Egerben megszoktuk, hogy a városvezetés időről időre sajtótájékoztatót tart. Hol a költségvetésről, hol beruházásról, hol egy-egy régóta húzódó ügyről. A minap viszont nem egy új járdaszakasz vagy felújítás volt a főszereplő, hanem egy olyan politikai üzenet, amelynek inkább a nagypolitika színpadán van megszokott helye. Most a díszlet Eger volt. A Fidesz szatellit szervezete, a Fidelitas hozott egy kis félelmet és rettegést Egerbe pénteken, a Piaccsarnoknál, amihez Vágner Ákos polgármester és Gömöri László alpolgármester lelkesen asszisztált Pajtók Gábor mellett.

A vizuálisan is erősre komponált háttér, a markáns szlogen és a gondosan felépített szereposztás nem sok kétséget hagyott afelől, hogy itt nem pusztán „tájékoztatás” történt. Ez vérmes kampánylogika. Az a fajta, amely nem magyaráz, hanem pozíciót jelöl ki, és nem kérdez, hanem kijelent. Röviden: Egert is fel kell rakni a térképre – nem turisztikai, hanem politikai értelemben.

Persze lehet mondani, hogy egy polgármesternek joga van véleményt formálni országos ügyekben. Ez igaz. Csakhogy amikor mindez a város nevében, városi környezetben, városi szereplőkkel történik, akkor óhatatlanul felmerül a kérdés: ez most Eger ügye, vagy Eger csak a háttér egy országos üzenethez?

fotó: Fidelitas facebook

A kommunikáció iránya mindenesetre látványosan változik. Az elmúlt időszakban a városházi megszólalások többnyire a „hogyan működtessük a várost” kérdés körül forogtak: pénzügyek, intézmények, fejlesztések, túlélési technikák egy szűkös költségvetésben. Most viszont hirtelen a nagy geopolitikai mondatok világában találtuk magunkat, ahol a részletek helyett a nagy érzelmi benyomások dominálnak.

Kommunikációs szempontból a haszon is világos: az ilyen üzenetek mozgósítanak, tábort erősítenek, identitást adnak. Rövid távon. Hosszabb távon viszont van egy apró kellemetlenség: ebben a városban nem erre kaptak felhatalmazást. Ha pedig lesz egy esetleges kormányváltás illetve nem Pajtók Gábor nyeri a kerületet, akkor a városvezetők hogyan számolnak el ezzel a kiállással?

Van egy másik, kevésbé látványos kockázat is: a megosztás. Eger nem egyetlen politikai ízlés szerint élő város. Mindig is sokszínű volt, és eddig a városvezetés legalább formálisan, szavakban igyekezett „mindenki polgármestere” szerepben maradni. Egy ilyen éles, országos törésvonalak mentén megfogalmazott üzenet viszont óhatatlanul mélyíti az árkot és megoszt. Lehet, hogy ez kampányban hasznos. Városvezetésben már kevésbé, főleg úgy, hogy a Fidesznek Egerben csak a választási eljárás következtében van többsége a Közgyűlésben – a lakosság, az itt élők között már nem.

Ne legyenek illúzióink, hogy nem lesz folytatása.

A kérdés az, hogy a város mit nyer ezzel, hogy ennyire nyilvánosan segíti a Fidesz és Pajtók Gábor kampányát? Több forrást? Gyorsabb ügyintézést? Jobb szolgáltatásokat? A fizetésük mindenesetre már megvan.