Lázár János Egerben járt és a fideszesek lelkét ápolta
Hogy került 2021-ben, az előválasztás előtt a DK látókörébe, és hogyan lett jelölt?
Ennek egyszerű oka van. 2019-ben a DK által támogatott alpolgármester lettem, így lehetett jól kiegyensúlyozni a koalíciós felek részvételét a városvezetésben. 2021-ben nem voltam már alpolgármester, de egyértelműnek tűnt, hogy engem keresnek meg, hogy vállaljam el ezt a feladatot, amit – megmondom őszintén – örömmel vállaltam el. Meg voltam győződve arról, hogy országosan kell a fordulatot véghezvinni, hogy aztán ez az önkormányzatoknál is megtörténhessen.
Volt a két fél között ígéret? Ígért a DK önnek valamit, és fordítva?
Nem volt. De mivel helyben már nem volt előrelépési lehetőségem... Ne értse félre senki, nem ambícióról beszélek, hanem tenni akarásról. Ezért gondoltam, hogy ez egy jó lehetőség arra, hogy tehessek a körzetért, magasabb szinten. Engem a Jobbik is támogatott, annak idején az ő látókörükben is benne voltam, akár mint jelölt, akár mint együttműködő szövetséges, és a két párt együttesen kért fel. Nekem vannak jobboldali gyökereim, vonatkozások az életemben, ezért ez egy elfogadható irányvonal volt.
Az előválasztás eredményeit helyben és országosan is ismerjük. Ön hogyan élte meg a folyamatot?
Öröm volt számomra, hogy nagy aránnyal győztem, bár utólag az elemzők azt mondták, hogy a logók győztek, főleg úgy, hogy két nagy párt, a Jobbik és a DK logóját viseltem. A győzelmem emellett annak is köszönhettem, hogy az utóbbi tíz évben jelen voltam a helyi közéletben. A várigazgatói munkám során a Nyitrai Zsolttal való politikai csatározásaim miatt válhatott ismertebbé a nevem. A momentumos Jánosi Zoltán jó jelölt volt, de ő a közelmúltig nem volt aktív, nekem talán nagyobb volt az ismertségem.
Nagy tanulsága volt az előválasztásnak, hogy látszott az ellenzék ereje, hogy mennyi új embert tudtak megmozgatni. Megmozgattuk a társadalmat, az elvégzett munka nagyon biztató kezdetnek tűnt. Azonban talán szerencsésebb lett volna, ha minden egyes párt indíthatott volna jelöltet. Volt rációja, hogy szövetségekben indultak, de tudjuk, hogy a Jobbik is nagyon szeretett volna helyben indulni. Szerencsésebb lett volna, mert akkor a tagság is másként állt volna a dologhoz, és nem következik be az a meghasonlás, ami aztán helyben a feloszlatásukhoz vezetett.
Ha pozitívnak vélte az előválasztást, akkor miért nem indult el utána a munka? Miért nem használták ki a következő három hónapot? Akár országosan, akár itt helyben. Köldöknézegetésnek tűnt az az időszak.
Kifelé nyilván ez látszott, valójában azonban komoly egyeztetési folyamat zajlott. Az újkori Magyarország legszélesebb koalíciója állt össze a jobboldaltól a liberális oldalig. Egyeztetni kellett a politikai érdekeket, a technikai részleteket, hogy miképpen valósuljon meg a kampány. Óriási háttérmunka folyt, sok résztvevővel, ami valóban nem volt gyors.
Helyben is megtorpant a lendület, mert várni kellett a fönti döntéseket – például, hogy milyen program születik. Ennek a széles koalíciónak előnye, hogy nagy tömeget képes megszólítani, hátránya viszont, hogy nem igazán jó az operatív munkában.
Jobb lett volna helyben előkampánnyal folytatni, de semmi nem történt a népszavazási kérdések aláírásgyűjtéséig, azaz decemberig. Ezzel kaptuk vissza a lendületet, viszont nem maradt sok pihenésre való idő.
A referendummal, ha nehezen is, de beindult a valódi kampány. Az egy érdekes kérdés lehet, hogy a végül hitelesített kérdésekre mikor írják ki a szavazás időpontját, és ki fog arra kampányolni, akár helyben is.
El kell majd indulnia ennek is, ezt a sikert el tudjuk könyvelni.
Információink szerint a kampánycsapata és a szövetséges pártok között voltak problémák. Hogy látja, ez előrevetíti a jövőbeli együttműködés problémáit is?
Az utóbbi két, két és fél éves önkormányzati munka közel sem mondható sikernek az összefogás szempontjából. Azt kell látni, hogy a mostani egri városvezetés, sajnos, nem egy integratív vezetés.
2019-ben összeállt egy széles támogatottságú koalíció, ami két és fél év alatt szétamortizálódott az önkormányzati munkának köszönhetően. Hogy ki hibázott? Egy jó vezetésnek – legyen az városé, cégé, vagy intézményé – integrálnia kell, meg kell szólítania, együttes munkára kell sarkallnia mindenkit. Együttműködésre, csapatmunkára lett volna szükség. Ez nem sikerült, és ez tükröződött a kampány alatt is.
Emlékezhetünk például a Jobbik problémájára, akik meghasonlottak, ami emberileg érthető. A DK értékelőgyűlésén pedig az hangzott el Gyurcsány Ferenctől, hogy alapvetően az volt a baj, hogy az előválasztáson egy alapvetően baloldali tömörülés élére egy jobboldali vezetőt választottak, ami ellentmondásos.
Ez akár önre is igaz lehet.
Én próbáltam úgy állni a kérdéshez, hogy ha már így döntöttek a választók, akkor így dolgozunk tovább. Márki-Zay Péterrel nagyon sok baloldali érzelmű ember nem tudott azonosulni. Neki a világlátása volt különböző, ez vezetett az ellentmondáshoz. A helyi Jobbik pedig nem tudott elszakadni a városvezetéstől, ami a kampány szempontjából szerencsés lett volna. Mi nem akartunk belefolyni a város belső ügyeibe, talán a Jobbik részéről is erre lett volna szükség. Folyamatosan konfliktusok generálódtak és generáltattak, mi pedig nem tudtuk elérni a konfliktusmentességet.
Tettünk ugyan gesztusokat a vezetés felé, ellenben viszontgesztusokat nem kaptunk. Amikor például Egerben járt Márki-Zay Péter, Jakab Péter és Vadai Ágnes, a polgármester nem jelent meg ezeken az eseményeken. Ez furcsa volt. Úgy gondolom, nem kaptuk meg azokat a gesztusokat, amiket – szerintem – meg kellett volna kapnunk.
A két és fél év terhes öröksége miatt nem lehetett ilyen hamar feloldani a problémát.
Az előválasztási kampány másik két jelöltje mögötti pártok is sérelmezték, hogy ebből a kampányból kimaradtak.
Számomra nagy tanulság, hogy sokkal erélyesebben kellett volna képviselni, követelni a csapatmunkát. A kampányhajsza alatt leszűkült a csapat, csak egy szűk stáb maradt, a többiek igazodtak. Szélesebb csapatmunkát kellett volna vinni, ez hiba, elismerem – ennek látjuk a kárát.
Mi volt a kampányban jó, mi volt a rossz tapasztalat? Pár hibát tudunk már.
Akkor folytassuk a rossz tapasztalatokkal. Tanulnunk kell a kommunikációt, a csapatmunkát, a politikai kultúrát, valamint a pártok közötti együttműködés kultúráját is. A csapatmunka nem azt jelenti, hogy kisbirka módjára megy mindenki a fővezér után, hanem hogy interakcióra törekszünk, elfogadjuk a visszajelzéseket, a jóindulatú kritikákat és javítjuk a hatékonyságot. Ez sem működött.
Jobban ki kellett volna használni a helyi médiumokat. Nem láttam azt a jelenlétet, amire szükség lett volna – igaz, jóval kisebb összegből gazdálkodhattunk, mint a Fidesz. A vidéki aktivistákat is jobban meg kellett volna mozdítani, a hálózatunkat nem tudtuk maradéktalanul mozgósítani. A legnagyobb elismeréssel tudok szólni mindenki munkájáról – főleg, hogy mindenki ingyen dolgozott, a saját családja és szabadideje rovására –, de a hatékonyságot tanulni kell. Ez kritika magamnak, illetve a stábom vezetésének is.
És a jó tapasztalatok?
A nehézségek ellenére sok embert tudtunk megszólítani. Nagy eredmény, hogy sok fiatallal kerültünk kapcsolatba. Sokukon látszódott, hogy érdekli őket a politika. Nekem volt egy olyan borúlátó prekoncepcióm, hogy nem foglalkoztatja őket a közélet, de nagyon szép példáját láttam az ellenkezőjének. Ami nagyon pozitív volt még, hogy egy igazi országos összefogás valósult meg, rengetegen jöttek Budapestről, de más városokból is segíteni. Szerintem komoly eredménynek tekinthető még az összefogás mögötti sajtómunka országos szempontból.
A hibák és erények ellenére elég komoly vereség született ebben a körzetben, valamint az országban is.
Mi vagy ki a vereség oka és felelőse?
Ez egy összetett probléma, tehát nem egy felelőse van. A Fidesz cinikus, felülmúlhatatlan kommunikációval, gyakorlatilag két-három ócska hazugsággal megvezette a választók többségét. Béke- és háborús párt? Ez egy szemenszedett hazugság! Vagy ott volt a fiatalok nemi identitását feszegető butaság... Szörnyű tapasztalat, hogy voltak emberek, akik tényleg úgy mentek be szavazni, hogy nem engedik az unokáikat átoperáltatni. Ez a hazugság ilyen mélységig hatolt, már 12 éve idomítják a társadalmat. És ahogy korábban említettem, Márki-Zay szerepe is ellentmondásos volt, hiszen egy jobboldali vezető került egy baloldali tömörülés élere.
Helyben az összefogás enyhén szólva akadozott, és azt is el kell mondani, hogy egyáltalán nem tett jót az a lejáratókampány, amibe a városvezetés is beszállt velem szemben. Tény, hogy hónapokig ment a személyem elleni támadás, Munkakerülő Matyinak neveztek, a jövedelmi viszonyaimon rugóztak, holott akkor már például munkám sem volt, jövedelmem sem, ez övön aluli volt.
Azt gondolom, elég egyértelmű volt, hogy a kampányidőszakban a városvezetés közeledeni kezdett Pajtókhoz. Ez a manőverezés is sokat ártott, megzavarhatta a választókat, hogy ki ellenzéki, és ki nem. Összességében ez vezetett oda, hogy itt helyben kevesebb szavazatot kaptam, mint Pajtók, holott a munkám és a támogatottságom révén jobb eredményt kellett volna elérnem, lásd 2019-et. És nem számoltunk a Mi Hazánk sikerével, akik helyben is hét százalékot értek el, ami meglepetés volt, gratulálok nekik is. Ők is vittek el szavazatokat, sejtésem szerint az elbizonytalanodó jobbikosokét. Mindezek együttesen erodálták a siker lehetőségét.
Hamarosan értékelő tanácskozásra gyűlnek össze a kampánycsapat résztvevői és az összefogás pártjainak képviselői. Nekivágna még egyszer a választásnak ezzel a kampánycsapattal?
A stábnak a pártok nevében is köszönöm a munkát. Nagyon sokat dolgoztak, lelkesedésben, munkabírásban nem volt hiány, de ennél azért sokkal profibban és átgondoltabban kell nekimenni a következő lehetőségnek. Ez magam számára is kritika, ez közös hiba volt, nem akarok mindent rájuk fogni. Sokkal nagyobb csapatot kell mozgatni, és egyenlő partnernek kell lennie minden pártnak. Ez koalíciós munka, a kampány is az, függetlenül attól, hogy melyik párt jelöltje van a porondon. Ez a helyes gondolkodás.
Ez a múlt. Mi lesz Egerben? Személyes sértődések, ígéretek, beakadások, hátbaszúrások történtek az elmúlt időszakban. Ráadásul pont az ön volt körzetében időközi választás lesz, ott van a választási kényszer az összefogás pártjain. Mi várható?
Nem lesz egyszerű egy ilyen vereség után. Megelőlegezem rögtön: nekem is sokat kell fejlődnöm, én is most tanulom a politikát. El kell fogadnom, hogy egy politikusnak nem szabad sértődősnek lennie.
Az első napokban letaglózott a vereség, a legrosszabbnál is rosszabb verzió következett be. Tudom, hogy nem szabad sokáig rágódni a vereségen, viszont mindenképpen elemezni kell. Abban bízom, hogy az egri ellenzéki résztvevők félre tudják tenni a sértődöttségüket, együtt tudnak működni. Az én személyem kérdőjeles, hiszen nincs mandátumom, nincs politikai felhatalmazásom, nincs munkahelyem, egzisztenciális problémáim vannak, de az integráció újraélesztésében szívesen segítek.
Nem vagyok naiv, valószínűleg nem lesz teljes az összefogás. És kell egy kampánycsapat, nekik viszont el kell fogadni, hogy fejlődniük kell. Minden pártnak el kell kezdenie a vidéki építkezést, az az erő, ami a győzelemhez kellett volna nem volt meg, ezt kell pótolni. Nem lesz egyszerű, de ezt kell csinálni.
Akkor ezeknek a vesztes pártoknak kellene továbbvinni az ellenzékiséget?
Remélem fent is levonják a következtetéseket és a tanulságokat. Minden pártnak meg kell újulnia. Nagyon sok tehetséges embert ismertünk meg, akik akár a jövő közéleti szereplői is lehetnek, van munka mögöttük, ők szükségesek. Új arcok, hiteles emberek kellenek, a régiek közül pedig azokra lesz szükség, akik képesek és hajlandóak is elvégezni a munkát. Ezt kívülállóként mondom. Egerben lokálpatrióta alapon kell újraszerveződni, és ennek az összefogásnak olyan vezetőt kell találni, aki integráló személyiség, együttműködik a pártokkal és a helyben élőkkel is. És nem elég megnyerni a választást, olyan vezetőre van szükség, aki meg is tudja őrizni az integrálóképességét.
