Üres éttermi teraszok, visszaszoruló magánszállások, kevesebbet költő vendégek és brutális hőség – komoly problémákkal küzd az egri turizmus. Weil Zoltán friss turisztikai pillanatképe szerint ideje lenne újragondolni, mire építi Eger az idegenforgalmát.

„Dübörögve agonizál az egri turizmus” – ezzel az erős mondattal indítja helyzetértékelését Weil Zoltán, aki több, neve elhallgatását kérő helyi szereplővel beszélt.

Az egyik alapvető problémának azt tartják, hogy miközben Eger az ország egyik legismertebb turisztikai célpontja, nincs olyan egységes szakmai szervezet, amely összefogná a helyi ágazatot. A turisztikai szereplők ráadásul nem férnek hozzá megfelelő részletességgel azokhoz az állami adatokhoz sem, amelyek alapján pontos képet kaphatnának a vendégforgalomról és a turisták költéseiről.

„Mindenki vakon repül.”

Főszezonban is üres asztalok

A leglátványosabb problémákról a vendéglátósok számoltak be. Az egyik komoly egri étterem tulajdonosa szerint hasonló pangást a kilencvenes évek nagy válsága idején tapasztalt: előfordul, hogy a főszezon közepén, ebédidőben mindössze egyetlen asztalnál ülnek vendégek.

Pedig az egri árak önmagukban nem kirívóak: a Dobó tér környékén 2500–3000 forintért komplett ebédmenüt is lehet kapni.

A megszólalók szerint sokkal inkább az a probléma, hogy a vendégeknek nincs elég elkölthető pénzük.

„Egyszerűen üres a zsebük.”

Egy négytagú család éttermi étkezése könnyen 30 ezer forintba kerülhet, amihez jön a szállás, a strand, a vár és más programok ára. Sokan ezért az étkezésen spórolnak, saját élelmiszert visznek, és kevesebbszer ülnek be étterembe.

Az erős forint közben a külföldi nyaralásokat is vonzóbbá teszi a magyarok számára.

A hőség sem segít Egernek

Az idei extrém meleg újabb kihívást jelent. A felforrósodó belvárosban csökken a városnézési kedv, az éttermi teraszok pedig a legmelegebb órákban alig használhatók.

A helyzetértékelés egyik legkeményebb megállapítása:

„Ha tetszik, ha nem, egy izzó barokk kőváros nem vonzó célpont a nyaralásra.”

Pedig a város alatti hűvös pincerendszer és a közeli Bükk adottságai lehetőséget kínálnának arra, hogy Eger alkalmazkodjon a forróbb nyarakhoz.

Közben a magánszálláshelyek száma is csökkent: egy részük eltűnt a piacról, mások hosszú távú lakáskiadásra álltak át.

A turizmus helyzete pedig nem csupán a szállodások és vendéglátósok problémája: becslések szerint közvetlenül vagy közvetetten akár az egri lakosság 30–40 százalékát is érintheti az ágazat teljesítménye.

A megszólalók végül ugyanarra jutottak: Egernek nem feltétlenül újabb kampányokra van először szüksége, hanem közös gondolkodásra és egy olyan helyi turisztikai stratégiára, amely már a megváltozott gazdasági és klimatikus körülményekkel is számol.

„Beszélgetőtársaim mindegyike oda jutott a végére, hogy le kéne ülni, és beszélgetni.”