Megérkezett az idei első hó
"Nem oltattam be magam. És figyelembe véve minden körülményt, nem is fogom" – jelentette ki Szijjártó Péter. Na nem most, hanem egy évtizeddel korábban, 2009-ben, a H1N1-járvány idején. Akkor az éppen kormányon lévő MSZP részéről kritizálták Orbán pártját, amiért elbizonytalanítja az embereket a vakcina ügyében. Nagyot fordult tehát a világ, hiszen mostanában a Fidesz hangoztatja úton-útfélen, hogy csak a vakcina a megoldás, és hogy a politikai ellenfeleik az oltásellenesek.
Lehet minderre cinikusan azt mondani, hogy lám, felcserélődtek a szerepek. Csakhogy az a helyzet, hogy a párhuzamok ellenére a két szituáció lényeges dolgokban tér el.
Fontos különbség, hogy a mostani helyzetben nem egy oltás, hanem többféle vakcina közül lehet választani. Az pedig kezdettől fogva teljesen nyilvánvaló volt – legalábbis azok számára, akiknek az értesülései nem a kormánymédiából származnak –, hogy a témában megnyilvánuló ellenzéki politikusok nem általában az oltások, hanem csak a kínai és orosz vakcinák ellen szólaltak fel. Így azzal nem vádolhatók, hogy bárkit is lebeszéltek volna az oltásról, hiszen aki keleti oltóanyagot nem kér, még az is több lehetőség közül válogathat.
A választási lehetőség pedig azért is fontos tényező, mert az orosz és kínai vakcinák ellen olyan kifogások merültek fel, amelyek a nyugatiakkal szemben nem: a keleti oltóanyagok bevezetésével ugyanis köztudottan nem várták meg a klinikai tesztek harmadik fázisának eredményeit, és azokat még nem is hozták nyilvánosságra, amikor a magyar vezetés már ezen oltóanyagok beszerzéséről beszélt (az oroszok végül időközben publikálták a harmadik fázis eredményeit, a kínaiak azóta sem). Ezeket pedig nem az ellenzék találta ki.
Ezen kifogások ismeretében elég furcsa volt, hogy, amikor a magyar kormány az uniós vakcinabeszerzés lassúsága miatt – amellyel kapcsolatban a kritikák nem alaptalanok, és nem is egyedül Orbánék szólaltak fel emiatt – az oltás felgyorsítása érdekében más lehetőségeket keresett, mindenfajta kételkedés, óvatosság nélkül nyilatkoztak a keleti vakcinákról.
Orbán például januárban a közrádióban azt nyilatkozta, hogy az Operatív Törzs szerint nem kockázatos a Sinopharm, és „itt van több mint milliónyi kínai vakcina, amit holnap reggel, kicsit túlzok, néhány napon belül az emberek rendelkezésére tudnánk bocsájtani, csak nincs meg hozzá a hatósági papír”. Az engedélyezésről magáról pedig azt mondta, hogy az egy "protokoll, amin végig kell menni és az időt igényel". Szijjártó még ugyanazon a napon a kínai és orosz vakcinagyártókkal folyó intenzív megbeszélésekről beszámolva kijelentette: amint a magyar hatóság megadja az erre vonatkozó engedélyt, keleti irányból is megkezdődik a vakcinák szállítása. Aztán a Szputnyik V úgy kapott zöld utat, hogy a külsős szakértők azt nem javasolták, a Sinopharm esetében pedig egy kormányrendelettel feleslegessé tették a hatósági vizsgálatot.
Mindezeket figyelembe véve elmondható, hogy adtak okot az embernek a keleti vakcinákkal szembeni kételkedésre, és a furcsa az lett volna, ha az ellenzék részéről semmilyen kritika nem hangzik el. A keleti oltóanyagokkal szemben eleve volt egy erős bizalmatlanság itthon, éppen ezért a kormánynak kínosan ügyelnie kellett volna arra, hogy a hazai engedélyeztetésük olyan módon történjen meg, hogy az semmilyen kétséget ne hagyjon a magyarokban – de ennek éppen az ellenkezője történt. Azóta pedig, ha próbálták is meggyőzni az ellenzéki szavazókat arról, hogy a keleti vakcinákat is fogadják el, azt teljesen nyilvánvaló hazugságokkal és csúsztatásokkal tették.
Most éppen egy táblázattal álltak elő, amelyben az egyes oltások utáni fertőzési és halálozási számokat írják le, hogy ezzel bizonygassák: a keleti vakcinák hatásosabbak. Csakhogy az ábráról fontos információk maradtak le, amelyek nélkül nemhogy valós képet nem ad, de teljesen félrevezető. Kétkedők meggyőzésére nem igazán alkalmas ez a módszer.
De a fő „fegyver” az ellenzék oltásellenességének hangoztatása minden lehetséges csatornán. S ez az, amiben talán a leginkább különbözik ez a mostani helyzet a 2009-estől. Az akkori szocialista kormánynak is van mit a szemére vetni a járványkezeléssel kapcsolatban, de az ő kommunikációjuk nem abból állt, hogy „oltásellenes az ellenzék”. A Fidesz ellenben már jó ideje minden, koronavírus-ügyben őket ért kritikára ezzel a teljesen nyilvánvaló hazugsággal vág vissza, amit még a saját szavazóik egy része sem hisz el.
Persze már megszoktuk rég ezt a fajta vagdalkozást Orbánéktól. Tudjuk, hogy aki bármiben is ellent mer mondani nekik, az hazaáruló, komcsi, libernyák, Soros-bérenc, migránssimogató, satöbbi (attól függ, melyik szitokszó a sláger éppen a jobboldalon). De ez az „oltásellenes ellenzék” szöveg totálisan érthetetlen, hiszen elvileg nem a saját táboruknak szól. Orbán péntek reggel a szokásos közrádiós igehirdetésében is arra kérte a baloldali választókat, hogy ne hallgassanak „a baloldal oltásellenes kampányára”. Tényleg azt remélik, hogy ha elég sokszor ismételnek el valamit, akkor az embereknek az a része is elhiszi, akik egy cseppet sem bíznak a Fideszben? Nehéz eldönteni, hogy mi a rosszabb: ha komolyan gondolják, vagy ha egyszerűen minden meggyőződés nélkül ismételgetik ezt a mantrát. Mindenesetre így is, úgy is tragikomikus.
(Indexfotó: MTI)
