Egy aradi vértanú búcsúja feleségétől és Magyarországtól

1849. október hatodikán végezték ki a magyar szabadságharc császári fogságba került 13 honvédtisztjét – egy ezredest és tizenkét táboronokot – Aradon. Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost.

Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos a magyar szabdságért haltak meg az orosz segítséggel győzelmet arató osztrák császári erők megtorlása során.

Damjanich imája

Damjanich János szerb nemzetiségű, vagyontalan családból származott, apja katonatiszt volt a császári-királyi seregben, a szabadságharc előestéjén összeveszett Haynauval, aki később hóhéra lett. Szópárbajuk így hangzott: „Tábornok úr! én magyar ember vagyok, s nem tűrhetem, hogy jelenlétemben gyalázza a nemzetemet és annak legjobb fiait!” Haynau gúnyosan kérdezett vissza kérdése: „Nos, hát ön mióta lett magyar?”

Azóta, tábornok úr, amióta föl tudom fogni, hogy aki Magyarországon született, az magyar állampolgár, s köteles Magyarországot hazájának tekinteni, s annak, bármily állásban legyen is, törvényes jogait védelmezni.

Damjanich kiváló parancsnok volt, katonái rajongva szerették, zászlóalja – a „fehértollasok” – a szabadságharc egyik leghősiesebb egysége lett. A Bánságban harcolt, majd részt vett a tavaszi hadjáratban, majd egy ideig hadügyminiszter is volt.

Damjanich János (Kép forrása: cultura.hu)

Az aradi cellában így búcsúzott feleségétől, Emíliától és az országtól:

„Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra

Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!

Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.

Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.

Damjanich

Emíliának vigasztalásul”

Felesége, Csernovics Emília 1909-ben hunyt el. Damjanich halála után nem ment férjhez.

(Via ugytudjuk.hu)

Augusztus 20. - A nemzeti ünnep, ami nem egy levert szabadságharcról szól