Lezártak egy egri útszakaszt, nagy a zavar a környéken
Mivel nem vagyunk képben a magyar kremlinológia minden részével, sajnos eldönthetetlen, hogy tényleg Rogán Antal irányítja-e a Fidesz kommunikációját már egyszemélyben, vagy még azért számíthat a párt külsős csodaügynökére, Habony Árpádra.
Azért fontos kérdés ez, mert ettől függ egy fontos megállapítás: vagy az van, hogy tényleg elfáradt a párt kommunikációs csodagépezete és nincs ötlet 2022-re, vagy tényleg Habony volt a mastermind ebben a szupercsapatban, és
szegény Rogántól csak annyi telik, hogy összeollóz pár kijelentést a párt 2006 óta kiadott sajtóközleményeiből, plusz hozzáteszi a nyári német-magyar meccs körüli pár napot leszámítva az égvilágon senkit nem érdeklő genderlobbit.
A rezsicsökkentés előszedése persze teljesen indokolt, ahogy a menekültkérdés napirenden tartása is indokolt, ha már ilyen jól megy évek óta, azt viszont nem lehet nem észrevenni, hogy
a Márki-Zay Péterről írt nagy leleplezések jelentős részét kis túlzással copy-paste-elték Vona Gábor 2017-as lejáratásairól.
Nem, nem a melegbározást, hanem azt a gondolatot, hogy egy ellenzéki politikus minimum megveti, de inkább gyűlöli a nyugdíjasokat.
Elég csak elolvasni az akkortájt írt cikkei miatt az érintetteknek mostanában fizető Origo műalkotását: talán minden idők legviccesebb kormánymédia cikkében először felmérhetetlennek nevezik Vona Gábor nyugdíjasgyalázását, szerintük ugyanis a Jobbik akkori frissen néppártosodott miniszterelnök-jelöltje „gyűlölködő, aljas embereknek írta le az egész életüket végigdolgozó nyugdíjasokat”.
Ha ez a hajbókolással egybe kötött rinyálás még nem lenne elég, arról is sikerült felépíteni egy jobbnál jobb részeket tartalmazó gyűjtést, hogy Vona hívó szavára a jobbikosok tömegével kezdték zaklatni az időseket:
Egy 72 éves, nyugdíjas pesti mérnök szerint. Gyakran sétál a tömbök közti kis parkban, a padokon rendszeresen ülnek huszonévesek, nem is mind visel bakancsot, a tetoválás vagy kopaszra nyírt fej sem mindre jellemző, de tudja, hogy jobbikosok. Hogy honnan? ‘Addig másszál vén f.sz, amíg a Vona hagyja
– szól a fantasztikus sztori, amiről talán így öt év elteltével szerintem az Origo titokzatos munkatársai sem lepődnek meg, ha azt mondom, nem történt meg.
Hát ezek után nem fogja talán senki elhinni, hogy miről írt az Origo cikket év elején:
egy gyűjtést közölt arról, hogy Márki-Zay Péter a nyugdíjasokat jelölte ki ellenségnek
(a rezsicsökkentés támogatói mellett), amikor elmondta, hogy a fideszesek főleg idősebbek, őket pedig megtizedelte a covid.
Hogy a nyugdíjaskártya mennyire hatásos, valószínűleg lemérhetetlen, de összességében különösen aljas dolog a kormánytól kampánytémává tenni az egyébként az esetek nagyrészében röhejes pénzből élő öregeket: épp a koronavírus-válság eleje mutatta meg, hogy amúgy
többi társadalomhoz hasonlóan a magyarban is van némi öregek iránt táplált ellenszenv, ami nemcsak akkor kerülhet elő, amikor számunkra nem megfelelő módon viselkednek egy világjárvány alatt, hanem akkor is, ha tényleg összekötik őket emberek a kormánypárttal.
A (mellesleg még csak nem is Fidesz-találmány) tizenharmadik havi nyugdíj, a boldogan osztogatott rezsiutalványok és hasonlók persze egyértelműen kielégítik a megszokotthoz ragaszkodó réteg igényeit négyévente, amihez hozzáadódik a tény, hogy sajnos a magyar emberek jelentős része tényleg csak választások után érezhet meg valami győzelmi ízt, de közben mégis elmélyítik a már létező ellenérzéseket egyes rétegekben.
Mondjuk azokban a fiatalokban, akik ahogy az örök elmúltnyolcévben, úgy az elmúlt 12 évben sem kaptak semmiféle segítséget a saját életük elkezdéséhez csak akkor, ha aláírják, hogy a következő években egy Igazi Magyar Gyerekkel ajándékozzák meg miniszterelnök urat.
Az ageizmusnak van természetes és még akár egészségesnek mondható fajtája is: a fiatalok nyilván szeretnék jobban csinálni a dolgokat, mint az öregek, az öregek pedig kicsit megmosolyogják a fiatalok túlbuzgóságát és türelemre intik őket.
Ezzel nem is lenne baj, viszont kellő politikai akarattal már lehet belőle csinálni: például akkor,
ha a közmédiából tájékozódó Rozi néninek el kell beszélgetnie az időközben Budapestre költözött unokájával, hogy miért akar olyan valakire szavazni, aki gyűlöli a nagymamáját.
Vagy akár akkor, amikor Rozi néni unokája tényleg elhiszi, hogy a nyugdíjasok miatt kell neki olyan országban élni, ahonnan a legjobb kilátás 12 év kormányzás után is egy munka valahol az Európai Unió nyugati részén.
Nyilván meg lehetne szerezni máshogy is a tankönyvek szerint egyébként legkönnyebben megszerezhető nyugdíjas-szavazatokat: például ha nem 142 ezer forint lenne az átlagnyugdíj úgy, hogy az is inkább 127 ezer forint. Vagy lehetne nekik adni egy működő egészségügyet, aminek köszönhetően kisebb eséllyel fognak állandó fájdalmakkal élni később.
Vagy legalább a jövő nyugdíjasaira lehetnének annyira tekintettel, hogy nem alapvető háztartási cikként kezeli a miniszterelnök a pálinkát, hanem felhívja a figyelmet a magyarok kiemelkedően problémás alkoholfogyasztási szokásaira.
Valamivel bonyolultabb megoldani persze, mint pénzt osztani választás előtt, viszont cserébe a legkiszolgáltatottabb réteggel sem kéne azt éreztetni, hogy Orbán Viktor az életbenmaradásának utolsó esélye. Pláne, mert épp a 2010-es kormányváltásból tudjuk, hogy mennyire nem az: azon a választáson a köznyelvben még legyőzendő szoci nyugdíjasok éltek legyőzendő fideszes nyugdíjasok helyett, aztán az egykor fiatalosságára építő párt végül tényleges változás helyett felépített egy már hozzá hű nyugdíjas réteget.
Ez a réteg már tényleg olyan, mint egy rossz kapcsolatból kilépett ember: akár annak is tud örülni, ha néha kap valakitől egy kedves szót, miközben ha nem is javul, legalább romlani nem romlik tovább az élete.
Mindeközben szívnak azok a nyugdíjasok is, akik speciel tájékozott és friss elméjű emberként tisztában vannak a valósággal. Azzal a valósággal, hogy
a velük egykorúak akár egyetlen országnyival jobbra tőlünk nem a halált várják a munkaképes időszakuk után, hanem elkezdik felfedezni a világot maguk körül, és jó eséllyel olyan idősek otthonába kerülhetnek be életük végére, ahol még pár jó nemi betegséget is el tudnak kapni a kedvenc sorozatuk nézése mellett.
Talán inkább mégis ennek kéne mércének lennie ahelyett, hogy Márki-Zay Péter majd akkora lyukat üt az amúgy is húsz éve felújításra váró nyílászáróra, hogy kimegy rajta az olcsó rezsi. Reméljük, majd egyszer ez is eszébe fog jutni a Rogán Antal-féle kommunikációs szupercsapatnak.
Ezt a cikket az Azonnali szállította.
