Eger karácsonyfája ismét kerestetik
Az Eger-patak vendége a nálunk ritka mandarinréce. Már tavaly is erre járt, valószínűleg ugyan az a példány szerepel a fotón, mint a tvalyi videón. Mindkettőt megnézhetik most!
fotó: Víg Lajos
A tavalyi vízparti felvétel:
Valaha igen elterjedt volt Kelet-Ázsiában, de mára veszélyeztetett fajjá vált. Víz közeli lombos erdők lakója. A Kelet-Oroszországban és a Kínában élő populáció jóval ezer pár alatt van, habár Japánban megközelítőleg 5000 pár él; ez a szám az erdőirtás miatt csökken. Az utóbbi időkben a mesterséges telepítések révén Európában is elterjedt, itt körülbelül 7000 vadon élő párt tartanak nyilván. Világszerte elterjedt parkokban és dísztavak mentén, és sok helyen visszavadulva is megtalálható.
A nagy-britanniai állomány ma már külön populációnak tekinthető, mivel hosszabb idő óta önállóan szaporodik. Nyugat-Európa többi részén, és Közép-Európában a szökevények eddig még nem voltak képesek a tartós túlélésre a vadonban. Heinroth német madarász Berlin környékén 1900 körül mandarinrécéket telepített ki. A kis populációt még 1920-ban is megemlítették. A második kísérletben Brandenburg környékén helyeztek ki mandarinrécéket 1975-ben, és egészen 1990-ig ez a népesség is képes volt fennmaradni. A tartós fennmaradás legfőbb akadálya a nyest és a többi menyétféle volt. A Berlini Állatkertből szökött egyedekből alakult populáció csaknem 500 tojót foglal magában. A récék egy másik forrása 1990 a Cottbusi Állatpark volt, aminek környékén 1998-ra 80-120 költőpár nevelt fiókát. Svájcban először 1958-ban szaporodott vadon, és 1980 óta állandó költőmadár, sőt, az 1990-es évek óta gyarapszik és terjeszkedik. Ausztriában például a bécsi parkokban vagy a vorarlbergi Rajna-deltában. Belgiumban az első költést 1987-ben figyelték meg. 2002-re az akkori nyolcvanról kilencvenötre nőtt számuk csak Flandriában. Hollandiában 1964 óta költ; a párok száma 2000-re 200 és 260 közé nőtt.
Az IUCN az összes mandarinréce létszámát 65 ezerre teszi, ami nem veszélyeztetett.
Legjobban az erdővel körülölelt vizeket kedveli. Az oligotróf tavakat keresi leginkább, de fellelhető lombos erdőkön áthaladó folyók középső és alsó szakaszain is. Faodúkban költ, amelyek akár kilenc méter magasan is lehetnek. Nagyon félénk, többnyire a parti növényzetben rejtőzik. Ügyesen repül az ágak között, és hegyes karmai segítségével fára is mászik.
Napközben a bokrok között pihen, sötétedés után kezdi el keresgélni magvakból, csigákból, rovarokból és kisebb halakból álló táplálékát. A nagyobb magokat is egyben nyeli le. Egyik kedvenc étele a makk. Az ázsiai példányok télen Kína keleti térségeibe és Japán déli részébe vándorolnak. Hidegtűrő, és helyhű, ezért szabadon tartható Közép-Európában.
fotó: Soltész Tamás László (2014)