Elindult a nyomozás a Lenkey-ügyben az adatok visszatartása miatt
"Az egész Bükk hegység szőröstül-bőröstül egyetlen farkas család territóriuma, amely más családokat nem is enged be a saját területére" – mondta a környék vadvilágát jól ismerő Bakó Botond, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság gerinces-zoológiai szakreferense az Egri Magazinnak adott interjújában.
A szakértő szerint ugyanez a helyzet a Bükkel határos részeken: a Tarna vidékét és a Mátrát is szintén egy-egy falka uralja. Bár a szakértők egy csoportja szerint a farkasok sosem tűntek el teljesen az országból, a magyarországi szaporodásukra több évtizeden át nem volt példa. Bakó Botond elmondta:
Az ismételt megjelenésükre, illetve arra, hogy már nálunk is szaporodnak, az 1980-as évek közepétől van bizonyíték. Nemcsak a nyomaik bukkantak fel, de látták is őket az Aggteleki-karszt környékén. Ez akkoriban is csak egyetlen családot jelentett, amely aztán a szopornyica nevű betegség miatt – ami minden valószínűség szerint kutyáktól terjedt át rájuk – kipusztult. Később, a 2010-es évek közepén, megint megtelepedett itt egy család, sőt, szaporodik is. (...) Annyit érdemes tudni az életükről, hogy az előző, valamint az azt megelőző évi szaporulat ideig-óráig a családdal marad, ám később elmennek, olyan újabb falkákat keresni, ahol befogadják őket"
A BNPI munkatársa szerint a farkasok nem élelemkeresési céllal jelentek meg újra nálunk, hanem egy többésgünk által jól ismert természeti katasztrófa miatt: amikor 2004. novemberében egy hatalmas szélvihar letarolta a Magas-Tátrát, az jelentősen megváltoztatta az azon a vidéken élő nagyragadozók életét. A helyzetet csak tovább fokozta, hogy hamarosan két, hasonló vihar pusztított az Alacsony-Tátrában is. A változások miatt a farkasok kénytelenek voltak újabb élő-és szaporodóhelyet keresni, és délre, azaz éppen felénk indultak el. "E vándorlás során aztán olyan, fiatalabb példányok kerültek Magyarország területére, amelyek később itt alapítottak családot" – teszi hozzá.
A medvékkel már más a helyzet, az ő jelenlétük időszakos, sőt, inkább szezonális: a tapasztalatok szerint elsősorban nyár végén és ősz elején érkeznek hozzánk szintén északi irányból, főleg élelmiszert keresnek, így előszeretettel bukkannak föl például szőlőültetvényeink környékén. Jó példa erre a Nagy-Eged utca környékén, tavaly nyáron észlelt példányok esete.
Őket is kizárólag akkor tekinthetjük a hazai állatvilág tagjainak, ha itt szaporodnak, ám ez utóbbira vonatkozóan egyetlen adat, bizonyíték sincs. A barnamedvék elsősorban Szlovákiából érkeznek hozzánk különböző időszakokban, aztán több-kevesebb időt itt töltenek – napokat, heteket, olykor hónapokat –, majd visszatérnek a lakóhelyükre, ahol a vackukat kialakították. Természetesen olyasmi előfordul, hogy egy-egy anyamedve a bocsaival átvándorol Magyarországra, de – ismétlem – itteni szaporodásról nem tudunk.
– mondta Bakó Botond, aki szerint kimondottan hasznos a nagyragadozók ismételt megjelenése, ami nemcsak a biodiverzitást növeli, hanem egyúttal jótékony hatást gyakorol az erdei életközösségekre, így a növényzet megújulására és a zsákmányállatok génállományára. "Nincs, aki a farkasoknál jobban lenne képes kiszúrni, pontosabban kiszagolni egy-egy szarvas- vagy őzcsapat beteg tagjait" – magyarázza.
Megnyugtatásul a szakértő azt is elárulta: a farkasok egészen biztosan nem mennek be a településeinkre.
