A Lenkey-ház brutális túlárazás a rendőrségnek is feltűnt, elrendelték a nyomozást
Ez az írás egy vélemény és nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. A Vélemények rovatban a szerkesztőség véleményétől eltérő írásokat is közreadunk, azonban azok tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Természetesen szívesen várjuk a válaszreakciókat, amelyeket közre is adunk.
Vannak más utcában is ilyen jelenségek? Mármint, néha látok egy-egy bejegyzést az egri csoportban, de mintha sűrűsödnének ezek. Kezdem ott, hogy városunk az év egészében csodálatos látványt nyújt mind a nappali fényben, mind az éjszakai váltakozó hideg-meleg utcalámpák pazar fényjátékában, de ebben a fényjátékban azonban akadnak igen sötét, szinte már titokzatosan az éj leple alá rejtett utcák.
Így élünk a Móricz Zsigmond utcában, ahol a tavalyi év nyarán természetes csillagfényre váltott a közvilágítás. Bár a kertünkben ülve, a fényszennyezés hiánya igazán festői szépségű égboltot biztosított, így a kellemes nyári esték mondhatni különleges voltak. Bár nem kértük, de köszönjük szépen, hogy ízelítőt kaphattunk abból, milyen, amikor a közszolgáltató rajtunk spórol. Bár min csodálkozunk, azok a fránya brüsszeliták…
Csak hát ott van az a kellemetlen folt ebben a festői képben, melyet a közlekedők élhettek át minden este, hiszen szó szerint csak a holdfény nyújtott valami biztonságot annak, aki véletlenül akár csak kutyájával útnak eredt sétálni. Az élet persze nem állt meg, a szomszédsággal karöltve mind lámpát ragadtunk és éltük tovább a mindennapokat. Olykor úgy éreztem magam mintha a Hófehérke és hét törpe díszletébe kerültem volna, és egy a bányába igyekvő törp lennék a lámpásommal. Szerencsére ezt az aprócska problémát, miszerint egy egész utca sötétbe burkolózott, röpke három hét alatt orvosolták is.
Újra fényárban úsztunk, egészen a fagyos, bár inkább már csak tocsogós tél beköszöntéig, amikor ismételten elnyelt minket a sötétség. A zseblámpa olyan természetes csatolmányom lett, mint a jobb nadrágzsebemben a telefon. Bár inkább ma egy zseblámpa, mint holnap egy Elios. Majd két hét elteltével olyan pazar fényáradatra értünk haza, mint talán még sohasem. Az utca elejétől a végéig minden lámpa, vakító sárga fénnyel szinte szikrázva ragyogott. Hirtelen el kezdtük keresni E.T.-t, hiszen alig töltöttünk vele időt, máris jöttek érte, ám ekkor jött a döbbenet miszerint ez bizony csak a közvilágítás.
Azóta minden oké, vagy…várjunk csak
indexkép: Getty Images
