Ahhoz, hogy Eger Európa Kulturális Fővárosa lehessen szerencsés csillagzat kell.

Vitaindító sorozatunk első részének záró írását Törőcsik Gábor küldte meg portálunknak. Komoly érvek a pályázat mellett és komoly fenntartások.

2023-ban egy magyar város lehet Európa Kulturális Fővárosa. Most aktuális a kérdés, hogy Eger beszáll-e a hazai versengésbe. Egyelőre városi szinten nagy csend van erről a témáról, ami azért is érdekes, mert már több hónapja lehet informálisan tudni a versengésről, ráadásul hivatalosan is beindult már a gépezet. Járjuk körbe, hogy milyen szempontok vannak Eger indulásával vagy nem indulásával kapcsolatban.

Miről szól az Európa Kulturális Fővárosa koncepció?

Ha az Európa Kulturális Fővárosa kifejezésről olvasunk, akkor legtöbb embernek egy nagy egyéves buli vagy kulturális programsorozat ugrik be, esetleg még annyi, hogy jó lenne egy új könyvtárépület, vagy egy modern koncertcsarnok a városba, de az én olvasatomban az EKF év ennél sokkal több (lehet, ha jól meg van szervezve).

Itt az egész város, és térségének újragondolása, továbbgondolása a tét. A tágan értelmezett kultúra mentén újra lehet rakni, vagy szintet lépve tovább lehet építeni a várost. A léc tehát jóval magasabban van. Aki „csak” programokban és pár épületben gondolkodik, az átsétál a léc alatt. Sőt még azt sem, mert ilyen pályázattal nem lehet normális körülmények között nyerni.

Európai szint

Szem előtt kell tartani, hogy az EKF cím egy kitüntetés, amit európai szinten játszanak, és rengeteg jó és rossz példa van arra, hogy mit lehet ebből a lehetőségből kihozni. Ezt az európai dimenziót szem előtt kell tartani, bármennyire is távol van a Kallómalom utca Wroclawtól, Aarhustól vagy Liverpooltól. És azért Európából nézve Eger egy aranyos kis periférikus városka, nem igazán mérhető jelenkori hozzáadott kulturális értékkel. Ráadásul az Európa Kulturális Fővárosa pályázat eddig elsősorban a fővárosokon átlépve a nagyobb regionális központokra fókuszált.

Országos szint

A magyarországi pályázati folyamatra várhatóan erős ráhatása lesz a kormányzatnak, bár konkrét pályázati kiírásról még nem tudunk. A mai szitu (irracionálisan központosított államirányítás) alapján könnyen arra a következtetésre lehet jutni, hogy „minek itt kapadozni, úgyis Debrecen nyer”. Ebben lehet valami, ha nyitott szemmel körülnézünk. De ettől függetlenül egy egri pályázat – egy jól keresztülvitt pályázati folyamat – több előnnyel is bírna: Egert hazai szinten kulturális városként pozícionálja, városmarketing szinten jól használható kifelé és befelé egyaránt, jelentős médiamegjelenéseket lehet produkálni egy ügyes marketingtervvel, meg lehet fogalmazni a várost az elkövetkező évekre. És mindez akkor is pozitív, ha netán nem Eger a befutó. Persze mindez rosszul is elsülhet egy rosszul menedzselt pályázati folyamat következményeként, amire (valljuk meg őszintén) van némi esély.

Helyi szint

Egri szinten talán automatikusan két dologból indulunk ki: egyik, hogy tíz éve már pályáztunk egyszer, másik, hogy a kulturális élet, városi közgondolkodás, közéleti viszonyok mai állapota milyen.

A tíz évvel ezelőtti pályázati folyamatra én egy lelkesítő folyamatként emlékszem vissza, volt egy lendülete a városnak. Néhány ponton születtek használható ötletek, volt húzása a dolognak. Még ha utólag visszanézve több ponton is kritizálható a pályázat, talán naivak is voltunk, de összességében jó volt a folyamat. Ráadásul most egy esetleges pályázat során lenne is mire támaszkodni – valamennyire.

Azóta viszont sok víz lefolyt a vízibicikli úton, és érzésem szerint pesszimistább a kulturális közhangulat, plusz kulturálisan annyira sem pezsgő a város, mint korábban. (Persze lehet, tévedek, bárcsak én látnám rosszul!) Jól érzékelhető mindez a bejövő reakciókból, hogy Egerben? mivan? kulturális főváros? haggyámá!

És ebben van is valami. A független szcéna szinte teljes hiánya csak az egyik tünete ennek az elsorvadásnak. De ki tud normális közéleti vitákról, fórumokról, szakmai cikksorozatokról ebben a városban? Hol van egy városi gondolat, egy vízió, egy jövőkép?

Szerintem nincs túl nagy remény arra, hogy egy ilyen pályázati folyamat felrázná a szereplőket és hopp! nyitott, konstruktív, építő, aktuális, jövőbemutató párbeszéd alakulna ki az amúgy nem nagyszámú szereplők között. Így a lényeg veszhetne el.

Pécsi tapasztalatok

Na és ugye itt van ez a pécsi szál. Jó példa, hogy egy ilyen szépen induló projekt hogyan maszatolódik el kis hazánkban. E forgatókönyv alapján két dolog várható: vagy tanulunk belőle, vagy ezt tudja egy tetszőleges magyar város. És arról se feledkezzünk meg, hogy Pécs egy dimenzióval nagyobb, mint Eger, nekik sokkal pörgősebb városi kulturális, szellemi életük van. De mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy mi történt korábban a Balkán kapujában. 

Egri lehetőségek

Jelen pillanatban meg nem mondanám, hogy induljon-e Eger ezen a megmérettetésen. Van sok érv mellette és ellene. A fent leírtakon túl szerintem Egernek lehetne érvényes mondanivalója az Európa Kulturális Fővárosa pályázat során. Pont Eger kulturális, történelmi, kisvárosias, kispályás, NB2-es mivoltára lehetne építeni. Ezen a téren nincs szégyenkeznivalónk, vagy másként fogalmazva: itt van fejlődési potenciál. Ráadásul országosan és nemzetközileg is értelmezhető mintát mutathatunk e téren, ezen a szinten.

Mondjuk egy ilyen folyamat pont az önkritikával, a reális önkép elkészítésével kezdődik, és itt már kb el is lehet taknyolni az első küszöbön. De ez a szép ebben a pályázatban.

Na, akkor pályázik Eger?

Kíváncsian várom, hogy mi sül ki ebből a lehetőségből Egerben. A folyamat két felől indulhat el. A város jelenlegi vezetésétől vagy a városi kulturális, szellemi közéletéből. Ez utóbbi lenne az erősebb alap, de félek, hogy ilyesmi nem is igazán van a városban. Így vagy a városvezetés döntése vagy egyéni teljesítmények lehetnek döntők abban, hogy Eger indul-e az Európa Kulturális Főváros címért.

A vitaindító kérdések ide kattintva, az előző vélemény ide kattintva érhető el.