Támadják az új megbízott főigazgatót, mert elkezdett dolgozni?

Van egy ember az egészségügyben, aki elkezdte azt csinálni, amit ígért, és amit kell. Munkája rendrakásnak tűnik, de én inkább egy rendszerváltás kezdetének nevezném. Megmozdította az évtizedeken át fennálló merev struktúrát, elkezdte lebontani az érdekközösségen alapuló vezetői klikkeket. Nem ad több lehetőséget azoknak, akik felelőssé tehetők – hogy finoman fogalmazzak – az ésszerűtlen gazdálkodásért, akiknek érdemi szerepük volt a mentőszolgálat anyagi és morális válságba juttatásában.

Máté Gábor nem azért jött az OMSZ-hoz, hogy belesimuljon a fennálló „rendbe” és anyagilag jól járjon, hanem azért, hogy – ükapja örökségét folytatva – régi fényébe állítsa vissza a szolgálatot. Fejébe vette, hogy megszünteti a kiskirályságokat egy olyan feudális rendszerben, mint az egészségügy, ahol a pozíciójukba kapaszkodók szinte mozdíthatatlanok, ahogy a dolgozók szavai többnyire süket fülekre találnak. Most megindult a vérkeringés a szervezetben, ami esélyt ad a regenerálódására és az egészséges működésre. Kezd fellélegezni az állomány, nincs félelem, egy demokratikusabb légkör uralkodik, ahol – szükség esetén – a legfelső vezető közvetlenül is elérhető minden dolgozó számára. Ritka az a hely ma Magyarországon, ahol a közalkalmazottak azt érzik, hogy a főnökük közülük való és értük van. Egy nyitott, dolgozóbarát vezetői stílus kezd itt kialakulni, ami szokatlan a magyar egészségügyben. Persze továbbra is elsődleges kérdés a bérrendezés, de ugyanannyira fontos az is, hogy egy korszerű és szerethető munkahelyre lehessen bejárni. A mentés – lélektanilag – a 10 legmegterhelőbb munkakörök egyike, így nagyon nem mindegy nekünk, állampolgároknak sem, hogy milyen állapotban van az életünk mentéséért felelős ember.

A személyi ügyek mellett jelentős kármentés is zajlik most az OMSZ-nál. Próbálják például a korábbi vezetés által beszerzett 1000 db tabletet működőképessé tenni, hogy ne kelljen 400 millió forintot a kukába dobni. Az elődök már 2014 decemberében készre jelentették a projektet az uniónak, miközben ezek nyomait sem találjuk a mentésirányításban. Ugyanakkor elindult egy intenzív hadjárat az új főigazgató ellen, akit a szervezet szétverésével, saját klientúraépítéssel és a szakmaiság hiányával vádolnak. Egyik „főbűne”, hogy nem orvos, miközben a napnál is világosabb, hogy nem a gyógyítás, hanem a válságmenedzselés és egy elhanyagolt szervezet gatyába rázása a dolga. Nem akarom elkiabálni a dolgot, de én egyelőre egy következetes és bátor embert látok, aki képes lehet jó irányba mozdítani a folyamatokat. Figyelemre méltó törekvés ez, hiszen a mentőszolgálat az ország legnagyobb egészségügyi egysége, 7500 dolgozóval és 35 milliárdos költségvetéssel.

A változás nyilván fájdalmas azok számára, akiknek az érdekei sérülnek, mégis szerencsés lenne megadni az esélyt az új főigazgatónak, hogy végigvigye azt, amibe nagy lendülettel és hittel belevágott. Eredményességét ott tudjuk majd lemérni, hogy a mentés profizmusa mellett javul-e a szervezet munkaerő-megtartó képessége, illetve hogy mennyire lesz képes a közpénzcsapokat elzárni a magáncsatornák elől. Nyilvánvaló azonban, hogy ezek is csak részsikerek lehetnek, mert az igazi megoldáshoz egy nagy egészségpolitikai paradigmaváltásra lenne szükség.

eredeti írás: reflektor.hu, bélyegkép: 24.hu