A március 15-i párhuzamos politikai nagygyűlések tétje jóval túlmutat azon, hogy pontosan mi hangzik el a színpadokon. Mind a Fidesz és Orbán Viktor, mind a TISZA és Magyar Péter nagyszabású rendezvénnyel számolnak március 15-én. A 24.hu által megkérdezett szakértők szerint legalább ilyen fontos lesz, milyen képek és hangulatok kerülnek majd a nyilvánosság elé a választási kampány utolsó heteinek küszöbén.

Mikecz Dániel politológus szerint a miniszterelnök beszédében nem várható érdemi fordulat: Orbán Viktor várhatóan továbbra is egyszerű, éles választási keretbe helyezi a politikai helyzetet, amelyet az „Orbán vagy Ukrajna” dilemmára egyszerűsít le. A politológus úgy látja, a Fidesz kampánystratégiája egyetlen, könnyen érthető törésvonalra épül, amely mentén próbálja megszólítani a választókat.

Ezzel szemben a Tisza párt üzenete várhatóan az árokbetemetésről, valamint az ország és a nemzet egységének hangsúlyozásáról szól majd. Mikecz szerint a párt számára fontos feladat, hogy saját politikai közösségét is megerősítse, és ne csupán Orbán-ellenes gyűjtőpártként jelenjen meg a nyilvánosság előtt.

A szakértő úgy fogalmazott: a Tisza számára kulcskérdés, hogy kialakuljon egy sajátos „tiszás identitás”, vagyis a párt önálló politikai közösségként is meg tudja határozni magát.

A mai nap mindkét politikai oldal számára a mozgósításról szól, de eltérő okokból. Mikecz Dániel szerint a Fidesz számára a legfontosabb cél az önbizalom megerősítése és annak demonstrálása, hogy továbbra is képes jelentős tömegeket utcára vinni. A Tisza párt számára ugyanakkor az a tét, hogy megszilárdítsa politikai identitását és a mögötte álló támogatói közösséget.

Schultz Nóra politikai elemző szerint a legnagyobb kérdés az lesz, hogy a két tábor mennyire tudja látványosan és hitelesen megmutatni saját erejét. A Fidesznek szerinte azért fontos a mai nap, hogy bizonyítsa: továbbra is legalább akkora tömeget tud mozgósítani, mint korábban.

A Tisza párt esetében viszont az elvárások még magasabbak, hiszen a párt maga ígért történelmi léptékű részvételt a rendezvényén. Schultz szerint emiatt a nap utóéletében legalább akkora jelentősége lehet a rendezvényekről készült képeknek és a hangulatnak, mint a beszédek konkrét mondatainak.

A politikai elemző úgy látja, a mostani tömegrendezvények elsősorban a kampány utolsó szakaszának mozgósításáról szólnak. A cél nem csupán az, hogy hány ember jelenik meg a rendezvényeken, hanem az is, hogy a résztvevők mennyire lelkesedve és elkötelezetten térnek haza.

A végső kérdés tehát nem csak az, hogy melyik tábor tud több embert felmutatni, hanem az is, melyik képes erősebb motivációt adni saját híveinek a kampány hajrájára.