Sior: levelek haza - 13.

Eger egyik legismertebb korábbi lakója, Fekete Valér - Sior - és családja már régóta Skóciában élnek, mintegy 2500 kilométerre városunktól. Kitelepülésük, az ottani életük kezdeteitől a mai napig összegyűlt történeteit most megosztja olvasóinkkal egy igencsak hosszú net-novella folyamban.
Nehéz a munka, nehéz minden nap felkelni, de zötyögve elindult az életünk. Általában egy héten, öt, hat napot dolgoztam, hétvégén pedig, az új kocsival elkezdtük felfedezni Skócia mesés tájait. Az volt a szisztéma, hogy ha hét közben felfedeztem valami szépet, oda visszamentünk a gyerekekkel és meglátogattuk. Így néztük meg a 2 várral is bíró Dunbart, ahol fókák fürödtek a kikötőben, egy udvarházat ahol Wallace élt a felkelése alatt, Crail kikötőjét a középkorból, Stirling hegyi várát, malmokat, erdőket, nemzeti parkokat, kiállításokat. Heteket töltöttünk a Nemzeti Múzeumban, ahol olyan kollekciók vártak az élővilágról, csillagászatról, tudományról, divatról, hogy az állam esett le. Rendszeres látogatói lettünk a Gorgie farmnak, egy vidéki farmnak ami a város közepén volt elhelyezve, hogy a városi gyerekek is láthassák, hogy élnek a parasztok és a háziállatok, volt egy hatalmas mangalica kan is. A csirkéket , libákat etettük, hihetetlen jó volt az időt itt tölteni.
Beadtuk a papírokat a tanácshoz, hogy támogatást kérjünk, mert kiderült, egyszerűen nem fogunk kijönni egy fizetésből, olyan drága a főváros. Vártuk az eredményt, de itt is nagyon lassan őrölnek az államapparátus malmai...
A kedves magyar hölgy a suliból, végre meghívott, s ráért a családja is. Nagyon kellemes meglepetés ért minket, mert egy 400 éves malomban éltek, ahol a férje, egy egykori rejtek szobában , chilli paprikát termelt mesterséges fénnyel, ott röhögtünk, a szomszédok biztos azt hitték spanglit nevel, mert a sejtelmes fény, mindig látszott egy kis lőrésen át. A férfi informatikus volt, azonnal szimpatikus lett, mert egy Tisztán a cél felé pólóban találkoztunk először, egy szilveszteri buliban, ami egy egri hardcore banda, annak a srácnak a bulija, akit cseszegetett az önkormányzat a pizzája miatt a strandnál, biztos emlékszik mindenki...na...ennek mennyi a lehetősége? Amúgy bakelit lemezeket gyűjt és főz szabadidejében! Elmesélte hogy Dobrev Klárával voltak egy bandában, mert Klára is punkokkal nyomult kamasz korában és egy este, Apró Antal, a rettegett komcsi vezér villájában, kilopták a téliszalámit a hűtőből, az Örs vezér téri rockerekkel és punkokkal. Azonnal szívembe zártam. Lányuk egyetemre készült, Krakkóban nemzetközi suliba járt, de azt mondta, hogy az itteni szakadt középsuli sokkal jobban tetszett neki, mert a tanárok szinte ráugrottak, mikor kiderült, valaki tanulni akar! Amúgy ma, 7 év után, a hölgy már Yorkban van, mesterszakos pszichológus! Szóval aki akar, lehet tanulni, nem a suli számít, hanem a hozzáállás. A hölgy aki meghívott, Móni, amúgy szabászatot tanított a városban és varrt, otthon designer volt Budapesten és még nem tudtuk ekkor, de nagyon jó barátságba keveredtünk később, ami ma is tart! Végre nem voltunk egyedül!
A magyar család, szintén előbukkant a semmiből, mert a gyerekek haverkodtak az oviban, Bendegúz és Ilka mint 2 testvér éltek utána évekig. A férfi, jazz zenész volt, mint kiderült, valami hihetetlen jól kente nagybőgőn és basszus gitáron, meg minden pengetősön, a hölgy éppen akkor kezdett bele, organikus anyagokból varrt babaruha businessbe. Mind a ketten meghatározó részei lettek az életünknek szintén, hurrá, hurrá, nem voltunk már egyedül.
A szőke hölgy a templomból, a kis Down szindrómás kölökkel, szintén egyre gyakrabban került elő. Az első skót volt, aki leállt velünk beszélgetni, ezt sosem fogom elfeledni Neki, mai napig is meghatározó része az életünknek. Egy nap mondta, indul valami babasimogató, egy skót hölgy házának kertjébe, mindenképpen menjünk mi is...Ok...bólintottunk. Rita aztán mesélte, egy csodálatos mese kertbe csöppent, ahol egy raszta hajú angyal foglalkozott 5 Down szindrómás kölökkel, kis manók! Rita elkezdett hozzá járni, hetente egyszer. Egyik nap, megkért, én vigyem el Andort oda, mert valami dolga volt. Ekkor ismerkedtem meg Leannal, aki mai napig hihetetlen stabil alap oszlopa az életünknek. Kézen fogott minket és bevezetett az itteni életbe, baráti társaságába, igaz ez évekig tartott de itt indult el valami.
Rita elkezdett jelentkezni iskolai munkákra, de a kezdeti lelkesedés lassan alábbhagyott, mert egyszerűen , mint kis népeknél jellemző, az ismeretség volt a fontos, és bármely papírokat lobogtatott, egyszerűen nem vették fel a suliba, azzal takarózva, hogy nincs itteni tapasztalata. Egy 22-es csapdája helyzetbe kerültünk, mert nem vesznek fel tapasztalat nélkül, de ha senki nem alkalmaz, nem lesz tapasztalatod...meg lehetett zakkanni. Olyan tanárok ültek tanáriban, akik nem ismerték Dante nevét (egy olasz barátunk mesélte, aki ott volt segéd tanerő...), mikor a barátunk rámutatott, hogy ez az európai kultúra része, legyintettek, hogy csak olasz...Mit lehet erre mondani?
Én továbbra is jártam, mostam a tetőket és jártam az országot. a magyar kollégám egyre többet ivott, egyre neccesebb helyzetekbe kerültünk emiatt, néha alig tudtam kimagyarázni a dolgokat. Sokszor már reggel mentek a tüskék, rájöttem, ha valami nem akarok lenni, az alkoholista, mert ebben már semmi mókás nem volt.
Egyik szombat reggel, arra érkeztem a céghez, valami kertet kellett volna felmosni nagynyomású vízzel, hogy kollégám, hót picsa részegen tombol a cégnél. Mint kiderült, reggelig ivott a bárokban és onnan jött meg az ipartelepre. Pár kollégával döbbenten néztük, ahogy dobálja ki a cuccokat a teherkocsiból, és átkozódik! Mondtam a főnökömnek, hogy akkor most itt nekem elég volt, én ezzel a taggal nem akarok együtt dolgozni, mert félek. Vagy leesik valaki, vagy megöl, vagy mit tudom én...Kérdezték, meg tudom e egyedül csinálni a munkát, mondtam, szerintem igen. És innentől kezdve jött el az önállóságom kora, mert akarva akaratlanul, de hiretelen már magamba kellett elvégezni a szakmunkát. A magyar ács, lassan kikopott a cégtől, volt még pár ilyen köre,alapvetően sajnáltam, mert láthatóan beteg volt és nem rossz ember, csak a függőség nagyon genya barát...mindent szétver!
A gyerekek szépen cseperedtek. Továbbra sem beszéltek a suliban, Néma levente klubot alapítottak. Kérdeztem Lidát, a legidősebbet, vannak e barátai? Mondta, hogy a fehér fonott hajú lányka. Reggel mikor vittem, néztem az osztályt, melyik lehet a fehér hajú? nem láttam, kérdem megint...ki az? Mondja, ott, akinek fehér fonat van a hajában, nézem, megint nem látom!
Valami egy perc múlva esik le...
-Kislányom, aki a fekete bőrű kislány, aki olyan mint az alabástrom? Ő a barátod?
-Akinek a fehér fonata van!
És ekkor jöttem rá élőben, hogy a rasszizmus tanult faszság, mert a gyerekek egyszerűen nem látják a színeket, csak megtanítjuk nekik a nemzetiségi meg faji butaságokat. Így derült ki, hogy a lányom, indiai, fekete és pakisztáni gyerekekkel bandázik.
Lidus, otthon óvodába járt, láthatóan teljesen el volt veszve a rendszerben. Mondtam Neki, semmilyen elvárásom nincs vele kapcsolatban, próbáljunk túlélni, ez minden, s igyekezzen jól érezni magát. Szegénykém sokat szorongott, de innen, 8 év után, megint csak meg tudom erősíteni, a kemény megpróbáltatások, bizony nemesíthetik az embert, mert olyan energiákat szakítanak fel, amit egy langyos pisi medencében, nem tud egyszerűen kifejleszteni senki.
Van egy graffitis barátom, aki rendszeresen azt írja a graffitik alá, amiket 3000 euróért ken, szerte a világban:
HA NINCS NYOMÁS, NINCS GYÉMÁNT!
Én ehhez tartom magam.
Lida járt a suliba, tanulta a betűket és bár otthon azt mondta, nem kommunikál, egy tanárnéni megsúgta, vele már néha szót vált. A hölgy maga mellé vette segítőnek, együtt sétáltak az udvaron, Lida "segített" neki. Soha nem fogom ezt elfelejteni Neki.
Ilka az oviban rajoskodott, tanulta a dalokat, szokott lazaságával vette az akadályokat.
Andor virult és vigyorgott, lassan készült az oviba, de arra még egy évet várnia kellett.
Mi meg Ritával, beálltunk az igába, húztuk mint az ökrök. keményen!
Jövő héten innen folytatom.
Jó éjszakát Jamie!
Sior korábbi munkái itt érhetők el az Egri Ügyeken, de ha az újabbakra is kíváncsiak vagytok, akkor az instagramon vagy a facebook felületén is felkereshetitek.
Ne maradjon le a legfrissebb hírekről, kövessen bennünket az EGRI ÜGYEK Google Hírek oldalán!