Így nem lett mélygarázs az egri Dobó tér alatt

Arra voltam kíváncsi, hogy a tér átalakítása hol csúszott félre és miért a szakma a közutálat tárgya. Hozzászoktunk, hogy a fejünk felett döntenek, de megtudtam, hogy még a tervezőt is kihagyják a buliból. Elképesztő.  Észre sem vettük, hogy a Dobó teret ellopták a lábunk alól. Habis türelmetlenül bedobott egy törvénymódosítást, Borkai Zsoltról pedig kiderült, hogy nem csak a testükből élőkkel szeret játszadozni, az egriek belvárosába is örömmel beletörölte a lábát.

Ha egy olyan téma kezdi el foglalkoztatni a közvéleményt, mint a Centrum épülete vagy a Dobó tér, akkor hirtelen mindenki építész, mérnök vagy várostervező lesz. Elképesztő látvány egy-egy Facebook-kommentszekció. Valahol érthető, a dübörgő populizmusban partvonalra került a szakma, itt már mindegyik politikus mindenhez is ért. Kezdhettem volna azzal kérdéseim sorát, hogy mégis mit képzelt magáról a tervező, hogy egy ilyen förmedvényen kell nap mint nap átgyalogolnunk. Igazából ezzel is kezdtem, aztán röhögtünk egy jót.

A Dobó térre ötmilliárdot költöttünk, majd széttört, beszakadt, megnyílt alatta a föld, de legalább Habisékat átcsúsztatta a következő ciklusba. Pedig aggódtak, hogy nem készül el időben. A megújuló város – harsogta akkor a híradó, aztán végül valahogy csak kevesebbek lettünk. A politikai elit felelőssége kétségtelen. Szomorú, hogy egy ekkora fejlesztésről az jut először eszünkbe, kit hibáztathatunk érte. 

Egyébként a nagyberuházások azért jók, mert elvonják a figyelmet, még az egyetemünk keresztre feszítéséről is. Kerek egész lesz, amikor majd pártunk, államunk és egyházunk kiáll a megmagyarázhatatlan oszlopcsarnok mellé a Bazilikánál. Mindent a népért – azaz bármit a saját pozíciójukért és a túlélésért. Naivitás azt gondolni, létezik elvszerű politizálás, ahol a szakma is előtérbe kerülhet és minket, idealistákat se röhög ki a közöny. Ebben Komáromi Tas is egyet ért. 

KT: Figyelj, én már ehhez öreg vagyok, de neked még tenned kell valamit.

DD: Próbálkozom. Például megírom ezt.

Az út csak visszafelé vezet előre

A Dobó tér történetéről rengeteget olvashatunk. Semmi esetre sem jelenteném ki, hogy a régi jobb volt. Egyrészt az már nincs, másrészt felnőtt egy generáció, aminek már a mostani jelenti a Dobó teret. Én még a régi térrel nőttem fel, de akkor még Uránia is volt, meg Egál és Egrix. Nagy Imre volt a polgármester, és egyik iskolámat se adták át az egyháznak. Ha csak egyet választhatnék közülük? Inkább még egy kört mindenkinek. 

A 80-as években még állami tervezővállalatok voltak, a 90-es évektől ezek gazdasági társaságokra hullottak szét, a tervezők innentől tudták meg, hogy milyen is a piacon megélni. 2008-ban írták ki az országos pályázatot a Dobó tér átalakítására, ezen ért el első helyezést az Egri Építész Iroda, Komáromi Tas, Thoma Emőke és Horváth István. Akkor még tervpályázattal versenyeztették az építészeket, a NER idejében ez már nem jellemző. Hogy manapság az építészeket miként bízzák meg, az legyen a fantáziánkra bízva. Nem nehéz kitalálni.

Komáromi Tas némi kihagyás után, 2006-ban jött vissza Egerbe, rögtön belecsöppent a pályázatba.

Elmondása szerint igazi verseny volt, de talán előnyben lehettek: a helyismeretük miatt nem kellett kutatni, míg másoknak igen. Ebben az időszakban egyébként a Líceum is megújult, kezdődtek a várban a rekonstrukciók és majdnem lett egy Agóránk is. Azt mondja, a tervezésre minden energiája ráment. Örült annak, hogy átalakulhat a Dobó tér. Tudta, hogy a belvárosnak nagy strukturális elmaradásai vannak, az utolsó nagyobb felújítások a hetvenes években történtek. 

KT: Eger építészetileg egy rendkívül értékes barokk épületállományból él, ezeket kell kiemelni, de nem úgy, hogy skanzen legyen a városból. Ilyen érzékeny környezetben minden nagyobb változás meghökkentő lehet a népnek. Szoktuk mondani, hogy régen minden jobb volt, ugye...

A tér ereje a kőben vagyon – csak ellopták

Ha a talpunk alá nézünk, rögtön megértjük, hogy miért is olyan rideg a Dobó tér. A tervezők jól tudták, hogy egy ekkora térnél a kőanyag használata a legmeghatározóbb. Úgy kezdtek el bányákat látogatni, hogy a közbeszerzésről még szó sem esett. Ekkoriban készült el Pécs főtere is, épp volt kikkel szakmai tapasztalatokat cserélni. A pécsiek pesszimistán azt mondták Komáromiéknak, hogy úgysem ők fogják eldönteni ezt, de a csapat folyamatosan küzdött az egri városvezetéssel az anyaghasználat miatt. Meghökkentő, hogy mégis kínai webáruházról rendelt térkőrengetegen járunk az eredeti gyergyói andezit helyett.

Ha kíváncsiak vagyunk az eredetire, ott van még kicsiben a Pasa sátra előtt. A nagyobb élményért el kell látogatnunk a parlament elé. Tényleg szoktunk azzal viccelődni, hogy kínai térkövet hoztak ide, csak hát ez véresen komoly. A Padang Dark egy szürke színű szemcsés textúrájú gránit, amelyet Délkelet-Kínában bányásznak nagy mennyiségben. Vonzó ára, megmunkálhatósága és felhasználhatósága miatt is széles körben használják, azonban két hektáros területen egyik építész se ezt képzeli el – viszont a teraszokhoz kitűnő választás lehet.

KT: Jött egy kivitelező, hozott néhány kőburkolatmintát, de ezeket mi nem láthattuk. Megszerveztek egy zárt közbeszerzést a Minorita templom előtt egy csirkehálóval elkerített részen, oda rakták le a kőanyagokat. Ezen a hálón belül gyakorlatilag politikuson kívül senki más nem volt, még az akkori főépítész, Rátkai Attila sem. Minket nem engedtek be, egyetlen szakmai embert sem.

DD: Kik voltak ezek az emberek?

KT: Habisék.

Ennek ellenére bementek, amiből hatalmas botrány lett. Kezdődött a fenyegetőzés, a továbbiakban egy megbízást sem kaptak a várostól. Tervezőként semmi befolyásuk nem volt a további folyamatokra. Arról vitatkozunk, hogy tetszik-e nekünk a Dobó tér vagy sem, közben meg két hektárnyi hazugságon lépkedünk nap mint nap. Komáromi Tas a Népszabadságnak úgy nyilatkozott korábban, hogy ha most a tér mellett egy kávézóban ülve és az eredeti terveit látná viszont, akkor boldogan kortyolgatná a kávéját, így viszont inkább egy fröccsöt kérne, csak merüljön már el az egész a feledés homályába. 

DD: Az egész balhé a térkő miatt volt?

KT: Azért, mert úgy gondoltuk, hogy a térkő beszerzése szakma, nem pedig közbeszerzés kérdése. Eleve a közbeszerzési eljárást tovább húzták, mint magát a tervezést. Nem akarok sejtetni, de nyilván ott olyan gazdasági történések voltak, amikről nekünk egyszerű halandóknak csak elképzelésünk lehet, de biztos, hogy abban a szürkezónában eltűnt némi pénz. Innentől kezdve senkit se érdekelt a szakma, rohadtul mérges voltam. A mi terveinkhez köze nem volt az egész eljárásnak.

A csirkehálóban három kőanyag közül lehetett választani, de legalább a legkevésbé silányt választották. Habár a tervezés specifikációi miatt nem is jöhetett ki volna győztesként, mint a gyergyói andezit. A politika az elhúzódó közbeszerzésbe burkolózott, arra hivatkoztak, hogy késő változtatni, a bányavidéknek nincs kapacitása, hogy ekkora területet lefedjen.

A burkolattal aztán minden évben történt vele valami, amitől az egész ország rajtunk röhögött. Talán mindenki emlékszik arra, amikor 2016-ban egy tűzoltó elsüllyedt a szökőkútban. Egy évvel később szintén egy munkagép dőlt be az ominózus bástyalövés napján. Ez volt az a nap, amikor Nyitrai Zsolt agymenése miatt bezáratták az éttermeket és mindenkit elküldtek a térről, csak azért, hogy Mónus József íjász egy szalmabálába nyilazzon a vár faláról a Dobó térre. 2018-ban volt olyan eset is, hogy falécekkel javítottak ki egy sérült térkövet. A térburkolat kivitelezését a gödöllői Penta Kft. cég végezte el, akikkel amúgy szívesen dolgoztak együtt Habisék, hiszen hozzájuk köthető az Erzsébet udvar megújítása, a Kracker udvar, a Kossuth utca és az Eszterházy tér felújítása is, mindez persze uniós forrásokból. És akkor ne legyen gyanús…

A silány minőségű kivitelezésnek egyetlen oka van: a korrupció.

Akkor így foglalta össze a történteket Mirkóczki Ádám. Felszólította a városvezetést, hogy ne az adófizetők pénzéből javíttassák ki a díszburkolat hibákat, és az egri beruházásoknál helyi vállalkozókat alkalmazzanak, akik „szégyenteljes módon” jelenleg csak alvállalkozóként vehetnek részt a projektben, néhány csókost leszámítva. Az elmúlt évek legigazabb mondata voltak ezek a jelenlegi polgármester szájából. De, hogy hatalomra kerülése óta, miként áll a témához az már kérdéses. Elég csak megnézni, hogy a mostani kivitelezéseket melyik baráti cég intézi.

KT: Mindenki elfelejti, hogy a mi tervezésünk homlokterében a strukturális változtatás állt. Egy gyalogos belvárost vizionáltunk. A mi pályázatunkban is benne volt a Dobó tér alatti parkolás. Ha azt akarjuk, hogy ne legyen az utcán autó, annak máshol kell hely. Már akkor probléma volt a felszíni parkolás, azóta meg tudjuk, hogy mi a helyzet. Meglett volna az esély arra, hogy egy kétszintes parkoló megvalósuljon a tér alatt. Nem ment át, így mi már csak egyszintes parkolóházzal terveztünk. 80-100 parkolóhely lehetett volna, a Markhot hídnál mehettünk volna le és a Bajcsy felé hajthattunk volna ki.

Az elmúlt években több beruházás is zajlott a belvárosban, egyikhez sem építettek parkolót. Az akkori városvezetés az állítólagos pénzhiány miatt mondott le a tér alatti parkolóházról. Pedig ezt Komáromi Tas sürgetőbbnek vélte, mint a kínai burkolat lerakását, hiszen ez lett volna a strukturális változtatás alapja, nem pedig a felszín. 

A tervezett parkolóházat a pályázatban kiszolgálótérsornak nevesítették, ugyanis a garázs mellett nyilvános mosdókat és egyéb raktárhelységeket alakítottak volna ki a Dobó téri rendezvényekhez. Minden a felszín alá került volna, elkerülve azt a helyzetet, ami manapság jellemző, hogy hetekig állnak a fabódék, kordonok és kábelek a különböző rendezvények után. Egy ilyen karakterű városban fokozottan a felszín alatti parkolók kialakítására kellene koncentrálni, már évtizedek óta, más lehetőség nincs – ezt a tanácsot egyik politikai vezetés sem fogadta meg. A felszíni parkolóházakat egyébként is ösztönös undor övezi, ami teljesen érthető, hiszen látványos betonmonstrumok.

KT: Azt senki nem érti meg, hogy a Dobó tér jelenlegi kialakítása azért ilyen, mert alatta volt egy hatalmas vasbeton doboz. Ha az nem lett volna, sokkal több fát és zöldterületet lehetett volna kialakítani. Nem kellett volna kitúrni az összes közművet a tér két szélére, iszonyú nagy galiba van a föld alatt. Középrámpás lehetett volna a csapadék elvezetése, nem hegy lenne a közepén, hanem egy völgy. A Dobó tér azért ilyen, mert egyrészt nem mi választottuk ki a kőanyagot, másrészt az utolsó pillanatban lelőtték a mélygarázs terveit, mondván, hogy nem maradt már idő, hogy áttervezzük. 

DD: Na, várjunk. Ez a vasbetonszerkezet még mindig ott van?

KT: Nincs. Hát az lett volna a mélygarázs.

DD: Tehát abban a tudatban terveztétek át, hogy az ott marad?

KT: Így van.

DD: És ezt közben kiszedték csak úgy, vagy mi történt?

KT: Még a közbeszerzés előtt. A közbeszerzés alatt viszont már nem lehetett újra tervezni. Ez is arról tanúskodik, hogy a projekt prioritásai nem voltak megfelelőek, strukturális problémákat nem oldottak meg, valami közműfelújítás történt, több a hely a gyalogosoknak, de a parkolókapacitást nem pótolták vissza. Itt vendéglátósok, szállások, üzletek és lakók vannak, ezt így nem lehet. Amit Mirkóczi Ádám lengetett be nemrég, hogy kitiltaná az autókat a belvárosból, egyszerűen nélkülözi azt a tudást, hogy itt milyen kemény próbálkozások mentek. Amúgy se értem ezt a megfontolását, de mindenesetre vicces.

Borkai, Habis és a szétbombázott örökségvédelem

Ha valaki nem tart megbízható mesélőnek néhány sör után, teljesen megértem. Beszéljenek helyettem a törökök, mégiscsak 170 évvel többet voltak itt, mint én. A Dobó tér fejlesztését is majdnem megakasztották, az építkezés közben ugyanis rátaláltak egy csomó török cuccra, akadt köztük egy kecskekoponya is. Évekre lefoglalhatta volna a restaurátorokat, amit Habisék úgy értelmeztek, hogy rohadtul nem lesz kész az új Dobó tér a választásokra. Abszurd, hogy Eger városvezetése egy belvárosi építkezésénél nem kalkulált régészeti költségekkel, hiszen ez az egyik legrégebbi beépített része a városnak. Ekkor még Berecz Mátyás is balhézott egy kicsit, valahol itt kezdett el romlani a kapcsolata Habissal. Elmondása szerint az események odáig fajultak, hogy Habisék elhitették magukkal, hogy az örökségvédelem és a régészet csak egy nagy púp a politikusok hátán. A régészek és a Dobó István Vármúzeum csak a kötelességét végezte, a közkincsek feltárása és ápolása törvényi feladatuk, mely során szakszerűen járnak el. Újfent szakma vitázott politikával.

Országosan sem volt ez másképp akkoriban, a polgármesterek és az ingatlanfejlesztők kifejezetten utálták a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt (KÖH). Akkori hírek szerint már a megszűnése előtti két évben próbálták ellehetetleníteni a munkásságukat. Feladatuk volt ellenőrizni, hogy a beruházások az örökségvédelmi törvénynek megfelelően történnek-e. Ám ez hónapokra, akár évekre is parkolópályára tehette a kivitelezést. Ráadásul a régészeti anyag feltárásának költsége, amelyet a KÖH engedélyezett, a beruházókat terhelte. Berecz szerint a mai napig probléma, hogy nincsenek jól előkészítve a beruházások.

Aztán 2012 júliusában kiiktatták a hivatalt. Elvették a KÖH és a Kormányhivatalok Kulturális Örökségvédelmi Irodái építéshatósági jogkörét, csak szakhatóságként vonták be őket az építési engedélyezési folyamatokba. A módosítást három polgármester nyújtotta be az országgyűlésnek. Michl József, Borkai Zsolt és Habis László. Az ingatlanosok nyerőpozícióba kerültek. A három polgármester szerepe nem meglepő. Tata, Győr és Eger jelentős műemléki vagyonnal rendelkező városok. Berecz szerint voltak olyanok, akik a törvény megszületése előtt is felfedezték a jó üzleteket, hiszen könnyebben lenyeli a beruházó, ha néhány millió kenőpénzt kell adni egy örökségvédelmisnek, mintsem kifizesse a teljes procedúrát, ami több tíz-, akár százmilliót is jelenthetett.

Így készült a Dobó tér. Amit a művész megálmodott, már az első ecsetvonás után elhalt.

Folytatása következik…

(Fotók: Domán Dániel; Archív képek: fortepan; Indexfotó: Szelényi Károly)