Megérkezett az idei első hó
Az utóbbi hetekben az érsekkerti játszótér óriási felháborodást váltott ki a lakosság körében. Tőlük már csak Mirkóczki Ádám nyomokban NER-t tartalmazó polgármester és Oroján Sándor, a Fidesz minden lében kanál frakcióvezetője volt hangosabb. Eger erősen dramatizált közéleti sorozatának legutóbbi epizódjában a tervtanácsról kiderült, hogy a város egyik legnagyobb ellensége, viszont arra a dramaturgiai fordulatra senki sem számított, hogy a harc végén a politikusaink mosolyogva összeborulnak a virágos mezőn. A csalóka egyetértésük rávilágít arra, hogy miként próbálnak érvényesülni, milyen mélységekbe süllyed a kommunikációjuk, és hogyan válunk mi a demagógia áldozataivá. Ez ma a magyar celebpolitika.
Blaskó sem rendezhetne rosszabbat
Ha azt mondanám, hogy azért ülök be minden egyes közgyűlésre, mert Eger jövője érdekel, már nem lennék hiteles, mert az „Eger érdeke” hívószavát a polgármester végérvényesen kisajátította. Az önkormányzati választások eufóriájából kijózanodva, egy hosszas tagadás után alkudozni kezdtem magammal minden egyes közgyűlés előtt, hogy most változik valami, végre olyan döntések születhetnek, amelyek érdemben formálhatják újra a város sorsát. Amikor már a hetedik órája ülsz egy közgyűlésen és azt érzed, hogy ennek a világnak vége, rá kell jönnöd, hogy te még hülyébb vagy azoknál a képviselőknél, akik egyenes élvezik azt, hogy verbálisan karatézhatnak. Mindezt úgy, hogy
a közgyűlésen elhangzott monológok egyetlen haszna, hogy online tartalmat gyártsanak belőlük.
Itt hívom fel a kedves olvasó figyelmét, hogy az ömarcangolásom célja az lenne, hogy a közgyűlésen elhangzott döntéseket vagy határozatokat magyarra fordítsam azoknak, akiket még érdekelnek a város ügyei, ugyanis az előterjesztések közérthetősége nem feltétlenül emberbarát, de ebben a vesszőfutásban térdre rogytam. Ha annyit tennék, hogy csak legépelem a közgyűléseken elhangzottakat, akkor jegyzőkönyvet írnék, nem pedig újságot. A politikusoknak a sajtó addig kedves, míg jókat írnak róluk, és onnantól fogva provokáció, hogy kritizálni kezd. A posztkommunista reflexből én is megkaptam a magamét, ezt utólag is köszönöm, ugyanis számos, emberi beszélgetést okozott megannyi ismeretlen személlyel, amelyet sohasem hittem volna. No, de nem teljesen haszontalan azért egy közgyűlés, ugyanis van ingyen kávé. A koffeinista lelkemnek ez különösen kedves, meg hát az adómból csak visszakapok valamit.
Ha már itt tartunk, az önkiszolgáló zsúrasztal a közgyűlés egyik legfrekventáltabb helye. Három kosár sajtos pogi melegében lazán elfogy, mielőtt a harmadik napirendi ponthoz érnének a képviselők. Itt szoktam őket zaklatni, hogy ha lehet, sallangokat mellőzve mondják már el az előterjesztések lényegét, mert nincs több lelkierőm végighallgatni az állandóan obstruáló fideszeseket, illetve a polgármester reakcióit, aki csak azért sem bírja megállni, hogy ne reagáljon teátrálisan mindenre. A lényeg elveszik a megalomán szónoklatokban. Repkednek a ZS kategóriás kibeszélések a szavazók felé egy elvileg demokráciát szolgáló, a települések önfenntartási képességét elősegítő, a helyi közösség öngondoskodásra való képességét erősítő, a helyi közakaratot megvalósító egy – anno nagy köztiszteletnek örvendő – eseményen.
Az egri közgyűlések tartalma és minősége erodálta mindazt, amiért egy választópolgár szavazni akar, amiért egy honatyát tisztelni kellene. A bizalmunk a köz vagy az államigazgatásban teljesen elpárolgott és elöntött minket a közöny.
Sokszor megfordult már a fejemben, hogy önmagában a szakirodák jobban elvezetnék a várost, a közgyűlés csak egy haladáslassító a hőn áhított jólét útján.
A közgyűlés az új játszótér
A szeptember másodikai közgyűlésen, valamikor az ötödik órában tárgyalták a játszótér helyzetét, de mivel ez egy tájékoztató volt, a képviselők semmiről sem döntöttek, csak kibeszélték magukból, amiket már lusták voltak kiírni az üzenőfalukra. A következő közgyűlésen talán a helyszínről is döntenek, ami már súrolni fogja a hivatalos eljárás rendjét, amelynek lehetőségével – meglepő módon – már hónapokkal ezelőtt is élhettek volna. Amekkora közfelháborodást keltett néhány hete az ügy, igazából annyira pitiáner a sztori, azonban tökéletes politikai parabola is. Ha valaki van olyan elvetemült és meg akarja érteni, miért kérdőjelezhető meg az egri politikai elit létjogosultsága, vissza kell ugranunk az időben.
A Szerencsejáték Zrt. 2017-ben indította útjára azt a kezdeményezést, amelynek „A játék összeköt” nevet adták. Micsoda véletlen, hogy fideszes vezetésű városok kaptak ajándékba olyan befogadó játszótereket, amelynek középpontjában a fogyatékossággal élők integrációjának ügye áll. Tény és való, érzékeny és támadhatatlan csomagolást kapott, de legalább a játszóterek valóban léteznek. Így történt ez városunkkal is, amikor még Habis László polgármesterkedett, csakhát a választások kimenetele és a járvány megnyújtotta a folyamatot.
Március végén egy polgármesteri határozatban döntött arról Mirkóczki Ádám, hogy az Érsekkert játszótere részben megújul. Itt már egy éve annak, hogy a rendkívüli jogrendet bevezették. Ezen időszakra tehető az is, amikor sorra érkeztek a panaszok arról, hogy a városvezető nem vonja be a képviselőket a döntésekbe. A polgármesterek teljhatalmának azóta vége, a panaszáradat azonban még mindig tart, ezért most már én kérdezem meg: "Tisztelt Képviselők! Mi van veletek, lerohadt a tökötök?" Most már ne hüledezzünk többet, tessék berontani az irodába és legalább elmagyarázni azt, hogy a várost érintő kérdésekben hogyan kell egy előterjesztést megírni, bevonni az érintetteket majd megfuttatni a szakirodáknál és végül testületi döntést hozni! Ezek feketén-fehéren benne vannak a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvényeiben, de nyilván az önkormányzatnál dolgozók legjava pontosan tudja, hogy ez a szakszerű eljárás.
Na, ez az a bürokrácia, amit a polgármester a háta közepére se kíván, a képviselőkkel tárgyalni meg egyenesen fájdalmas számára. Minek az egész cirkusz, ha egy telefonnal is el lehet intézni? Így nyalt vissza a fagyi, amikor kiderült, hogy a játszótér elhelyezése a népkertben még egy megállót kíván, mégpedig a területi tervtanács hozzájárulását.
Az Érsekkert ugyanis műemlékvédelem alatt áll, ezen a szűrőn pedig át kell menni. Mirkóczki meglepetésére nem így lett.
Meg kell védeni a gyerekeinket a tervtanácstól
A kész tervek bemutatása után a tervtanács egyhangúlag elutasította az összelegózott játszótér látványtervét. Ha a tervtanács létezésével valakinek gondja van, az forduljon panaszával a kormányhoz, feltéve, ha talál arra megfelelő érvet, hogy milyen formában szabályozza az esetleges beruházásokat, fejlesztéseket és az építkezéseket egy megye vagy egy város. Az már más kérdés, hogy a kormányhivatal alatt működő tervtanácsban kaphatnak állást politikai kinevezettek, bár ez mégsem az a hely, mint egy robbanásig feltöltött minisztérium, ahol nincs szükség szakmai előéletre. Az emlegetett közgyűlésen ezt Berecz Mátyás, a DK által felfalt képviselőjelöltünk magyarázta el a legszebben, csak elfelejtette hozzátenni, hogy ez a magyar feudalizmus, kérem.
A tervtanács döntése után megszületett az a poszt, amely oly indulatokat keltett, hogy azt hittem, vasvillákkal vonul utcára a csőcselék. Jól ismerve Mirkóczki Ádám kommunikációs vergődését, felhívtam Fajcsák Dénes építészt, aki a tervtanács elnöke. Elmesélte, hogy volt egy több, mint furcsa beszélgetése a polgármesterrel – ez inkább maradjon köztük – figyelmeztettem, hogy most ezen a héten ő az új ellensége Egernek. A legkevesebb, ami történhet, hogy indulatoktól túlburjánzott üzeneteket kap, a legrosszabb pedig, hogy leköpik az utcán. Utóbbi szerencsére nem történt meg, bár nem csodálkoztam volna. A Fidesz kormány évek alatt mesteri gyűlöletkultúrát épített ki – mégha azt Gyurcsány is kezdte el – és polgármesterünk ezen kottákból hibátlanul játszik, amikor a saját politikai karrierjéről van szó. Hozzá kell tenni azt is, hogy a kormány folyamatosan nyirbálja az önkormányzatok hatáskörét és veszi el eszközeit, képviselőinknek így alig akad olyan látványos intézkedés, amivel reklámozni tudják a sikereiket. Ezért is lehetünk tanúi annak, hogy a klímák beszerzése az óvodákba egyfajta győzelem, egy perverz önigazolás a képviselőink létjogosultságára. Ha annyira akarjuk a rendszerváltást, akkor nagyon remélem, hogy ezek a propagandák már nem férnek bele az új Magyarországba. Nem szeretném, hogy a polgármester és társai két hetente az óvodákat abuzálják kamerákkal és fényképezőkkel a gyerekek közelében.
A Mirkóczki Ádám személye körül rendszeresen kialakuló balhék talán megbocsáthatók lennének, ha intézkedései és nyilatkozatai egy társadalmi konszenzuson alapuló, különböző kisebb vagy nagyobb volumenű reformokat elősegítő cselekedetek lennének. Ugyanis szíve joga lebontani az előző rendszert – hiszen ezért szavazták meg – de úgy tűnik, az új rendszerről semmilyen elképzelése sincs.
A közgyűlésen Berecz Mátyás szavaira úgy reagál, hogy ez csak egy játszótér, könyörgöm! Áthágva minden szabályt, kötelezettség, hivatali eljárást és törvényekbe foglaltakat, ő magasról szarik rá, csak a verejtékes munkája által kilobbizott játszótér legyen már meg, aztán készüljenek el a fotók és valamit pipáljunk már ki ebben a rohadt öt éves ciklusban.
Félreértés ne essék, nem a munkateljesítményét tagadom meg. Csupán jajveszékelek, hogy már nem arról beszélnek, hogy milyen gyönyörű a városunk. Nemrég a Balatonnál forgattam, és mihelyst kiderült, hogy Egerből érkeztem, csak annyit mondtak, hogy hallották, Egerben áll a bál. Minden ilyen közhangulatot felkorbácsoló, végtelenül demagóg kommunikációra lezüllesztett politikai húzás a város hírnevét csorbálja. Kérdem én – merthogy levelekre nem válaszolnak – nem lett volna egyszerűbb az ellenkezője? Létezett olyan opció, hogy ha már megválasztanak polgármesternek, így tudatában a munkámnak, akkor végig szenvedem a bürokrácia lépcsőit és talán leülök egy nyugodt hangvételű beszélgetésre az érintettekkel és próbálom meggyőzni őket arról, hogy miért ez a játszótér kell és miért az Érsekkertbe? Erre legalább Mirkóczki Zita felhívta a figyelmet, akinek különösen jót tett, hogy leesett róla a képviselőt-jelölti kolonc. Az ellenséggyártás mesterfokú, az áldozatszerep eljátszása Oscar-díjas.
Kiderült hát, polgármesternek lenni nem rocksztárság és a kimondott szónak itt igenis vannak következményei – nem úgy, mint a parlamentben.
Stop szakma! Stop közgyűlés!
A magyar politikában evidencia, hogy a kommunikációnak semmi köze ahhoz, hogy operatíve mi történik. Számos közgyűlést górcső alá vehetnénk, hogy végülis a határozatok miként valósultak meg a valóságban, ha egyáltalán megvalósultak. Gondolok itt arra, hogy
komplex felújítási stratégiában kellene gondolkodni a város játszótereiről és vadászni hozzá a pályázati forrásokat.
Eger bővelkedik a felújítandó játszóterekben, ezekre mindig lesz panasz. Rendkívül korlátolt gondolkodásra vall, ha valakinek egy játszótér színes-szagos, megépítjük, kész, örülhet is a gyerek. Továbbá úgy érvelni, hogy az érsekkerti játszótér turisták által is látogatott, már konkrét refluxot vált ki belőlem. Legyen már az egri lakos néha az első helyen! Egyrészt Eger legfrekventáltabb játszótere (és nyilvános fürdőszobája) a Dobó téri szökőkút, másrészt olyan szuperlatívuszokban beszélünk néha a városról, mintha a jóisten a Balaton mellé pottyantott volna le minket. Kicsi józanság nem ártana. Lehetne ezt máshogy is előadni, nem mindig a rövidtávú politikai sikereket hajkurászni.
Akkor kezdtem el más önkormányzatok előterjesztései után kutatni, amikor a polgármester azzal érvelt, hogy gyakorlatilag a Szerencsejáték Zrt. a főnök, Egernek semmi beleszólása nem volt ebbe, ezért semmilyen közös döntésre nincs szükség. Ez majdnem annyira jó érv, mintha a Coca-Cola gyárat építene a Dobó térre és mivel ez Egernek bevétel lenne, akkor miért ne? Ha egyet is értünk Mirkóczki Ádám döntésével, legalább az erről szóló előterjesztést, tanulmányt, e-amilt, akármit megoszthatta volna. Hat képviselőt kérdeztem meg arról, hogy akármilyen előzetes információt kaptak-e, mindegyikőjük nemmel válaszolt. Ott tartunk, hogy a polgármesternek a közgyűlés szükségtelensége egy természetes gondolat. Józsefváros önkormányzata 24 oldalas, Budapest XVI. kerületének önkormányzata 82 oldalas, Esztergom önkormányzata 16 oldalas előterjesztésekbe foglalta a saját játszótereikről a részleteket, adva ezzel egy hivatkozási alapot, illetve védve a képviselő-testületet, a polgármestert, és úgy egyáltalán, megőrizve az önkormányzatiság minimális szakmaiságát. Ezekben szerepelnek célok, tervezési szempontok, környezeti és pénzügyi hatások, jogszabályok és egyéb, számunkra homályos fogalmak, amelyekkel bőven elkerülhető lett volna az egész cirkusz.
Szia, uram! Szerelmi vallomás érdekel?
Igazából azon munkatársakat sajnálom, akiknek ezeket a maratoni közgyűléseket kell végigülni úgy, hogy ha elérnek az ő napirendjükhöz, sokszor meg sem szólalnak. Látszik, hogy mindenki agyérgörcsöt kap a közgyűlési produkciótól, bárhol máshol szívesebben lennének. A különdíjat mégis Oroján kapja. Lassú, de határozott tapsot a beszéde megérdemel, hiszen mindenki meglepetésre hadat üzent a tervtanácsnak. Annak a tervtanácsnak, amely dr. Pajtók Gábor kormánymegbízott hivatala alatt működik, mint szakmai grémium és a város előző főépítészei így vagy úgy, de helyet foglalnak benne. Félelem és reszketés vár rájuk, mert személyesen fogja vizsgálni a tervtanács jövőbeni döntéseit. Skandallum! Majd ő eldönti. Ha kell, Mirkóczki Ádámmal együtt kiherélnek bármilyen szakmát.
Remélem, ezért nem lesz harag: zsák a foltját. Neo sem létezik Smith ügynök nélkül, Batman Joker nélkül, laktanya migránsok nélkül, nyár Balaton nélkül, töltött káposzta tejföl nélkül vagy Orbán sem Gyurcsány nélkül.
Ha emberéletekbe kerül is, megvédjük Egert a gonosz tervtanácstól.
A fenyegetéstől nem ijedünk meg, alkuba nem bocsátkozunk. A játszótér nem eladó semmi pénzért! Ez a játszótér most az ország! Sem közgyűlés, sem kommentszekció meg nem félemlít. Sem ellenzék, sem racionalitás meg nem tántorít. A játszótér feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a játszótéren belül, sem a játszótéren kívül meg nem adom. A játszótér védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának.
Nyitrai engem úgy segéljen!
(Fotók, indexmontázs: Domán Dániel)
