Berecz Mátyás: Vissza kell hozni a koalíciót Egerbe, csak így tud hosszú távon működni a város

Egri Ügyek: Nyakunkon a szavazás napja, hogyan gondol vissza a saját és ellenfelei kampányára?

Berecz Mátyás: Azt látom, ez egy sokkal átgondoltabb, több energiát megmozgató kampány, mint mondjuk a 2018-as volt. Ez onnan érződik, hogy “a végeken”, tehát konkrétan a választókerületekben, sokkal-sokkal nagyobb energiát, sokkal nagyobb figyelmet látok. Ez egy óriási előrelépés szerintem az ellenzék részéről; persze mindazon túl, hogy összefogtunk. Rengeteg civilt tudtunk megmozgatni, ami szintén óriási előrelépés, szerintem már önmagában egy fél győzelem. A Mindenki Magyarországa Mozgalomtól kezdve a "Nyomtass te is!" stábján át sok civil szervezet támogatja az ellenzék kampányát. Nagyon sok új arcot látok, ami szintén plusz energiát ad nekünk.

A másik oldalon – és most itt nyilván a Fideszről beszélek, mert ők a legnagyobb ellenfél –, főleg társadalmi kifulladást látok. Szemben egy 2010-es, 2014-es választással, amikor még ott voltak a működő Polgári Körök, amelyek komoly bázist adtak a kampánynak, most nem igazán látjuk az aktivistáikat. Minimum etikátlannak nevezhető, hogy gyakorlatilag a Fidesz a közigazgatást, állami igazgatást használja fel a kampányára. Polgármesterek, a polgármesteri hivatalok alkalmazottai vesznek részt benne, közmunkásokat használnak fel – azt gondolom, hogy ez súrolja már akár a törvénytelenség határát is.

EÜ: Győzelemre számít?

B.M.: Azt gondolom, hogy hogy vannak biztató jelek. Kell és érdemes is a statisztikákat nézni, de a félelem miatt sokan nem vallják be, hogy nem a Fideszre akarnak szavazni. Így az előrejelzések torzíthatnak, minimum 4-5 százalékot. Mivel nekünk az a stratégiánk, hogy nem előre megrendezett, válogatott közönséggel telepakolt fórumokat szerveztünk, hanem tényleg igyekszünk a választópolgárokkal találkozni, talán reálisabb visszajelzéseket is kapunk. Ezek alapján bizakodó vagyok.

EÜ: Ha a kampánynál tartunk: talán Egerben csendesebbnek is tűnik, persze vannak, akik igyekeznek felhangosítani a „dilihangszórót”. Voltak azért megdöbbentő helyzetek. Eger városán kívül milyen a fogadtatás?

BM: A falvakban nem látni olyan ellenállást, mint amilyenre én korábban számítottam. Nyilván vannak extrém esetek, fórumokon vagy pultozásnál időnként gyűlöletettel, megosztottsággal is találkozunk. Ám amikor a falvakat járva négyszemközt beszélünk az emberekkel, akkor sokkal nyitottabbak. Nyilván természetszerű, hogy egy olyan közegben, mint mondjuk a piac, nem mindenki nyilatkozik szívesen, főleg félelemből. Másrészt már csak a hecc kedvéért is beszólogatnak – vannak azok a típusú emberek, akik imádnak az utca túloldaláról anyázni, meg kiabálni. Tehát ilyenekkel azért találkozunk, de ez főleg annak a frusztrációnak köszönhető, ami az utóbbi 30 évben felhalmozódott az emberekben.

A Fidesz nagyon kártékony működése ezeket a frusztrációkat a gyűlölet irányába mozdította el, de egyébként szerintem az emberek alapból is frusztráltak, csalódottak. Leginkább ezzel találkozunk, de ezek nem racionális dolgok. Akadnak sajnos plakátrongálások is, a legeklatánsabb 1-2 hete történt, ez a sárga matricák felragasztása volt, a rendőrség tetten is érte az elkövetőket, nem tudjuk ki volt a megbízó, de aránylag könnyű kitalálni…

EÜ: Ismeri őket?

BM: Három fiatalemberről van szó, folyik az eljárás ellenük. Engem kihallgattak tanúként, meg több kollégát is.

EÜ: Ki kapta el őket?

BM: A készenléti rendőrség, épp járőröztek. Egyébként mindenképpen meg kell dicsérnem a rendőrséget, meg a közreműködő hatóságokat, mert igyekeznek odafigyelni. Most is sűrűbb a járőrözés, egyrészt a közhangulat miatt, másrészt, hogy adott esetben ezekre a túlkapásokra figyeljenek.

EÜ: Az elsőszámú ellenlábasára rátérve: azt azért nem lehet látni, hogy menne az adok-kapok. Talán a legmarkánsabb ilyen eset mégis az volt – és ez sokat elmond a kampányról –, amikor Pajtók Gábornak az jutott eszébe, amikor ön lemondott az önkormányzati képviselői posztjáról, hogy ezzel cserbenhagyta az egrieket.

BM: Ez egy központi mantra lehetett, mármint olyan értelemben, hogy nem biztos, hogy ez feltétlenül az ő véleménye. Ő eddig próbálta a konfliktuskerülőt játszani, mások játszották el a „rossz zsaru” szerepét. Ennél az esetnél csak megpróbálták lecsapni a magas labdát. Én azt mondom, ez belefér. Nyilván nincs igaza, ez nem azt jelenti, hogy cserbenhagynám az embereket, hiszen én egy sokkal nagyobb feladatra vállalkozom.

EÜ: Erős jelöltnek tartja Pajtók Gábort?

BM: Úgy gondolom, a gyengéje, hogy ő nem politikus, hanem egy hivatalnok, annak mindenféle előnyével és hátrányával. Nem látom, hogy ő egy harcos típus lenne, nem sértésből mondom, és ez nem is feltétlenül hiba. Erőssége – és ezt most tegyük nagy idézőjelbe – , hogy fideszes. Meg vannak merevedve a frontok, teljesen mindegy, mi a neve a jelöltnek. Van az a közeg, ahol nem számít a jelölt habitusa, múltja, csak a logó. Ez nem jó. El kellene jutni a társadalomnak arra szintre, hogy megfontoltan, a politikusok személyiségét is nézve válasszon. Jobb lenne, ha a jelöltek képességei lennének a meghatározók, jobb lenne a közélet is.

EÜ: Lesz vita vagy nem lesz vita?

BM: Ez nyilván a Fidesz-központtól függ. Nem tudni, hogy milyen utasítást kapnak. Orbán sem vitázik. Nem mondom, hogy nem mernek, inkább nem akarnak kockáztatni egy vitával.

EÜ: Korábban a Mirkóczki Ádámék által irányított városi platformokon Mirkóczki Zitát és önt célozták a lejárató cikkekkel. Ezek után meglepő volt, hogy interjút adott a városháza legfőbb botránykeltő felületének, az egerinfo.com-nak, és ebben elég kompromisszumkésznek mutatkozott az egri városvezetéssel szemben, holott eddig elég mérges volt a viszony.

BM: Nem volt konfliktusmentes a viszony, meg kell mondanom, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz feladatra vállalkoztam. Nekem is le kellett futnom magamban köröket, el kellett fogadnom azt, hogy egy képviselő, képviselőjelölt az egész választókörzetét képviseli, és nem akarok olyan politikus lenni, mint a korábbi fideszes képviselők, akik csak a Fidesz-vonalon működő embereket tartották előnyben. Én mindenkinek a képviselője akarok lenni.

Ebből kiindulva el kell fogadnom, hogy olyan emberekkel is együtt kell működnöm, akikkel korábban konfliktusom volt, korábban nem voltak korrektek velem szemben, megbántottak. Sok mindenkit meg lehetne nevezni, az utóbbi 3-4 évben sok eset volt. Ezeket félre kell tennem, de azt nem mondom, hogy ezt nagy örömmel teszem. De muszáj.

EÜ: Ez akkor politikai pragmatizmus?

BM: Így van, ez pragmatizmus: a térség érdeke miatt együtt kell működni. Nagyon sok fideszes polgármester van a körzetben, akikkel majd hivatalból együtt kell működnöm, ha megválasztanak, nem tehetem meg egy településsel szemben, hogy nem képviselem őket, mert olyan vezetőjük van, amilyen. De ugyanígy együtt kell működnöm az ellenzéki vezetőkkel is. Ezt el kell fogadnom magamban. Mi, az ellenzék, nem négy évre tervezünk, hanem hosszabb távra. Egy normális közeget akarunk kialakítani az országban, én pedig itt, helyben. Nagyon fájdalmas, hogy ilyen konfliktusok vannak. Nem konfliktusok kellenek, hanem viták. Pragmatizmusom jele, üzenete, hogy együtt fogok működni mindenkivel – de nem minden áron.

EÜ: Erre helyben is lát reális lehetőséget?

BM: Úgy gondolom, hogy a 2019-ben meglévő egységet helyre kell állítani. Ez az alap. De már most látszik, hogy ez nem lesz könnyű. Ez nem azt jelenti, hogy nagy baráti kört kell alakítani, azt már a saját bőrömön tapasztalom, hogy a politika nem a barátságról szól, de a normális együttműködés és párbeszéd legyen a minimum. Az az érdeke az ellenzéknek és a városnak is, hogy egy jól működő koalíció és frakció legyen. Óriási feladat.

EÜ: Az egri közgyűlés tagjaival is rendezné a nézeteltéréseket?

BM: Nem lehet követni elődeim példáját: a kirekesztő munkamódszert.

EÜ: Fontos eleme volt a kampánynak, hogy kirúgták a vármúzeumból. A volt munkáltatója elmondta: szerinte több eset is előfordult, hogy nem járt be a munkahelyére. Ekkora munkakerülő?

BM: Ha ironizálni akarok, akkor mondhatom, hogy hirtelen rájöttek, mekkora bűnöző vagyok. Egyébként borzasztó egyszerű a magyarázat. Egy vezető dolga – én is vezető voltam 6 évig a várban – sok más mellett az is, ha valami a munkavállaló részéről nem megfelelő, akkor neki figyelmeztetni kell a dolgozót, adott esetben akár büntetés is adható. Ezt azonnal meg kell tenni, amikor az eset megtörténik, nem pedig két-három hónappal később, egy kampány közepén.

EÜ: Maradjunk egy kicsit a lejáratásoknál: Mirkóczki Ádám szerint összeállt egy „szörnykoalíció” Egerben. Ezzel a megyeszékhely polgármestere arra utal, hogy a fideszes és a nem fideszes képviselők sokszor együtt szavaznak, az ilyen témájú városvezetői megnyilvánulások célpontja sokszor volt ön is. Mi történik az egri közgyűlésben?

BM: Nagyon egyszerű dolgot látok: demokráciát. A demokráciának az a lényege, hogy előfordulnak különböző vélemények. Természetes dolog, hogy vannak ügyek, amik mentén akár más vonalhoz tartozó felek is egyet tudnak érteni, együtt tudnak működni. Ez rázós ügy, de mondok saját példát: ilyen a felnémeti földalatti kápolna ügye, ahol jól együtt tudtunk működni Bódi Zsolt kormánypárti képviselővel, függetlenül attól, hogy ő fideszes, mert felismertük a védelem fontosságát. Vannak ügyek, amikben együtt lehet működni, és az emberek el is várják az együttműködést. Ez volna a normális. Azonban rengeteg dolog van, amiben nem értünk egyet. Ha most is bent ülnék a testületben, akkor lenne, amit nem szavaznék meg. Nem szörnykoalíció ez, én nem érzek ezek mögött semmilyen összeesküvést. A közgyűlés azért van, hogy irányokat adjon az önkormányzatnak. A stratégiát a közgyűlési konszenzus határozza meg, a megvalósítást a polgármesteri hivatal intézi. Benne van a pakliban, hogy rossz döntés születik, de az is a demokrácia része. És a polgármesternek joga van egyetérteni, vagy éppen nem a döntéssel.

EÜ: Vegyük azt a forgatókönyvet, amikor az ellenzéki összefogás ugyan nem nyeri meg a választásokat, azonban ön helyben hozza a körzetét. Hogyan oldja meg ellenzékből a térség gondjait?

BM: Azt gondolom, ha nem nyer, az ellenzéknek akkor is lesz akkora ereje, hogy tudja befolyásolni a kormány munkáját.

EÜ: Akkor a kétharmad kizárt?

BM: Persze hogy nem lesz kétharmad. Ez egy jó lehetőség lesz arra, hogy építkezzünk itt, Egerben. Az egyik küldetésem, hogy a városunkban is normális közéleti viszonyokat teremtsünk. Erre lesz lehetőség akkor is, ha netán ellenzéki leszek, mert akkor az ellenzéki érzelmű emberekkel építünk egy erős ellenzéki bázist. Ha nyerünk, akkor ez egy össztársadalmi küldetés lesz, nagyobb felhatalmazásunk lesz. Szóval, ha ellenzékben leszünk, akkor egy lépéssel jutunk előrébb, ha kormányon, akkor akár kettő-hárommal. Híve vagyok a konstruktivitásnak, a konstruktív ellenzékiségnek, a demokráciának és a csapatmunkának. A vitában nem a harcot látom, a munkafolyamatot látom, ahogy eredményre jutunk. Szerintem ésszerű érvekkel meg lehet győzni másokat, mint ahogy

mások ésszerű érvei is hathatnak ránk.

EÜ: Az ellenzéki összefogásnak országos szinten akadnak követendő és akadnak elrettentő példái is, Eger inkább az utóbbiba tartozik. Mit lehet a szkeptikusoknak mondani?

BM: Eleve jó példa az ellenzéki összefogás. Nyilván nem konfliktusmentes, de a vita – nem lehet elégszer hangsúlyozni – lényeges. Az a gyanús, ahol nincs vita. Láthatjuk, hogy a Fidesz azt hangsúlyozza, hogy náluk nincs vita, de ez csak egy máz, alul fortyogó tömegek vannak. El kell fogadni a társadalomnak azt a természetes folyamatot, hogy vannak érdekcsoportok. A gond akkor jelentkezik, ha egy csoport nem hajlandó figyelembe venni mások érveit, ötleteit. Akkor nem demokráciáról beszélünk. Amikor megalakul a hét félből álló koalíciós kormány, akkor azt a fenti koalíciót kell megteremteni itt is.

Vissza kell hozni a koalíciót Egerbe, ezt a forradalmi ötletet, mert csak így tud hosszú távon működni a város, a körzet. Híve vagyok például annak a felvetésnek, hogy korlátozzuk két ciklusra a vezetést. Az a kormány, amelyik két ciklus alatt nem tud elintézni valamit, az húsz év alatt sem fogja tudni.

EÜ: Essünk túl ezen is, néhányat említsen a programja prioritásai közül!

BM: A programom rendkívül hangsúlyos elemei a fenntartatóság és az élhető környezet. Igyekszem stratégiailag és hosszabb távon gondolkodni, azt gondolom, ez a kettő a kulcsa annak, hogy a jövő nemzedékét is szolgálhassuk. Örülnék, ha több olyan politikus lenne, aki nem csak egy, kettő vagy három évvel előre gondolkodik, hanem ennél lényegesen hosszabb távra. Sajnos, elszoktunk már attól, hogy generációs távolságokban gondolkodjunk.

Szeretném például az egriek életminőségét javítani, látjuk, hogy Eger közlekedése mennyire borzasztó állapotban van. Ezért kiemelten fontosnak tartom, hogy a város autóbuszállományát belátható időn belül lecseréljük, megújítsuk. De már azt is látjuk, hogy nem elég csak a közúti közlekedésben gondolkodnunk, éppen ezért támogatjuk az Eger–Putnok-vasútvonal megmentését, feltámasztását egész konkrétan azzal, hogy Füzesabony és Felnémet között egy elővárosi vasútvonallá alakuljon át. Ez nemcsak az egriek, hanem az agglomerációban élők közlekedését is megkönnyítené, így például Felnémetről vagy Maklárról is könnyebb lenne a város megközelítése, de még jobb lenne, ha ezt a vonalat egészen Szilvásváradig hasznosíthatnánk. Ez több megállóhelyet, utasbarát menetrendet, pályafejlesztést és új vasúti kocsikat is igényelne, ami nem kevés pénzbe kerülhet, azonban kapóra jöhet, hogy az EU mostanság jelentős összegekkel támogatja a vasúti közlekedés fejlesztését. Azt gondolom, ebbe a programba Egernek mindenképpen be kell kapcsolódnia.

A jelenleginél nagyobb figyelmet szeretnék szentelni a zöld környezet megóvására, illetve bizonyos esetekben kialakítására. Ehhez kapcsolódik például az egri piros almát népszerűsítő programunk, de ide tartozik az is, hogy szeretnénk erdősávot vagy -övezetet kialakítani Eger körül. 

Az utak és járdák kérdése pedig örök probléma Magyarországon, ezeket sajnos nem lehet egyetlen ciklus alatt megoldani, de sok figyelmet szánnék ezekre az ügyekre is. Jó, ha emlékszünk, az M25-ös út egyik célja éppen az volt, hogy épüljön egy elkerülő út, amely a forgalom egy részét elterelve élhetőbbé teszi az Eger-völgyben elterülő falvak – így például Maklár és Andornaktálya – életét. Ez a cél jelentősen sérült, amikor ezt az útvonalat fizetőssé tették, én azonban szeretném, ha ez a cél nem felejtődne el, és ez az út legalább az érintett településeken élőknek ingyenes lenne. Nem lehet mindig gazdasági és üzleti érdekekben gondolkodni, az emberek életminőségét is szem előtt kell tartanunk.

EÜ: Kicsit a közelünkben élőket sújtó háborúra is kitérve: mit szólna, ha a NATO az egri laktanyába török, olasz és horvát csapatokat szeretne telepíteni?

BM: Azt gondolom, sem a NATO, sem az EU nem akar háborút, de biztos vagyok abban is, hogy Ukrajna sem akart, ahogy a legtöbb egyszerű orosz ember sem. Egyrészt látnunk kell, hogy mennyi erőfeszítés történik azért, hogy az ukrajnai helyzet rendeződjön, másrészt viszont tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország egy szövetség tagja, amelynek vannak kollektív döntései, és ez bizonyos teendők végrehajtását követeli meg. Láthattuk, mekkora bohózatot csinált a magyar kormány a fegyverek átengedéséből, azt gondolom, hogy ezzel csak magukat járatták le. Tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország egy kis ország, amely egyedül nem képes megvédeni önmagát. Szükségünk van a NATO által nyújtott védelmi garanciára. Úgy vélem, bíznunk kell ebben a szövetségi rendszerben, de Egerben nem ördögtől való gondolat, hogy alapvetően a Magyar Honvédség legyen jelen városunkban, akár tartalékos alakulatként..

Történészként szeretném felhozni ‘56 példáját is: még ma is hatalmas sérelem, be nem gyógyuló seb, hogy az eseményekbe nem avatkozott be, a forradalmat tulajdonképpen nem segítette a Nyugat. Szeretnék mindenkit emlékeztetni: ugyanilyen helyzetben vannak most az ukránok is.