Lejárt a védett és Natura 2000 erdőkre vonatkozó átmeneti fakitermelési moratórium. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság közleménye szerint mostantól erdőrészletenként vizsgálják felül a tervezett fakitermeléseket, és az erdőgazdaságokkal közösen keresik „az elérhető legjobb kompromisszumot”. Csakhogy közben a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a Börzsönyben állítólag egyértelműbb utat választott: nem járult hozzá újabb bontó- vagy végvágásokhoz a nemzeti parki rangban védett erdőkben. Adódik a kérdés: ha ott lehet nemet mondani, a Bükkben miért nem?

Október elején a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság tájékoztatást tett közzé a fakitermelési moratórium lejártáról. Már a közlemény címe és felütése is megnyugtatónak szánt üzenetet hordoz: „A moratórium lejár, a védelem nem.”

A részleteket olvasva azonban ennél jóval árnyaltabb a kép.

A BNPI maga írja, hogy október 3-tól a védett és Natura 2000 területeken a tarvágások és más, erdőfelújítással járó fakitermelések külön felülvizsgálat után indulhatnak el. Vagyis nem arról van szó, hogy ezek a fakitermelések általánosan tilossá válnának. Arról van szó, hogy egyenként eldöntik, melyik indulhat el és melyik nem.

A közlemény egyik legfontosabb mondata talán éppen ezért az, hogy az erdőgazdaságok és a nemzeti park igazgatóságok „együtt keresik az elérhető legjobb kompromisszumot”.

De vajon egy nemzeti parkban valóban a kompromisszumkeresésnek kell lennie az elsődleges célnak?

A BNPI saját számai mutatják, mekkora a tét

Különösen azért jogos a kérdés, mert maga az igazgatóság fest meglehetősen súlyos képet az eddigi magyar erdőgazdálkodásról.

A BNPI szerint az állami erdőket az előző kormány évtizedeken keresztül ipari szemlélettel kezelte, miközben a magyarországi erdők mintegy 42 százaléka valamilyen védelem alatt áll. Ennek ellenére az erdők közel 90 százalékát vágásos üzemmódban kezelik, az örökerdő-gazdálkodás aránya pedig mindössze 1,7–2 százalék.

Még megdöbbentőbb adat, hogy a jelenlegi felülvizsgálat mintegy 12 ezer erdőrészletet érint, amelyekben a korábbi szabályozás több mint 7 millió köbméter fa kitermelésére adott lehetőséget.

Ha valóban ilyen súlyos az örökölt rendszer, akkor nehezen érthető, miért nem az az alapelv, hogy a legértékesebb, nemzeti parki rangban védett természetes és természetközeli erdőkben nincs több bontó- és végvágás.

A Börzsönyben úgy tűnik, lehet ennél határozottabban is

A BNPI hozzáállását különösen érdekes megvilágításba helyezi a Börzsönyből érkező hír.

Az erdővédők tájékoztatása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság az október 2-i egyeztetési fordulóban nem járult hozzá újabb bontó- vagy végvágásokhoz a Börzsöny nemzeti parki rangban védett erdőiben.

Ha ez így van, akkor két, egymástól látványosan eltérő hozzáállás rajzolódik ki.

Az egyik oldalon azt halljuk, hogy kompromisszumokat kell keresni, figyelembe kell venni a tűzifaellátást, az örökölt gazdálkodási rendszert és azt, hogy mindent nem lehet „egyik percről a másikra” megváltoztatni.

A másikon pedig megszületik egy egyszerű mondat: újabb bontó- és végvágásokhoz nem járulnak hozzá.

Ez pedig óhatatlanul felveti a kérdést: miért lehet szigorúbban védeni a Börzsönyt, mint a Bükköt?

Mi a nemzeti park elsődleges feladata?

Természetesen valós probléma a lakosság tűzifaellátása. Az is igaz, hogy egy évtizedek alatt kialakult erdőgazdálkodási rendszert nem lehet néhány hónap alatt teljes egészében átalakítani.

Csakhogy a tűzifaellátás biztosítása és az erdőgazdaságok gazdasági működtetése nem elsősorban a természetvédelmi igazgatóságok feladata.

A nemzeti parkoktól joggal várható el, hogy amikor egy védett természeti terület és a fakitermelési érdek között kell választaniuk, akkor mindenekelőtt a természetvédelem oldalán álljanak.

Különösen akkor, amikor maga a BNPI mondja ki, hogy a korábbi rendszer hibás volt, a vágásos erdőgazdálkodás aránya rendkívül magas, és a jövőben a folyamatos erdőborítás felé kell elmozdulni.

Ha ez a cél, akkor éppen a nemzeti parki rangban védett erdők lehetnének azok a területek, ahol ezt nem valamikor a távoli jövőben, hanem most kezdik el.

A nagy kérdés: mi történik konkrétan a Bükkben?

A BNPI közleménye országos számokról, stratégiáról, felülvizsgálatokról és jövőbeni tervekről részletesen beszél. Az viszont az itt élők számára sokkal érdekesebb lenne, hogy mi történik konkrétan a Bükki Nemzeti Park erdeiben.

• Mennyi, az Igazgatóság területére eső erdőrészletben terveztek bontó-, vég- vagy más, erdőfelújítással járó fakitermelést?
• Ezek közül hányat töröltek?
• Hánynál csökkentették a tervezett fakitermelést?
• És hány olyan védett erdőrészlet maradt, ahol a moratórium lejárta után mégis megindulhat a fakitermelés?

Kérdéseinket elküldtük a BNPI részére, a válaszokat - amint megérkeznek - közreadjuk.

indexkép: WWF, dr. Gálhidy László