Lezártak egy egri útszakaszt, nagy a zavar a környéken
Tizenegy év után egy a tábor, egy a zászló az ellenzéki oldalon, ráadásul úgy, hogy a döntések nem a Bitó-szalonban, vagy Farkasházy Tivadar hátsó kertjében születtek meg, hanem egy olyan előválasztáson, amin rengetegen vettek részt, és ami számos izgalmas fordulatot tartogatott.
Mit tanultunk az elmúlt egy hónapban?
1. Sikerült megoldani az összefogás nagy kérdéseit
Az ellenzéki összefogás két nagy kérdése mindig az volt, hogy hogy lehet összefogni a Jobbikkal, és hogy lehet összefogni Gyurcsánnyal.
A Jobbik már a 2018-as választás előtti centrista átfazonírozásával megágyazott a folyamatnak, majd ezután több körben sikeresen kilúgozta magát, így mostanra már csak pár kifejezetten nácijellegű, karlendítős, judeobolsevik-konteókat hangoztató figura akadt, akiktől az előválasztás alatt nagyjából sikerült megszabadulni.
A Jobbik-kérdés ilyen szempontból már kevésbé volt kényes, mint a nagy Gyurcsány-kérdés,
amit a DK azzal próbált orvosolni, hogy nem Ferenc, hanem felesége, Dobrev Klára indult a miniszterelnök-jelölti pozícióért. A DK időközben az ellenzék legszervezettebb pártjává vált, követői jelentős része hasonlóan vonalas lett, mint a Fidesz követői a túloldalon, így itt nem volt esély a Jobbikhoz hasonló öntisztulási folyamatra, ahol az ellenzéken belül s kívül sokaknak ellenszenves gyurcsányizmustól megszabadulhatna a párt – aminek ugye belső lényege a gyurcsányizmus.
Az előválasztás azonban választ adott erre a kérdésre is: a pacifista alapállással induló Karácsony visszalépett a gyurcsányizmus tekintetében (is) kérlelhetetlen retorikát követő Márki-Zay Péter javára, és végre az ellenzék nagy Gyurcsány-dilemmáját élesben, választási helyzetben, demokratikus eszközökkel lehetett orvosolni úgy, hogy MZP végig nyíltan kimondta, hogy bizony: az előválasztáson ez is a tét.
A második forduló Márki-Zay-párti mozgósítása és a keresztény-konzervatív hódmezővásárhelyi polgármester magabiztos győzelme nem csak Orbánnak erős üzenet, hanem Gyurcsánynak és a DK-nak is: az ellenzéki választók nagyobb része nem akarja, hogy a háttérben megbújjon a Gyurcsány-szál.
2. Működött az előválasztás
A rázós kezdet ellenére az ellenzéki előválasztás intézménye több fronton is sikeres volt: több százezer embert vont be egy demokratikus folyamatba, ahol elviekben harcostársak csatáztak egymással az elsőségért, mégis – mint fent is láttuk – komoly politikai téttel bírt a meglepően fordulatos küzdelem.
Azt írtam korábban, hogy az előválasztás első sorban a pártok számára terápia, ahol a pszichológust a választó tömeg játssza. Az eredmény pedig kifejezetten érdekes lett: az a Márki-Zay Péter nyert, akinek győzelmére szerintem szeptember elején nem számított senki. Ez pedig azt jelenti, hogy a demokrácia ezen kis köre, az előválasztás működött: nem szivarfüstös szobákban dőlt el mindenféle hatalmi játszmák mentén az, hogy akkor mi lesz, hanem az emberek mentek el és szavaztak a nekik legszimpatikusabb jelöltre.
Másrészről az előválasztás politikai termékként is remekül működött: az elmúlt egy hónapban egy évtized óta először az ellenzéki politikum tematizálta a közvéleményt, és ha nem is Gyurcsány-show-val, de egy kifejezetten érdekes és fordulatos sztorival tartotta meg végig a figyelmet, ahol volt feszültség (pl. Dobrev és Márki-Zay között), voltak nagy bukások (ilyen Jakab és Fekete-Győr buktája), és voltak nagy pillanatok (mint Karácsony visszalépése).
3. Márki-Zay Péter, a fekete ló
A történet főhőse pedig végül Márki-Zay Péter lett, akire egész jól ráillik a legkisebb fiú szerepe az összefogáson belül. Nincs mögötte pártszervezet; vallásos, jobboldali emberként egy döntően baloldali szövetség élére jelentkezett be vezetőként; és láthattuk azt is, hogy kommunikációs szempontból néha elszabadult hajóágyúként viselkedik.
Viszont kiderült az, hogy személye és retorikája – az olyan jól eltalált dolgai például, mint a „Csak felfelé!”-szlogen – képes a komoly mozgósításra, olyan tömegek mentek el a második fordulóban rá voksolni, akik az első fordulót kihagyták. És ezen tömegek egy jelentős része a jelek szerint fiatal választó. Ugyanígy jelek mutatnak arra, hogy ő képes lehet megszólítani a legendás Fidesz-árvákat, vagy mondjuk úgy, hogy az inkább jobbra húzó bizonytalanokat.
MZP már négy éve bejelentkezett a szokásos ellenzéki messiásszerepre – ekkor én is legyintettem erre, hány ilyet láttunk már –, a különbség az, hogy neki egyelőre ténylegesen sikerült hoznia azt, amit az ellenzéki messiásoktól várni szokott a műkedvelő közönség.
Márki-Zay következő feladata az lesz, hogy az ellenzéki összefogás őt támogató és őt nem támogató részét valahogy egy jól működő egységgé kovácsolja, és megtalálja azokat az embereket és pártokat, szervezeteket, akikből saját politikai gépezetet tud építeni. Menni fog ez az egész saját párt és saját frakció nélkül? Ha nem, akkor milyen formában és pontosan kiket integrálhat egy platformra az összefogáson belül a hódmezővásárhelyi polgármester?
4. A Fidesz elkezdhet gondolkodni
Márki-Zay győzelme a Fidesz számára is a legrosszabb kimenetel, hiszen ahogy Gyurcsány és Karácsony lejáratása már csuklóból megy nekik, Márki-Zayon négy év alatt nem sikerült igazi fogást találniuk. A „Gyurcsány-show” fantázianevű kampányuk gyakorlatilag kuka, a legagyatlanabb követőiken kívül ezután az előválasztás után tényleg nehezen hiheti bárki, hogy MZP Gyurcsány embere lenne.
Ehelyett egy olyan jelölt ellen megy Orbán Viktor 2022-ben, aki vele ellentétben ténylegesen konzervatív, jobboldali és keresztény – de ezt képes alá- és mellérendelni annak a közös célnak, ami az ellenzék és az ország választóinak egy jelentős része számára Orbán Viktor leváltása.
Dobrev és Karácsony is jóval könnyebb ellenfél lett volna a Fidesznek, akiknek valami egészen újat kell kifőzniük a következő pár hónapra,
ráadásul mint fent írtam: egy hónapra már az ellenzék tematizálta a közvéleményt, és simán elképzelhető, hogy tartják a tempót. Mostantól nem biztos, hogy csak a Fidesz dobja a labdákat.
5. Közben kaptunk egy kis ízelítőt 2022-ből is
Az eredményváró nap izgalmai között kicsit elsikkadt, de vasárnap a jelek szerint túlterheléses támadás érte a 444.hu, a 24.hu és a Mérce szervereit is, ahogy korábban az előválasztás rendszereit is érte hasonló. Az üzenet világos: a 2022-es választáson tulajdonképpen minden eszközt be fog vetni a hatalom nem csak a politikum, de a média ellen is.
Ugyanis az előválasztás eseményeiről és vitáiról részletesen – és bizonyos kivételekkel talán részrehajlás nélkül – beszámoló szabad média nélkül az előválasztás is kevésbé lehetett volna sikeres, és ugyanígy: a szabad média nélkül a választási küzdelem is jóval nehezebb lenne.
A Fidesz pedig kényszerhelyzetben van: először kell egy az egy ellen küzdeniük az ellenzéki tömbbel, akiket valaki olyan vezet, akinek már személye is kifejezetten kényelmetlen a Fidesznek, és aki láthatóan tömegeket tud mozgósítani, mivel még nem sikerült addig rombolni a sajtószabadságot Magyarországon, hogy ne érje el az embereket az ellenzék.
Nehéz elhinni, de az évszázad eddigi legmocskosabb kampánya jön – tartsatok az Azonnalival, itt leszünk, hogy beszámoljunk róla!
Ezt a cikket az Azonnali szállította.
