelent. "Megtérülő projekt, de más települések egyelőre még nem vették át" – tette hozzá.
A természetvédelmi szakember szerint itthon a legveszélyeztetettebb területek az ártéri erdők, különösen a Tisza völgyében.
A gyalogakác, az amerikai kőris, a zöld juhar, a süntök, illetve amerikai vadszőlőfajok terjednek el bennük, olyan tömegben, hogy a helyreállítás már szinte lehetetlen. Már csak a vázat alkotják a fehér fűzek, nyárfák, mindenhol amerikai invazív fajok uralkodnak bennük.
Épített környezetekben és száraz homokterületeken jelenik meg gyomként a bálványfa, ellepve az épületeket. A gondozatlan telkeken mindent kiszorít és maga alatt mindent elpusztít. Az eredmény egy gyomtenger, amelybe besétálni sem lehet, és kellemetlen szagot áraszt. További hatása, hogy szétrepeszti a falakat, ezért megannyi pusztuló műemléképületünket sem kíméli. "Az utak, vasutak menti területek nagy tárházai az inváziós növényeknek, hiszen a magok a kerekekre, gumiabroncsokra tapadva könnyen tovább terjednek."
A kaukázusi medvetalp néhány éve felkapott téma lett a magyar sajtóban, és szintén nem a jó tulajdonságainak köszönhetően.
Olyan nedveket ereszt, amelyek égési sérüléseket, vakságot okozhatnak, rákkeltőek. Az irtásukhoz védőruhára van szükség, néhány ponton már Magyarországon is észlelték őket az elmúlt években. A patakmedrek kórószerű növényei
– mondta a WWF szakembere. A gyakran 2-5 méter magasra, ritkán akár hétméteresre is megnövő medvetaplat Szombathelyen, Vépen, a Cuha völgyében, Mátraszentimrén, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Gergelyiugornyán és Túristvándi környékén is észlelték már.
Szintén inváziós növény az aranyvessző, illetve a selyemkóró vagy más néven selyemfű, amelyeket méhlegelőként próbáltak terjeszteni. Faluhelyeken terjed tenyérnyi leveleivel az óriás keserűfű, patakokat benőve. A legismertebb invazív növény pedig a parlagfű, amely a hetvenes években az egész Dunántúlon ellepte a kezeletlen vidékeket. Rengeteg virágpora miatt az allergiás betegségek 20 százalékát okozza. Emellett Gálhidy László szerint sok kerti növény is "ki tud szökni", ha nem is terjednek el nagyon: elsősorban Észak-Amerikából származnak a különböző kaktusztok, illetve az agávé, a jukka.
Sokan mindenféle idegenhonos növényt elültetnek a házuk körüli természetben is, de ezek vagy elpusztulnak, vagy elszaporodnak. Egyik sem szerencsés.
Az évszázadok óta népszerű dió szintén kezd invázióssá válni, mégpedig a szüretelés hiányában, ugyanis a madarak mindenhol elterjesztik. Csakhogy ennek a fának a levele mérget termel, ezért alatta semmi sem marad meg – figyelmeztet a szakember.
A magasabban fekvő területek növényinvázió szempontjából védettebbnek számítanak itthon, de ezek sem érintetlenek:
Idegenhonos, de nem inváziós faj a lucfenyő. Káros így is, mivel elfoglalja a helyét az őshonos fajoknak, amelyek a lucerdőkben uralkodó sötétséget sem kedvelik. A legtöbb lucot Trianon után egyrészt a faanyagért, másrészt nosztalgiából ültették, de a klímaváltozás következtében kikopnak a Mátrából és a Bükkből, ahová amúgy sem valók. Nem ez a hazájuk.
