Megérkezett az idei első hó
Nem győzi kapkodni a fejét az ember az utóbbi napokban történt egri események közepette. Nehéz eldönteni, hogy ezek az események a fatális véletlenek gyűrűjében gerjesztik önmagukat, vagy egy tudatos, netán a háttérben megkötött kínos alkuk utáni, kis bosszúval és sértettséggel is átitatott árnyékbokszolás melléktermékei. Az egyik rosszabb, mint a másik.
A mostani vélemény alapja Mirkóczki Ádám polgármester utóbbi napokban, de lassan már hetekben tett nyilatkozatai nem csupán egyes egri ellenzéki szereplőkről, hanem az országos ellenzékről. Az egyik párt proli, a másik visszataszítóan kommunikál, de még egy kis genderezés is belefért, vagy odaszólás Gyurcsányéknak, amellyel semmi gond nem lenne, ha mindez nem egy olyan masszába lenne csomagolva, amely azt akarja elhitetni a nyilvánossággal és az egriekkel, hogy a város polgármestere mára az ellenzéki összefogás kvázi áldozata, nem pedig az első számú politikai nyertese.
Mint ismert: Mirkóczki Ádám korábban és most is hangsúlyozta, ő pártpolitikától mentesen szeretné vezetni Egert. Mi több, a polgármester a napokban azt is nyilatkozta, hogy nem tekinti magát az ellenzék részének, majd szépen beleszállt az ellenzéki pártok szinte mindegyikébe. A Magyar Hangnak adott interjúja után pedig Facebook-oldalán azt igyekezett erősíteni, hogy ő semmi újat nem mondott azzal, hogy ő mindenki polgármestere akar lenni. Csakhogy a vita elsősorban nem amiatt alakult ki, hogy ő pártpolitizál, avagy sem, bár arról is érdemes néhány szót ejteni, hogy kinek is köszönheti Mirkóczki Ádám a polgármesteri székét.
Eger polgármesterének nyilatkozata – az egykori szövetségesei megtagadását leszámítva – akár egy normális hozzáállás is lehetne egy olyan helyzetben, ahol nem a NER és a Fidesz mindent behálózó bosszúpolitikája osztaná meg az országot már több mint 10 éve. Egy olyan országban, ahol mindent átszőtt a kétpólusú politika, ahol Mirkóczki Ádám országgyűlési képviselőként, vezető tisztségek betöltőjeként ennek a része volt. Ahol lehetett úgy önkormányzati választásokat is nyerni, hogy nem csupán a város ügyei, hanem az országos politikai széljárás tömte ki széllel az akkor még jobbikos politikus és csapata vitorláját; illetve az az anyagi és emberi támogatás, amelyet azok a pártok toltak be a közösbe, amelyekhez akkor még hízelgett Mirkóczki Ádám, mi több, elég konkrét ígéreteket és vállalásokat is tett feléjük, amelyek közül több a városvezetői eskütétel után a feledés homályába merült.
De ennél is fontosabb az a rengeteg egri, aki Mirkóczki Ádámra nem azért szavazott, mert számukra DK-sként, MSZP-sként, momentumosként, LMP-sként szimpatikusak voltak a politikus és pártja szélsőjobboldali, olykor egyes társadalmi csoportokat nyíltan kirekesztő megjegyzései. Ezek az emberek félretették az ellenszenvüket, és mindez nem történhetett volna meg, ha nem kényszeríti bele őket már választóként is a Fidesz ebbe a kétpólusú politikai helyzetbe. Ezen választók közül többen arccal és névvel álltak ki az összefogás – és nem elsősorban vagy kizárólag Mirkóczki Ádám – mellett, beálltak aktivistának, beszálltak a fideszes trollharcosok által leuralt online közösségi térbe úgy, hogy többen tudták, ezzel akár az egzisztenciájukat is veszélyeztethetik. De tették ezt azért, mert hittek egy más világban. Egy jobban, amely vezetője nem megtagadja azt a közösséget, amelyet előtte bátran vállalt fel, hanem bölcsen egyesíti.
A műsor már egy ideje tart, a színfalak előtt és mögött is. Emlékezhetünk az alpolgármester elbaltázott körülmények között, szakmaiatlan döntésekkel „aládúcolt” kiebrudalására, az ellenzéki városok akcióitól való látványos távolmaradásra, az új cégvezetők furcsa kinevezéseire, a Szájer-botrány kapcsán tett polgármesteri megjegyzésekre, a városházi, olykor nem is olyan alaptalan pletykákra, majd a két képviselő, Keresztes Zoltán és Komlósi Csaba kilépésére. Mindezt nehéz azzal indokolni, hogy Mirkóczki Ádám nem akar és nem is hajlandó pártpolitizálni.
Az már csak hab a tortán, amikor Eger polgármestere az eddigi magatartását azzal is magyarázza, hogy a Fidesz-kormánytól nem számíthat majd megfelelő kompenzációra, ha nyíltan pártpolitizál. Egyrészt: senki nem várja el tőle az állandó pártpolitizálást, másrészt képzeljük el a helyzetet, miszerint láthatóan politikai bosszúból és a koronavírus miatti helyzetet kicsinyesen kihasználó Orbánék szinte a csőd szélére sodorják az ellenzéki vezetésű városok többségét, majd Eger polgármestere szerint a kuncsorgás előrébb vezet, mert hátha megjön az a kis pénz, amitől nem az ő vezetése alatt dől be a város.
Közben pedig a Fidesz röhöghet a markába, hiszen nekik jó a látványos, házon belüli acsarkodás, nekik az is jó, ha Mirkóczki vezetése alatt becsődöl a város és az is kiváló, ha a gátlástalan megvonások után a kormány könyöradománya menti meg az éves költségvetést. Kivétel nélkül lehet mindegyikre kommunikációs kampányt építeni.
Hogy ezt a helyzetet mi idézte elő, azt már nehéz pontosan megmondani, felesleges is. Az biztos, hogy a polgármester egyszemélyes döntései, a vírushelyzet miatti jogi helyzet, az együttműködés olykor csak színfalak előtti eljátszása nem segítette a folyamatokat, mint ahogy a különutasság és az utóbbi napokban mutatott hozzáállás sem. A jövőt nézve az sem biztató, hogy a kilépő képviselők sokkal szívesebben és bátrabban szállnak bele Mirkóczkiba, mint ezt a Fidesz vitatható döntései során bármikor tették, a városvezetés egyes tagjai pedig a közösségi oldalakon minősítik a velük egyet nem értőket.
Az összefogás helyett szép lassan a repedezés jelei láthatók az amúgy sem túl erős pajzson. Korábbi kényszerszövetségesek kezdenek egymás ellen fordulni abban a helyzetben, amikor az egymás mellé állás hajtóereje éppen az volt, amit most Mirkóczki Ádám megtagad. A közös érdekek képviselete helyett eljött az egyszemélyes döntések, a bosszú és a harag ideje. Szép lassan belső ellenség lesz a kritizálókból, megtűrt személy a csendes ellenállókból, blog a helyi újságból. Mirkóczki Ádám nem ettől lesz mindenki, pártokon kívül álló polgármestere.
(Fotók: Egységben a Városért Egyesület Facebook-oldala)
