Lezártak egy egri útszakaszt, nagy a zavar a környéken
Tavaly novemberben adták át Eger legújabb parkolóházát a Bitskey uszodával szemben. A több mint kétmilliárd forintos beruházás megnyitását többször elhalasztották. A szürke monstrum azóta üresen kong, remélhetőleg a szezon kezdetével a strandolni, úszni vágyók, esetleg a környéken lakók is felfelfedezik majd. A gond csupán annyi, hogy a parkolóházat nem a megfelelő növényzettel adták át.
Eger egyik legnagyobb traumája, a Katona téri parkolóház esete után gyanúval tekintünk minden hasonló beruházásra, az új parkolóház viszont messze elkerüli a piacnál ékeskedő monstrum hibáit. Egyfajta háromszöget alkotva az uszodákkal és a stranddal, az új parkolóház jól kiegészíti és kiszolgálja a területet – sőt, igencsak szükségszerű volt, ha belegondolunk, hogy mindennapos nyomor számunkra a belvárosban parkolóhelyeket vadászni. Magát a parkolóházat nem érdemes túlságos részletezni, a világ legegyszerűbb dolga benne közlekedni, nincsenek szűk helyek, felesleges rámpák, a felfestések is egyértelműek. Funkciójára nem panaszkodhatunk, már csak használnunk kell.
De miféle beruházás lenne az, ahol ne csúszna hiba a gépezetbe, vagy inkább ne tapadna rá a falra egy növény, aminek nem is ott a helye? A környéken járók már felfigyelhettek rá, hogy valamilyen futónövény kapaszkodik a parkolóház körüli dróthálón, illetve alattomosan kúszik befelé a parkolóház belső részeire. Növényünk azért teszi ezt, mert rossz helyen és rossz szerepben tetszeleg, azaz a parkolóházat egy olyan növényfajtával adták át, amelyikkel nem kellett volna.
Besodrom, felfuttatom, megtapadt, kapargathatom
Hacsi Tamás táj- és kertépítészmérnök tervezte a parkolóház zöldfalát. Elárulta, hogy az eredeti tervekhez képest akad néhány probléma, ugyanakkor ezek még kezelhetőek, ha valaki érdemben foglalkozna velük az önkormányzatnál. Hasonlóan megannyi beruházás történetéhez, a parkolóház átadásával itt is sietni kellett, a megfelelő növényzet beszerzésére azonban már nem maradt idő. Á la Dobó tér. Pontosabban idő lett volna rá, megfelelő akarat viszont kevésbé.
A homlokzatok közlekedőmagoknál látszóbeton felülettel, a bejáratok sávjában porszórt horganyzott acél zártszelvény hátszerkezetű fém expandált lemez felülettel, a többi homlokzati részen a vasbeton szerkezetek és nyílások elé horganyzott acél fogadószerkezetre rögzített tűzihorganyzott acélháló (növényfuttató szerkezet) kerül, a homlokzat elé a talajba ültetett csavarodva kúszó növényekkel felfuttatva.
– részlet a közbeszerzési hirdetményből.
Komáromi Tas építészmérnök tervei alapján a parkolóházat körülölelő növényzet egy erre a célre kialakított acél sodronyhálóra kapaszkodott volna.
Alapvetően kétfajta futónövény létezik, a közérthetőség kedvéért: amelyik kapaszkodik és amelyik tapad. Egyáltalán nem mindegy, hogy melyik fajtát szerzi be a kivitelező, végül sikerült a nem megfelelőt kiválasztani.
A jelenleg látható növény az a fajta, amelyik a falhoz tapad, illetve a fény ellenében, azaz árnyékban, illetve bárhol máshol megtalálja az útját. Röpke fél év után a parkolóház uszoda felöli oldalán a borostyán bekúszott a sodronyháló mögé, ezzel szép lassan az épület belsejébe haladva. Noha ez nem azt jelenti, hogy pár év múlva egy dzsungelben kell parkolnunk, a probléma inkább az, hogy nem fog felfutni a háló tetejéig. A tapadó futónövény leginkább azért lesz problémás – és ezt sok ingatlantulajdonos ismeri a városban – mert irtózatosan nehéz lesz fenntartani, vagy éppen lekaparni a betonfalakról.
Hacsi Tamás elmondása szerint a szakkivitelező felé négy javaslattal élt, azaz
négy olyan fajta növénnyel terveztek, amelyek a sodronyhálóba tökéletesen megkapaszkodhatnak, aminek eredményképpen egy gyönyörű zöld parkolóházat kaphattunk volna.
A kivitelező azonban úgy vélekedett, hogy nem volt ideje beszerezni a megfelelő növényzetet, ugyanis nem lehetett kapni. Az már más kérdés, hogy ez miért az építkezés vége felé jutott eszébe, akár egy éve is lehetett volna ezt a nagyon egyszerű problémát orvosolni. Tipikus esete annak, hogy időben át kell adni valamit, hogy aztán a politikai elit is átadhassa nekünk, minden más másodlagos: jó lesz az a növény, amit hirtelen kapni lehet az egri faiskolában. Komáromi Tas elmondása szerint a kivitelezővel úgy egyeztek meg, hogy a megfelelő növényzetet majd pótmunka keretében beszerzik, amikor szezonja lesz. Erről viszont a kivitelező lekésett, mert az ősz lett volna. Komáromi többször jelezte a problémát a megrendelő, azaz az egri önkormányzat felé, válasz viszont nem érkezett.
A parkolóház déli részén, ami a Flóra Hotel felé néz, a kivitelező a járdarészt túl közel építette a homlokzathoz. Itt a növényzetnek talajkapcsolatra lenne szüksége, a homlokzat alapja pedig mélyre lenyúlik a földbe, így a járdaszegély és a homlokzat közötti rész nagyon keskenyre sikerült. Hacsi és Komáromi utólag próbálták orvosolni a helyzetet, kitakaríttattak a talajt, megtisztíttattak a törmelékektől és sittől azért, hogy a legtöbb táptalajhoz jusson majd a futónövény.
Kapaszkodik, csavarodik, virágzik
Hacsi Tamás tervei alapján az első növény a parti szőlő lett volna. Ez egy olyan vadszőlő fajta, ami kacsokkal kapaszkodik, tehát a drótháló tökéletes támasza lehetett volna, ráadásul az egri borvidék hangulatát árasztotta volna magából. Talán ilyen apró részletekben is megbújhat a kreativitás, nem muszáj mindig tízen ezer új borospoharat legyártani egy lőréhez.
A második növény az örökzöld japán lonc. Hacsi ezt az épület lépcsőházának tetejére tervezte. Sikerült valami mást ültetni helyette, de azóta az is lekerült. A japán lonc volt az egyetlen, amit a kivitelező be tudott szerezni, viszont ezt a parkolóház Kertész utcai oldalára ültették. Növekedési ereje nem a legkiválóbb, kérdéses, hogy a jövőben egyáltalán eléri-e az épület tetejét.
A harmadik növény a tatáriszalag, ami egy szárazságtűrő, a fagyokat is leküzdő, virágzó növény. Ez a fajta akár a hatméteres magasságot is könnyen eléri és nyár közepétől őszig virágzott volna. A negyedik növény hasonló ehhez, a görögtekercs névre hallgató szintén gyors növekedésű, csavarodó növény, ami már lila virágokkal boríthatta volna falakat.
Ezek a növények a betonfelületre nem képesek megtapadni, egy támszerkezetre van szükségük, ez lenne az acélháló.
Generálkivitelezésként történt meg a munka, tehát a kellő idő és információ adott volt a kivitelezőnek arra, hogy megfelelően járjon el, aztán jött a szokásos magyar gyakorlat: amit éppen kapni lehet a boltokban, az jó lesz.
A négy növény helyett sikerült borostyánt és tapadó vadszőlőt ültetni. Ez a két növény hamar rátapadt a betonra és kezdenek bekúszni az acélháló alá. Ha ezen nem változtatnak, akkor végeredményképpen egy félig-meddig, de legalábbis összevissza terjeszkedő zöldnövényzetet láthatunk majd a parkolóház falain.
Fenntarthatóság, naivság
Nem a világvége, ha egy dublőrnövényt használnak azért, hogy időben lezáruljon a projekt és végre az autósok is ellepjék a parkolóházat. Azonban ha a megfelelő, az eredeti tervek alapján javasolt futónövényeket szeretnénk látni és láttatni, akkor mostanság kellene cselekedni. A kivitelező Hacsinak is jelezte azt, hogy nem tudja beszerezni a növényeket, amiket tavaly ősszel tényleg nem lehetett kapni Magyarországon.
Már mi is többször írtunk arról, hogy különböző beruházások előkészületi szakaszánál fontos lenne az alaposság, hiszen a kialakult hibák általában oda vezethetők vissza. Esetünkben
az lett volna az opció, hogy a közbeszerzés ideje alatt a kivitelező kiadta volna a faiskolának feladatként, hogy szaporítsák fel az adott növényeket egy bizonyos mennyiségben, ami egy év alatt bőven elengedő lett volna ahhoz, hogy a parkolóházat körbeültessék.
Megeshet, hogy a tapadós vadszőlő is szépen benövi majd a szürke monstrumot, viszont ez már a növény egyéni alkotói szabadsága, hogy merre van kedve burjánzani. Rosszabb esetben Komáromi Tast fogják hívogatni, hogy kapargassa le a növény tappancsait a homlokzatról…
Meglepő lehet, de a tervek nem azért készülnek, hogy később véletlenek forduljanak elő. A legjobb megoldás az lenne, ha az önkormányzatnál – függetlenül attól, hogy éppen milyen a városvezetés összetétele – lenne egy olyan személy, aki kifejezetten a különböző projekteknek "zöld" részeit követné figyelemmel és érdemben tudna tenni valamit, ha problémát észlel. Ehhez azonban nem csak egy ember, hanem egy erős szemléletváltás is kell, illetve nem árt, ha valamilyen zöld koncepciója is van a városnak, amelybe úton-útfélen megkapaszkodhatunk, mint egy japán lonc.
Az ügyben megkerestük az egri önkormányzatot is, de nem érkezett válasz a kérdéseinkre.
(Fotók: Domán Dániel)
