Megérkezett az idei első hó
Jómagam eredetileg majdnem indultam a Kétfarkú Kutya Párt színeiben az utolsó választáson, de aztán inkább leléptem, messzire. Ma, nézve a helyzetet, bizony gondolkodom alaposan.
Egyrészt most voltam otthon – három év után először, öt év alatt a második alkalommal –, s megdöbbentett, hogy az öt év alatt semmi nem változott az utcákon, s főleg az emberekben. Nagyon sokan elkeseredetten panaszkodtak, s hirtelen megértettem: ez már nem az én sztorim, én tényleg elmentem innen, s már csak mint drámai filmet nézem a moziban.
A Kétfarkú Kutya Párt vezetőségét személyesen ismerem, nagy százalékban, s megszeppenve hallgattam azt is otthon, miket mondtak rájuk – mondván, ők is a baj okozói.
Gergő rajzain Szegeden sírva röhögtem, s Banksy mellett az Ő munkássága lökött komolyabban a street art, karikatúra, graffiti vonalra – mintegy szellemi mentorom, mesterem, bár kétszer nem beszélgettünk az életben. Művei s az a fanatizmus, amivel csinálja a dolgait, lökött engem is előre.
Ma, mikor megengedhetem a luxust, hogy nem az állását esetleg féltő tanárként gondolkodom (tudat alatt mindig attól tartottam, hogy ebből gond lesz... mármint a szónoklatokból, keresetlen falfirkóimból...), hanem 3000 kilométerre élő, jól fizetett fizikai munkásként s szabadúszó művészként, őszintén kimondhatom a véleményem.
Nem tudom, kire fogok szavazni, hiszen Márki úr igazán szimpatikus nekem, Gergőt meg becsülöm az elveiért. Szerintem az ellenzéki összefogást fogom támogatni – de a szívem mindig a viccpárté marad, mert ők azok, ami mindig is akartam lenni kamaszként: szabad felnőtt.
Azért annyira maradjunk már meg embernek, hogy az a pici szaros kis luxus maradjon meg bennünk, Önökben, hogy a nevetés luxusa a miénk, ha nem szarunk be!
Mind a két ember maga ura, független. Ritka ez, mint a fehér holló. A függetlenségüket, s a zsenijüket ismerjük el!
Ne harsogjon senki a dadaista viccpárt ellen, mert ők a kevesek egyikei, akik megcsinálták, s azzal a függetlenséggel bírnak, amivel sajnos kevesek.
Mindenki tartson önvizsgálatot, nem az irigység szól-e belőle, s nem a kétségbeesett féltékenysége-e az, ami ágál... Ugyanis a szabadság a legnagyobb kincs. Az, hogy ki merem röhögni a bohócokat, csatornástul, majorostul, vadászatokkal, pocakkal, alkoholproblémáikkal, félnótás cimbikkel.
Mindenkinek azt tanácsolom, próbáljon tenni valamit a maga szabádsága érdekében! Szavazattal, szellemi függetlenedéssel, tanulással, elköltözéssel! Csak ne ragadjon bele a szomorú magyar valóságba!
Senki nem tud segíteni, ha magunk nem teszünk valamit.
Sior Facebook-oldala az egyik legizgibb hely a közösségi éterben, érdemes benézni hozzá, KATT IDE még több Siorért! De akinek még több kell kedvenc művészünkből, annak érdemes az Insta-oldalát is meglátogatni.
Kedves Olvasóink, Sior társadalmi munkában, teljesen ingyen rajzol nekünk, pontosabban Önöknek szinte minden nap. Ha valaki szeretné és tudja is őt, a művészetét anyagilag támogatni, a Patreon nevű oldalon keresztül megteheti, IDE KATTINTVA. (A Patreon egy művészeti platform, amelyet világszerte használnak, egyebek közt művészeti kezdeményezések, művészek patronálására.)
(Az indexképen a Kutyapárt 2017-es "Békemenete" – Fotó: MTI)